Várhatóan pozitív eredménnyel zárja az idei évet a 231,9 milliárd forintos saját tőkéjű MVM Rt. A tervek terjesülését persze még sok minden – például az év végi fogyasztói igények alakulása is – befolyásolhatja, ám jelenleg úgy néz ki: 1997-ben 200 millió forintos nyereségük képződik, szemben a tavalyi 19,6 milliárdos konszolidált veszteséggel.
Az, hogy a mérleg nyelve végül merre billen, attól is függ, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. értékesíti-e a részben MVM-tulajdonú három szenes erőművet. Ha erre sor kerül, s az eladások – a korábbiakhoz hasonlóan – névérték alatt történnek, akkor a cég ismét veszteségesbe fordul. A vagyonkezelő jelenleg is “intenzíven tárgyal a befektetőkkel”, Tombor Antal szerint azonban egyre kisebb az esélye, hogy még idén, illetve az 1995-ös alapokon értékesítsék a pécsi, bakonyi és vértesi áramtermelőket. Sokkal valószínűbb, hogy erőmű-fejlesztési projektjeikre találnak majd vevőt.
Az MVM-nek az ágazatból máig a Paksi Atomerőműben és az Országos Villamostávvezeték (OVIT) Rt.-ben maradt meghatározó többségi tulajdona. (Az áramszolgáltatók részvényeitől 1995 végén, egy 56 milliárdos veszteséget hozó cserével váltak meg.) Az alaphálózatot üzemeltető OVIT idén is nyereséges marad, s az atomerőműnél ugyancsak minden remény megvan erre. Jól jön majd a végelszámolásnál az a tétel is, amely a Dunamenti Erőmű Rt. 23 százalékos csomagjának októberi eladásából folyt be az MVM-hez.
Az erőmű belga tulajdonosa, a Tractabel jelezte vételi szándékát; számunkra a minősített kisebbség megtartása és egy üzletileg sikeres tranzakció volt a fontos – érvelt a vezérigazgató. A befolyt összeget teljes egészében fejlesztésekre fordítják. Az említett pakettől egyébként jogfenntartással váltak meg: a vevő vállalta, hogy az erőmű részvényeit “záros határidőn belül” bevezeti a Budapesti Értéktőzsdére. A jövőben további eladást nem terveznek; nem is nagyon tudnának, hiszen a három szenes erőmű sorsa az ÁPV Rt. kezében van, a Mátrai Erőmű Rt.-ben pedig csupán 21,89 százalékos a tulajdonuk.
Vajon panaszaik ellenére miért vásárolnak tovább a szektorból a külföldi befektetők? Tombor Antal úgy látja: a külföldiek kezébe került hazai villamosipari vállalatok a 8 százalékos eszközarányos nyereséget már elérték, s miután a számukra talán legfontosabbat megszerezték, nyilvánvalóan további befektetéseket fontolgatnak. Az MVM – a kormány döntése alapján – “ütemezve” közelíti ugyanezt a 8 százalékot; a célba érés legkorábbi dátuma 1999. A Paksi Atomerőmű Rt. esetében hasonló a helyzet, amint közös az is, hogy az “ütemezés” nem okoz finanszírozási gondokat.
Áremelési ütem és privatizáció szorosan összefügg egymással. Az MVM kiírása 1995 végén sikertelennek bizonyult, a folytatásról pedig megoszlottak a vélemények. A pénzügyi rendbetételig, azaz 1999-ig a vezérigazgató szerint nem sok értelme van egy új tendernek. Marad tehát a halasztás. A folytatást egyébként a szakma 50 százalék plusz egy szavazatnyi állami MVM-tulajdonban megőrzésében és pénzügyi befektetők bevonásában látja. Korábban Csiha Judit privatizációs miniszter többször is megerősítette ezt a változatot, az erre vonatkozó kormányhatározat azonban hiányzik, s közeli kimunkálására sincs sok esély.
Néhányan úgy gondolják ugyan, hogy Paksot le kellene választani a cégről, ezt azonban Tombor Antal – és szerinte a szakma is – mereven ellenzi. Az Európai Unió villamosenergia-ipari modelljének irányelvei ugyancsak alátámasztják azt az érvelést, mely szerint meg kellene őrizni a mai tulajdonosi szerkezetet. Paks ráadásul olcsóságával nem jelent versenyelemet a többi erőműhöz képest. A tulajdonképpeni hazai áram-nagykereskedő MVM ugyanis a leválasztás után is előnyben részesítené az atomerőművet, éppen alacsony árai miatt. Az eladással viszont drasztikusan módosulna a villamos művek tőkeszerkezete (Paks saját tőkéje 130,7 milliárd forint), sőt, az egész villamosipari rendszer működőképessége veszélybe kerülhetne. Ma kéthetente 8-9 milliárd forintot hiteleznek a vásárolt villanyáramért (a cég megveszi azt az erőművektől, az áramszolgáltatók azonban csak később fizetnek). Ha az MVM kis tőkeállományú társasággá zsugorodna, éppen ez a hitelképesség kérdőjeleződne meg.
A cég által meghirdetett erőmű-fejlesztési pályázat első lépcsőjére (együttesen 800 plusz-mínusz 200 megawattnyi blokkra) több mint ezer milliárdnyi, s a második lépcsőre (1000 plusz-mínusz 200 megawatt) is közel hasonló értékű befektetői ajánlat érkezett. Hogy ebből végül mennyi és mi marad, az jövő nyáron dőlhet el. Az MVM az ajánlatokat folyamatosan vizsgálja; az első forduló valószínűleg január második felében zárul. Az új erőművi blokkokra szóló hosszú távú áramvásárlási szerződéseket az MVM most készíti. Az ipari tárca és a Magyar Energia Hivatal jóváhagyása után ezek bekerülnének a társaság üzletszabályai közé. Némileg bonyolítja azonban a helyzetet, hogy – miközben már leszerződtek az áramszolgáltatókkal – továbbra is rendezetlen az erőművek és az MVM közötti régi eladási megállapodások sorsa.