Hathatósan rányomta a bélyegét a részvénypiacok hangulatára a japán Jamaichi brókerház november végi csődje (Figyelő, 1997/48. szám). Az azóta eltelt időben viszont lényegében töretlen lendületben emelkednek a részvényárak az öreg kontinensen és a tengerentúlon. Ez alól csupán egyik-másik tőzsde (például a cseh vagy az orosz) számít kivételnek, ahol a gazdaság egyéb gondja-baja miatt fordítottak hátat a befektetők a részvényeknek. Az amerikai részvények árfolyama átlagosan 5 százalékot emelkedett az elmúlt két és fél hétben. A Standard & Poor’s 500 (az ötszáz legnagyobb New York-i tőzsdén jegyzett részvény) indexe december 5-én történelmi magasságba emelkedett.
Ugyanaznap tették közzé az Egyesült Államok november havi foglalkoztatottsági adatait. Eszerint a munkanélküliségi ráta 1973 óta nem látott alacsony szintre süllyedt, az októberi 4,7 százalékkal ellentétben csupán 4,6 százalékot ért el. A nem mezőgazdasági foglalkoztatottak átlagos órabére egy hónap alatt 12,40 dollárról 12,47 dollárra nőtt, míg az átlagos heti óraszám 34,5 óráról 34,8 órára emelkedett.
A tőkepiaci befektetők e tényeket úgy értékelték, hogy a gazdasági növekedés egyre inkább lehetőségei határához ér, s erősödhet az inflációs nyomás. Ez viszont az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) kamatemelési szándékát erősítheti. Ennek hatására múlt péntek délután a még nyitva lévő európai piacokon hozzávetőleg 1 százalékot estek a részvények árfolyamai. Mi több, a kötvények jegyzései is néhány perc alatt drámai mértékben veszítettek értékükből, azaz emelkedtek a hozamok. A kamatemelési félelmek viszont jótékony hatással voltak a zöldhasú jegyzéseire. A dollár árfolyama fél óra leforgása alatt 100 bázispontot izmosodott a márkához képest, s átlépte az 1,78-as szintet. A Wall Streeten is esni kezdtek a részvényárak, de egy idő után az árfolyamok mérséklődése leállt, sőt, a kereskedés végére az előző napi záróárhoz képest mintegy 100 pontot erősödött a Dow Jones értéke.
Érdekes módon az idő múlásával a befektetők többségében az a benyomás alakult ki, hogy az ázsiai válság úgyis lelassítja a világgazdaság egészét, így a Fednek nem kell majd a kamatokat megemelnie, sőt, adott esetben a gazdaság élénkítését elősegítve még mérsékelheti is azokat. Ez pedig elhárítja a veszélyt a részvénypiacok felől. Nem árt azonban figyelembe venni, hogy ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor a gazdasági növekedés világszintű lassulása a cégek jövedelemtermelő képességét fogja csökkenteni, és ez hosszabb távon a részvényárak mérséklődéséhez vezet.
A múlt hét végi események alapján egy dolog mindenesetre bizonyossá vált: háttérbe szorult a részvénypiaci elemzők körében a távol-keleti válság, s ismét az Egyesült Államokból származó hírek, információk alapján próbálják rövid és hosszabb távú tanácsokkal ellátni befektetőiket. A Fed nyíltpiaci bizottsága (FOMC) legközelebb december 16-án ülésezik. Ezen a várakozások szerint nem módosítják a dollár irányadó kamatait, így az optimisták szerint semmi sem áll útjában annak, hogy a 30 iparvállalati részvényből összeálló Dow Jones akár még az idén történelmi magasságba emelkedjen. Ezzel szemben a pesszimisták arra figyelmeztetnek, hogy a mostani növekedés lendülete sokkal törékenyebb, mint az elmúlt években bármikor, azaz a legcsekélyebb kedvezőtlen hír hatására ismét drámai mértékben zuhanhatnak a részvényárak világszerte.
Japánban már bebizonyosodott: a gazdaság sokkal súlyosabb válsággal küzd annál, hogy egy-két kormányzati kiigazító reformintézkedéssel orvosolhatóak lennének a bajok. A jen leértékelődésétől félve mind többen válnak meg a japán fizetőeszköztől és vásárolnak dollárt. Ennek tudható be, hogy 130 jen fölé kúszott a dollár árfolyama: ez több mint ötéves csúcsot jelent. A gazdaság talpra állításában viszont fő szerepe lesz az exportnak, mivel a belső fogyasztás bővülése és a fizetőképes kereslet növekedése nem várható Japánban. A jen piaci leértékelődése jótékony hatással van a gazdaság versenyképességének megőrzésére, már csak azért is, mivel a környező államok valutái az elmúlt hónapokban 15-30 százalékot veszítettek értékükből a dollárhoz képest, s ezen országok a japán cégek legfontosabb piacai közé tartoznak.
A jen dollárral szembeni értékvesztése az amerikai piacon is tovább erősíti a japán vállalkozások pozícióit. Amennyiben hosszasan elhúzódik a világgazdaság egyik legmeghatározóbb régiójának válsága, úgy a többi vezető országban is könnyen megfordulhat az utóbbi években kibontakozott konjunktúra. Ezt az amerikai illetékesek is tudják, így a korábbi éles tiltakozásuk a japán kereskedelmi többlet miatt feltehetőleg alábbhagy. Azaz a távol-keleti gazdaság életképességének fenntartása miatt nem gördítenek akadályokat a jen további gyengülésének útjába.