Igen sok pénzt öltek fejlesztéseikbe a hazai piacon koncessziós jogokat élvező befektetők, s ennek végre meg is látszik a hozadéka. Aki akar, telefonhoz juthat – legyen az vezetékeshez vagy mobil. A fogyasztók által generált forgalom bevétele, illetve az állami kedvezmények okán éveken át megspórolt adó megerősítheti a koncessziósokat. És erre – a befektetői bizalmat megőrzendő – szüksége is lesz az országnak.
Néhányan azonban másként gondolkodnak. Pápai Zoltán, a TelMed Telekommunikációs és Média Kutatóközpont munkatársa például azt állítja: két-három évig akkor se lenne verseny, ha holnap megnyitnák a kapukat és megszűnnének a monopóliumok. Szerinte nem is az az igazi probléma, hogy a piac kicsi, és ezért a bentlévőket kell hagyni előbb megerősödni. Sokkal inkább az a gond, hogy a kormánynak nincs hosszú távra szóló koncepciója, amely meghatározná az ország távközlési iparágának jövőjét, valamint azt, miként viselkedjenek a piac szereplői.
A privatizációs bevételeknek csak töredékét forgatták vissza a távközlésbe; a vezetékes telefon viszonylag jól kiépített piaca igazi lökést például akkor kaphatna, ha egyre többen használnák az Internetet; a kábeltévék piacán sem tolonganak a tőkeerős befektetők, a Matáv ellenben néhány nagyobb kábeltévé-társaságban már szerzett részesedést – sorolja Pápai. Szerinte egy versenypiacon a Matáv nem lehetne tulajdonosa egyetlen kábeltévé-társaságnak sem; pontosan a verseny fokozásának érdekében. A kutató hozzáteszi: ahhoz, hogy egy ilyen tőkeigényes iparágban legyenek új belépők, kell forgalom is. A mobiltelefonok piacán pedig a verseny mindenképpen azt jelentené, hogy legalább három szereplő van jelen.
Ezen utóbbi szegmens jelenleg ugyan háromszereplős, szakértők szerint azonban a 450-es rendszer technológiája annyival drágább, hogy igazából csak a két 900 megahertzes frekvencián működő GSM-társaság marad majd meg hosszú távon a piacon. Azt pedig, hogy kié lesz az 1800-as frekvencia, amelyet jelenleg a honvédség használ, egyelőre csak találgatni lehet. Bár a tendert jövő év elején kívánják kiírni, Pápai úgy tudja: még nincs eldöntve, hogy ezt a frekvenciát a kormányzat milyen elvek szerint értékesíti. (Pedig nem kis tételről van szó, hiszen a katonák “átirányítása” egy másik frekvenciára legalább 10 milliárd forintba kerül majd.) Nem mindegy ugyanis, hogy a kormányzat bevételt vagy versenyt akar. Ha előbbit, akkor nagyon is reális egy olyan konstrukció, amelyben a két GSM osztozik a frekvencián. Amennyiben azonban versenyt, akkor a magas belépési költségek miatt érdemes olcsón adni a használat jogát. Akkor ugyanis elképzelhető, hogy még egy mobilcég – például valamelyik amerikai társaság, amely már egyébként is jelen van a térségben – bejön a piacra.
Pápai véleménye az, hogy versenyszempontból talán az lenne a legjobb, ha a frekvencia használati jogát ingyen adnák mondjuk egy évre, amíg a harmadik szolgáltató is kiépíti a saját piacát. Egy új szereplőnek ugyanis olcsónak kell lenni, a “zsíros” falatok pedig már elkeltek a mobilpiacon: azaz most már nem az üzleti fogyasztók jönnek, hanem a kevesebbet költő polgárok, akikkel nyilvánvalóan nem lehet a korábbiakhoz hasonló eredményeket produkálni. A szakértők szerint elképzelhető, hogy a Matáv is szeretne saját mobilcéget, s nem lehet kizárni azt sem, hogy az Antenna Hungária is beszáll a ringbe.
Egyelőre tehát úgy tűnik, bármilyen konstrukció lehetséges. És még itt vannak az olyan szisztémák is, mint a TETRA (ez hasonló egy mobilrendszerhez, de nagyobb az adatátviteli kapacitása), amely egy másik frekvencián ugyancsak megkezdhetné a működést. Ám arról, hogy a kormányzatnak is biztonságosan szolgáltatni tudók mikor és hogyan léphetnének be a hazai távközlési piacra, még elvi szinten sem született döntés.
Ami az adatátvitelt illeti, Magyarországon ma még meglehetősen szűk a felhasználók köre. 1995-ben 165 milliárd forint volt a távközlésből származó összes bevétel; ebből néhány milliárd volt csak az adatátviteli szolgáltatásokból származó pénzek nagysága, amely a tavalyi 300 milliárdra rúgó összforgalomból sem érte el a 10 milliárdot. A jövő egyértelműen ez, ám ma még nem tolonganak a vevők a piacon. És nemcsak a lakossági, de a vállalati típusú felhasználók sincsenek sokan. A multik ugyan már használják ezt a szolgáltatást, de még a bankok között is vannak olyanok, amelyek nincsenek “becserkészve”. Ráadásul az adatátvitelhez nemcsak infrastruktúra kell, hanem egyfajta fogyasztói kultúra is, amely még csak most van kialakulóban.
Versenyszempontból az jelenthetne nagy lökést a távközlésnek, ha például az MKM-Tel – amely a tervek szerint a jövő évben megkezdi működését – beléphetne a távhívások piacára. Egyelőre azonban erről szó sincsen. Emellett problémát okoz a kutatók szerint, hogy a Matáv vetélytársaként indulni kívánó céget valójában az állam “tákolta” össze. Persze az állam által ösztökélt verseny is több a semminél. A kérdés csak az, hogy a 3 ezer kilométernyi gerinchálózat kiépítése mikor fejeződik be. Jelenleg ugyanis mintegy 600 kilométer hosszú vezeték van lefektetve, a főváros környékén. Pápai véleménye alapján egyébként az MKM-Tel akkor lehet valódi vetélytárs, ha nemcsak olcsóbb, de hosszú távon is megbízhatóbb lesz konkurensénél. Az, hogy a MÁV a KFKI Számítástechnikával és a Mollal együtt próbál betörni a piacra, egybevág a nemzetközi tendenciákkal, hiszen Nyugat-Európában már jó néhány vasút-, illetve energetikai társaság rendelkezik hasonló távközlési leányvállalattal.
Ezért – s mivel a kormány a jövő év elejére elkészíti hírközlési stratégiáját – összességében mégis optimistán várhatjuk az ezredfordulót.