Több okkal magyarázható, hogy az idei ázsiai árfolyamválság miért járt globális következményekkel.
– Kelet-Ázsia Japán nélkül számított országai 1991 óta a világ termelésnövekedésének felét, míg az összes GDP-nek csak 20 százalékát adják. Ha növekedési ütemük jelentősen lelassul, az még mindig jóval nagyobb lesz, mint a lanyha nyugat-európai gazdaságok jövőre is csak jósolt fellendülése.
– A befektetési költségek a kilencvenes években a kelet-ázsiai növekedés 30-35 százalékát adták, míg a világ többi részén csak 15-20 százalékát. Tavaly a kelet-ázsiai tőkebefektetések elérték az amerikai üzleti befektetések 82 százalékát, szemben a nyolcvanas években jellemző 30 százalékkal. A mostani leértékelések arra bátorítják majd a termelőkapacitás-többlettel rendelkező országokat, hogy még agresszívabb exportőrökké váljanak (a régió 1990 óta a világgazdaság összes tőkeberuházásának mintegy kétharmadát szívta fel). Mivel a térség a világ exportjának 26 százalékát adja (szemben Japán 8 és az Egyesült Államok 17 százalékával), újonnan megnövekedett versenyképessége valószínűleg jelentős sokkot okoz majd a világkereskedelemben is.
– Kelet-Ázsia a kilencvenes években a globális bankrendszer kulcsfontosságú tőkeimportőre volt. A térség adósságállománya már 1996 végére 752 milliárd dollárra szökött (ennek több mint fele Hongkonghoz és Szingapúrhoz kötődik). Az ottani leértékelések a várható kereskedelmi konfliktusok miatt jelentenek veszélyt a világgazdaságra. Az Egyesült Államok kivitelének ötöde áramlik a régióba, míg importjának hozzávetőlegesen egyharmada származik onnét. A japán export 35 százaléka jut a térségbe, melynek részesedése a japán importban szintén 35 százalékos. Európa országai viszont kereskedelmüknek nem egészen 10 százalékát bonyolítják le a régióval.