Hívebben tükrözendő a valós gazdasági folyamatokat, az idei évtől a vámszabad területek forgalma is részévé vált a külkereskedelmi elszámolásoknak. Az első háromnegyed évi statisztikák szerint a dollárban számolt hazai kivitel 18 százalékkal haladta meg a tavalyi időszakot, a behozatal ugyanakkor 15 százalékkal volt magasabb a múlt esztendő hasonló periódusában mértnél. Különválasztva a vámszabad területi és az azon kívüli (vámstatisztika szerinti) külkereskedelmi forgalmat, egyértelmű, hogy az export növekménye nagy részben az előbbiből adódik. Míg ugyanis az utóbbinál a kivitel 7 százalékkal gyarapodott, addig a vámszabad területi forgalom 66 százalékkal volt több az előző évinél.
Bár az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) korábban is közölte a vámszabad területi statisztikákat, a “hivatalos” összesítésekbe mindez nem számított bele. Kérdésünkre a tárcánál megerősítették: a külkereskedelmi adatok idősoros összevetése ezen oknál fogva felettébb problematikus, így az áruforgalmi tendenciákra vonatkozó következtetések levonásával csínján kell bánni. Ha ugyanis a korábbi számokat összehasonlítjuk az idei adatokkal, akkor a valósnál nagyobb különbség mutatkozik az exportdinamikában. Az első “megbízható” bázisév az idei lesz.
A tárgyalt változás különösen a gépipar külkereskedelmi forgalmát dobta meg. Az egyéb tényezők – így a multinacionális cégek beruházásai és a termelékenységi mutatók javulása – mellett a statisztikai elszámolás megváltoztatása jelentősen megemelte az ágazat exportját. A gépipar kivitele – a vámszabad területekkel kiegészülve – 44 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet, míg anélkül a növekmény “csupán” 22 százalékot tesz ki. (Az importban ez az arány 34, illetve 20 százalék.)
Mindez természetesen nem csökkenti az ágazat teljesítményét: a különleges zónákon kívül regisztrált növekedés szintén tekintélyes, s a beruházások emelkedése mellett a mintegy 40 százalékos termelékenység-javulásból adódik. Ugyanakkor a gépiparban a vámszabad területek különös jelentőségét mutatja, hogy a mintegy 6 milliárd dollárt kitevő összes külpiaci értékesítés több mint fele ezek forgalmából táplálkozik. (Tavaly ez az arány 44 százalékra rúgott.)
A vámszabad területi konstrukciót eredetileg a nagy importigényű és főként exportra termelő összeszerelő üzemek számára találták ki, s egyben a tőke idecsalogatásának eszközéül is szolgált. Az efféle megtelepedés kezdetben főleg a távol-keleti cégekre volt jellemző, hiszen az ő céljuk a keleti nyersanyagokból hazánkban összeszerelt áruk uniós exportja volt. Néhány éve azonban folyamatosan csökken a vámszabad területek száma (lásd a grafikont), ami a kereskedelmi zónák helyébe lépő raktározási területek számának lényeges csökkenéséből adódik.
E speciális területek ágazatonkénti megoszlásáról nincs pontos adat, valószínűsíthető azonban, hogy zömük gépipari tevékenységet szolgál ki. Ezen belül az irodagép- és számítógépgyártásban a legnépszerűbb ez a működési forma – egyes hitelt érdemlő információk szerint 90-re tehető az ilyen cégek száma. Figyelemre méltó, hogy a számítógépgyártás toplistájának első két helyezettje, az IBM és a Philips is ezekben a zónákban működik (Figyelő, 1997/47. szám).
A Philips eddigi itteni tevékenysége magán viseli a vámszabad területi gyártás szinte minden jellemzőjét. A vállalat exportértékesítése lényegesen meghaladja a hazai forgalmat. (A holland multi 1997- 98-as tervezett exportja 2,3 milliárd dollárra rúg, belföldi eladásai viszont csupán 165 millió dollárt tesznek ki.) Ezzel összefüggésben a cég hazánkban termelt hozzáadott értéke viszonylag alacsony, 20 százalék körülire tehető. Az IBM ugyanakkor csak raktárra termel, belföldi értékesítése tehát nincs. A cég illetékese a Figyelőnek elmondta: főbb exportpiacaik közül Németország és Hollandia emelhető ki.
Értesüléseink szerint egyes, a számítógépgyártásban érdekelt cégek az uniós csatlakozási tárgyalásokon az illetékesekkel napirendre tűzetnék a vámszabad területek kérdését. Az ágazati lobbyigényeket tükröző tanulmányok potenciális derogációs igényként tartják számon a vámszabad területek további fenntartását.