Határidős piac

A Keler a tőzsdén kívüli állampapírpiac és a BÉT-en folyó azonnali értékpapír-kereskedelem elszámolása mellett meglehetősen aktív szerepet játszik mindkét börze határidős forgalmában is. Ilyenkor az ügyletekben maga az elszámolóház “áll szemben” a kereskedőkkel: ha azok vesznek, akkor a Keler elad, és fordítva. Ez persze csak formálisan igaz; valójában a Keler a vételi, illetve eladási pozíciót [...]

A Keler a tőzsdén kívüli állampapírpiac és a BÉT-en folyó azonnali értékpapír-kereskedelem elszámolása mellett meglehetősen aktív szerepet játszik mindkét börze határidős forgalmában is. Ilyenkor az ügyletekben maga az elszámolóház “áll szemben” a kereskedőkkel: ha azok vesznek, akkor a Keler elad, és fordítva. Ez persze csak formálisan igaz; valójában a Keler a vételi, illetve eladási pozíciót nyitó brókerek “közé állva” garantálja a biztonságos üzletmenetet. Ehhez azonban egy meglehetősen bonyolult biztosítékrendszerre is szükség van. A tőzsdék határidős piacán részt vevő brókercégeknek először is szekciónként (BÁT), illetve ügyletkörönként (BÉT) meghatározott mértékű pénzügyi fedezetet kell az elszámolóháznál elhelyezniük. Egységnyi összegű befizetés meghatározott számú nettó pozíció megnyitását teszi lehetővé; ennek elérése esetén újabb összeg elhelyezésére van szükség.

A befizetéseket készpénzben, állampapírban vagy bankgarancia formájában lehet teljesíteni. Az összegyűlt alap elnevezése a BÁT-on Kollektív Garancia Alap, a BÉT-en pedig Származékos Letéti Közös Alap. A hozzájárulás mértéke többnyire társaságonként és ügyletkörönként fél-félmillió forintot jelent (ám a határidős BUX-piac október végi, földcsuszamlásszerű áresésének nyomán ebben az értéktőzsdei ügyletkörben egymillió forintra nőtt a kötelezően befizetendő összeg). Ezen alapok pénzét még egyik tőzsde esetében sem kellett soha felhasználni, bár a BÉT második legnagyobb, november 12-i áresése után ettől nem jártak nagyon távol.

A kereskedés biztonságos menetét az alapbiztosíték, illetve a napi árkülönbözet-elszámolás garantálja. Egy pozíció megnyitásához az adott határidős termék leírásából adódó napi maximális veszteségnek megfelelő alapletétet kell elhelyezni a Kelernél. Amit – a napi elszámolóárak változásának függvényében – újabb befizetések, illetve jóváírások követnek (ez a változó letét). Ha az adott termék elszámolóára (vagyis “árfolyama”) a befektető számára kedvezően alakul (azaz vételi pozíciónál nő, eladási pozíciónál pedig csökken), akkor a Keler jóváírja számára a nyereséget. Fordított esetben viszont a befektetőnek kell állnia a napi veszteséget, azaz be kell fizetnie annak értékét az elszámolóháznál.

Ha a rendszer olajozottan működik, ezen befizetések folyamatosan lehetővé teszik a nyertesek számláin történő jóváírásokat. A hirtelen árzuhanásokra azonban a jelek szerint nincs mindenki felkészülve. A BUX-piac első, október 28-i összeomlása után még valamennyi brókercég állta a veszteségek finanszírozásából adódó, rendkívüli intézkedésekkel súlyosbított terheket. (Ekkor emelkedett a duplájára a BUX-ügyletkör garancia-alapjához való hozzájárulás. Egyszersmind kétszeresére növekedett a pozíciónként befizetendő alapletét összege is, miután a BÉT 250-ről 500 pontra növelte a napi ármozgás-limitet.) November 12-e után azonban ismereteink szerint öt értéktőzsdei brókercég kereskedési jogát is felfüggesztették, amelyek közül a Buda-Cash Brókerház Rt. esetében végül a Keler részéről még szerény mértékű kényszerlikvidálásra is sor került. A következő hét elejére azonban ez a cég is szerencsésen “felállt”, azaz – nyitott pozíciói számának radikális csökkentése után – visszanyerte fizetőképességét.