Ellentmondó hírek látnak napvilágot a világsajtóban az unió keleti bővítéséről. A tagállamok továbbra is arról vitáznak, hogy 1998 márciusától 6 vagy 11 állammal kezdjék-e meg a csatlakozási tárgyalásokat. Az előbbi verziót az uniós apparátus, a Bizottság indítványozta, néhány tagállam azonban a közös startvonal elkötelezett híve. Utóbbit javasolják mindenek előtt az EU strukturális alapjainak nettó haszonélvezői, így elsősorban a déli államok. Egy magas rangú görög diplomata nemrégiben a társult országok egy tömbként való kezelése mellett érvelt, s hasonló véleményen van Spanyolország, Portugália és Dánia is. Németország viszont a differenciált megközelítés szószólója. Néhány tagország még nem döntött a kérdésben, Franciaország pedig kompromisszumos megoldást javasol. A gallok úgy vélik, hogy a 6 országgal lefolytatandó tárgyalások mellett átfogó Európa-konferenciát kellene rendezni az összes érintett társult állam részvételével. Amennyiben a közös startvonal hívei diadalmaskodnak, az mindenképpen a tárgyalások elhúzódásához vezethet.
Erkki Liikanen, az unió költségvetési főbiztosa budapesti látogatásán hitet tett hazánk lehető legkorábbi, azaz 2002-es EU-felvétele mellett. Az unió “pénzügyminisztere” kifejtette: Magyarországnak főleg néhány makrogazdasági kérdésben kell közelítenie az unióhoz. Így a legfontosabb teendőknek az infláció leszorítását, a költségvetési hiány további lefaragását, az államháztartási reform folytatását, a határ- és vámellenőrzés megerősítését, valamint a feketegazdaság elleni küzdelmet jelölte meg. A politikus ugyanakkor elismerte, hogy a mikroszintű integráció előrébb tart a makrofolyamatoknál, s a magyar cégek már több ponton kapcsolódnak az EU-hoz.