Az elmúlt években a nyugdíjbiztosító gazdálkodására kevésbé figyelt oda a közvélemény, mint a nála mostohább sorsú testvérére, a gyakori botrányokkal terhelt egészségbiztosítóéra. Ennek hátterében – magyarázta Virág Gáborné, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) költségvetési főosztályvezetője – az eltérő működési logika is állhat. Míg a bevételi oldal mindkét esetben bizonytalan – a területek finanszírozása alapvetően járulékokból történik -, a kiadási oldalon már jelentősek az eltérések. A nyugdíjkifizetéseket törvény szabja meg, s ezért ez egy stabilan tervezhető tétel, ellentétben az egészségbiztosítói költségvetés kiadási oldalának állandó kiszámíthatatlanságával.
Természetesen azért a nyugdíjbiztosító működésében is vannak bizonytalanságok a kiadási oldalon. Ezek mindenekelőtt az emelési százalékok meghatározási módjából adódnak. 1996-ra például – a Pénzügyminisztérium (PM) prognózisa alapján – eredetileg 14 százalékos nyugdíjemeléssel számoltak. A költségvetés márciusi elfogadása után azonban hirtelen változott a metódus (ettől kezdve az előző év nettó keresletkiáramlása határozza meg az emelést), s ez alapján 12,6 százalékot tett ki a növelés mértéke. Ez egyébként utóbb 6 milliárd forintos megtakarítást jelentett a nyugdíjbiztosító számára. Mivel 1996 januárjában, a törvénynek megfelelően, 12 százalékkal emelték a nyugdíjat, júniusra már csak jó félszázalékos emelés maradt – ami aztán jelentős közfelháborodást is keltett. Idén viszont fordított helyzet alakult ki. Erre az évre a PM adatai alapján 19,3 százalékos emelési mértéket prognosztizáltak, s az ezt követően kibocsátott kormányrendelet 19,5 százalékos januári nyugdíjemelésről szólt (ez meg is valósult), holott a tavasszal kiadott KSH-jelentések nettó keresetnövekedésre vonatkozó adatai már csak 17,4 százalékot “engedélyeztek” volna. Így a nyugdíjbiztosító már januárra “túlfinanszírozta” magát. A főosztályvezető szerint ezek a bizonytalanságok megmaradnak az új szisztémában is, hiszen mindez a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer sajátossága.
A két tb-ág közül eleddig inkább a nyugdíjbiztosító tudta tartani a költségvetésben számára meghatározott hiányt. Az idei évre 9,2 milliárd forint deficittel kalkuláltak, ám ez csökkenhet, miután a kiadásoknál a megtakarítás elérheti a másfél milliárd forintot, járulékokból pedig az előirányzottnál több folyhat be a kasszába. Ez logikus is, hiszen az idén a járulékalapot jelentő bruttó bérek is jobban nőttek az előre kalkulált mértéknél, s bővült a járulékalap is, amely most gyakorlatilag azonos az adóalappal. Október végén ugyan még 9 milliárd forint felett volt a nyugdíjbiztosító hiánya, ám van esély arra is, hogy némi átmeneti hiánynövekedés után az év végéig jelentősen javul az egyenleg. A járulék-beáramlás ugyanis – sok év tapasztalatai alapján – mindig év végén, decemberben, továbbá januárban a legnagyobb (az év végi jutalmak, prémiumok és egyéb rendkívüli kifizetések járulékvonzata extra bevételt hoz a biztosító számára, míg a tizenharmadik havi fizetések a januári befizetéseket duzzasztják). Tavaly decemberben például 9 milliárd forinttal több bevétel érkezett a nyugdíjbiztosítóhoz, mint amennyi kifizetést teljesíteniük kellett, s az idén is hasonló arányokkal számolnak. Így a szakemberek akár a nullszaldót is elképzelhetőnek tartják, de számításaik szerint a deficit mértéke semmiképpen sem lépi túl a 2 milliárd forintot.
Egy azonban biztos: azzal a nyugdíjbiztosítónál is tisztában vannak, hogy a gazdaság teljesítőképessége nem bírna el egy további járulékemelést. Mi több, szerintük is inkább csökkenteni kellene a járulékszintet. Igaz, ez a lépés tovább növelné a deficitet. Miközben a nyugdíjbiztosítónak – részben történeti okokból – nem igazán állnak rendelkezésére olyan vagyonelemek és bevételi források, amelyek pufferként szolgálhatnának egy kritikus finanszírozási helyzetben. S bár e biztosító is részesült ingyenes vagyonjuttatásban, ennek mértéke korántsem érte el az eredetileg elgondolt szintet.
A nyugdíjbiztosító tavalyi költségvetésének zárszámadásáról szóló számvevőszéki jelentés szerint az elmúlt év végéig 7,148 milliárd forintnyi vagyoni részesedés került ingyen a nyugdíjbiztosító tulajdonába. A vagyonjuttatás eseményei idén felgyorsultak: októberig megközelítőleg 32 milliárd forint értékű vagyont kaptak, míg további 4 milliárdé még folyamatban van. (Ehhez kapcsolódik még a járuléktartozás fejében átvett vagyon, amelynek azonban sok esetben bizonytalan az értéke.) A tavaly ingyenesen átvett vagyonból rögvest értékesítették a BorsodChem- és a TVK-részvényeket (összesen 3,051 milliárd forint értékben), s az pénzből a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat Postabank részvényeket vett. Így ezzel, illetve a korábbi ingyenes banki részvényjuttatással már elvileg 4,1 milliárd forint névértékű részesedéssel rendelkezne a biztosító a pénzintézetben. Ám mint az közismert, a bank pénzügyi helyzetének 1997 eleji megrendülését követően a kormány 12 milliárd forint összeghatárig úgy vállalt kezességet, hogy ennek feltételéül a legnagyobb részvényesek által vállalt viszontgaranciát szabta. A Nyugdíjbiztosítási Alapot így 5,9 milliárd forint értékű garanciális kötelezettség és annak kamatai is terhelik: ezt 2003-ig kell megfizetnie, ám az ügylet pénzügyi hatásai az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint már 1997-ben jelentkeznek. (A biztosító befektetési politikáját – különösen ez utóbbi vonatkozásban – az ÁSZ-ellenőrzés nem tartja körültekintőnek és előrelátónak.)
Virág Gáborné értékelése szerint a nyugdíjbiztosítónál viszonylag jónak tekinthető vagyongazdálkodás folyt az elmúlt évek során: a vagyonátvételeknél sikerült olyan elemeket is megszerezni, amelyek piaci értéke azóta jelentősen emelkedett. Az összkép azért nem ilyen megnyugtató. A múlt évi tb-költségvetés zárszámadásából például kiderül, hogy csak 1996-ban majdnem 2 milliárd forintos vagyonvesztés következett be a két tb-ágazat esetében, a járuléktartozás fejében átvett vagyonelemek körében. (Így ebben a körben a vagyon értéke most kisebb, mint egy évvel korábban.) Az ÁSZ a fentinél ugyan 43 millió forinttal kevesebb vagyonvesztésre bukkant, ám ezt az összeget bőségesen “kiegyenlíti”, hogy a tavalyi évben a számvevők szerint az ingyenesen juttatott vagyoni körben is el kellett számolni egy 643 millió forintos értékvesztést. (A két biztosító a legnagyobb veszteséget a bírói végzéssel hozzájuk került, a Diósgyőri Gépgyárból született kft.-k, illetve a Dimag-DAM társaságok miatt szenvedte el: 440 milliót, illetve 1 milliárd 138 millió forintot buktak ezeken a vagyonelemeken. A számvevők szerint a vagyonvesztésért mindkét önkormányzat felelős, mert olyan tulajdonosi magatartást tanúsítottak, amelynek eredményeként eme vagyonelemekből csupán “kiürített” kft.-k maradtak.)
Ráadásul a tb-ágazatok között a járuléktartozás fejében átvett vagyon 1996-ban is csak eszmei hányadok alapján volt megosztva, azt valójában az egészségbiztosítás birtokolta, a nyugdíjbiztosító pedig csak a vagyon értékesítésekor jutott (volna) az őt megillető vagyonelemekhez. A vagyonból azonban tavaly semmit sem adtak el, csupán az egészségbiztosító vásárolt ki néhány elemet. Az ÁSZ szerint tehát a vagyonátvétel eredeti célja és értelme, hogy az értékesítésből az alapoknak folyó bevétele legyen, eddig nem valósult meg.
A nyugdíjbiztosítónál most a vagyontörvény megszületésére várnak, ám a meglévő vagyon fialtatására addig is létre akarnak hozni egy befektetési alapot. Az alap hozambevételeinek kifejezetten kiegyenlítő szerepet szánnak, azaz az esetleges deficit finanszírozására fordítanák pénzt. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a tb szakemberei napjainkban nehezen tudják racionális vagyongazdálkodásként definiálni a központi költségvetés őket érintő vagyonpolitikáját, amely minduntalan a vagyon felélésére késztetné a biztosítókat. (Ebben az ÁSZ is egyetért velük.) Ráadásul az értékpapírpiac szempontjából sem tartják indokoltnak, ha – miként azt a tavalyi tb-pótköltségvetés előírta – hirtelen több milliárd forint értékű vagyont, illetve azt megtestesítő értékpapírt dobjanak piacra. (Mivel a nyugdíjbiztosító az eladást nem tudta, illetve nem is akarta végrehajtani, a tavalyra rendelt vagyonértékesítés végül elmaradt.) Erre az évre ismét tartalmaz egy 3,5 milliárd forintos értékesítési tételt a nyugdíjbiztosító költségvetése, ám eddig e vagyonrésznek is csak egy kis részét adták el. A költségvetési főosztály vezetője a nyugdíjbiztosító vártnál is kisebb – sőt talán teljesen el is olvadó – hiányára való tekintettel meg is kérdőjelezi az idei vagyonértékesítés értelmét.
A következő év – költségvetési oldalról nézve – több szempontból is bizonytalan. Egyelőre például megbecsülhetetlen, hogy mekkora összeg esik ki a tb bevételei közül azzal, hogy január elsejétől – a beinduló nyugdíjreform részeként – a járulékfizetők többsége megválaszthatja, hogy továbbra is az egységes felosztó-kirovó szisztémában marad-e, vagy járulékait megosztja a tb és egy választott nyugdíjpénztár között. A tb számára még a pályakezdők – ők azok, akinek kötelező a pénztárválasztás – sem jelentenek biztos kalkulációs pontot, hiszen nem tudni, hogy a végzős diákok közül hányan fognak elhelyezkedni. Az átlépők száma viszont már végképp megjósolhatatlan, éppen ezért a biztosító zokszó nélkül elfogadta a PM 20 milliárd forintos bevételkieséssel számoló becslését, s eme összeg pótlására vonatkozó ígéretét. Az első értékelhető adatok legelőször jövő év közepére várhatóak.
Az egyetlen fix tétel a járulék mértéke. Jövőre a vállalkozók a bruttó bér 39 százalékát fizetik be járulék gyanánt; ebből 24 százalék a nyugdíjbiztosítóé, míg 15 százalék az egészségbiztosítót illeti meg. A munkavállalók 10 százalékos járulékából 7 százalék jut a nyugdíjbiztosítónak – már amennyiben a járulékfizető nem lép át a kettős rendszerbe. Ha megteszi, akkor a 7 százalékból csak 1 jut a tb-nek, a többi 6 százalék viszont a biztosított választott magánpénztárát illeti meg.
A jövő évi büdzsé nem csupán a bevételi oldal bizonytalanságai miatt alakult nehézkesen: már a kiadási tételek is nehezen becsülhetőek. A költségvetési felelős először is a “féllábas” rokkantsági rendszert említi, amelynek finanszírozása félig átkerült a nyugdíjbiztosítóhoz, ugyanakkor a megállapítás joga továbbra is az egészségbiztosítóé. A jövő évi tb-költségvetéssel foglalkozó ÁSZ-jelentés is kiemelt helyen kezeli, hogy jövőre az I. és II. fokú rokkantak nyugdíjkiadásai a Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelik. A finanszírozási cserével – és annak pénzügyi hatásaival – az önkormányzatok egyáltalán nem számoltak. Az ÁSZ szerint a kormány ezeket az ellátásokat a szükséges forrás biztosítása nélkül utalta a nyugdíjbiztosítási ellátások közé, s azt az egyéni járulékok 1 százalékának átcsoportosítása csak részben fedezi. Ráadásul e változás az Egészségbiztosítási Alapnál sem jelent számottevő megtakarítást.
A számvevők szerint máshol is rejlenek kockázati faktorok. A nyugellátásokat 1998 januárjában 19 százalékkal megemelik, s ehhez járul még – az 1997-re kalkulált 21,5 százalékos nettó keresetnövekedés alapján – 2,5 százaléknyi növekmény, ami az özvegyi nyugdíjrendszer átalakítására szolgál. Ám ha a nettó keresetek növekedése a vártnál magasabb lesz – s erre van esély -, úgy az abból adódó kiadási többletre a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei már nem nyújtanak fedezetet. Az ÁSZ összességében azt valószínűsíti, hogy az alapok 1998-ra tervezett bevételi előirányzatai nem fognak teljesülni, s mindkét helyen jelentős hiány várható.
Az aggodalmakat részben osztják a tb szakemberei is, hiszen a kormányzat becslése szerint például jóval magasabb a járulékbevétel, mint amennyivel a nyugdíjbiztosító számol. Ráadásul Virág Gáborné szerint a PM kalkulációi egy régen beépített torz bázis miatt is pontatlanok, s így a munkáltatói és a munkaadói járulék-befizetés mértéke a számításokban rendszeresen elszakad egymástól. Mindezek alapján a jövőre nullszaldósra tervezett nyugdíjbüdzsé egyensúlya a biztosító költségvetési felelőse szerint korántsem alakul olyan kedvezően, mint azt a kormányzat véli, s nagyobbra nyílhat majd a bevételek és kiadások közötti olló. (Meglehet persze, hogy még így sem lesz szükség az ÁSZ által előre jelzett pótköltségvetésre, hiszen a kormányzat ígérete szerint teljesíti a differencia kiegyenlítésére vonatkozó – az államháztartási törvényből fakadó – kötelezettségét, s téríti a hiány összegét.)
A nyitott kérdések sora egyelőre tehát meglehetősen hosszú: bizonytalan a jövőre várható bérkiáramlás mértéke, az idei nettó keresetnövekedés, a fizetési fegyelem, s leginkább az, hogy hányan lépnek át az új rendszerbe. A mozgás persze később majd hónapról hónapra követhető lesz, s az is biztos, hogy a tb számára kieső járulék megjelenik majd a magánpénztárak számláin. Éppen ezért most dolgoznak azon informatikai rendszer kiépítésén, amely lehetővé teszi majd a magánpénztárak és a nyugdíjbiztosító közötti információcserét, s az ezen alapuló pontos kalkulációt.