Szakértők állítják: a világpiacon hétévenként lehetünk tanúi a vegyipari ciklusoknak. A mostani periódus 1993 táján kezdődött, s két évre rá érte el a csúcsot. Ez követően azonban nem következett be a szokásos meredek zuhanás, hanem szerencsés módon viszonylag tartós maradt a világpiaci konjunktúra. A folyamatokat tekintve a szakértők most úgy vélik, meglepetés lenne, ha – legalábbis a magyar export szempontjából fontos nyugat-európai piacon – az évezred vége előtt törés következne be. Mindebből adódóan a következő években átlagosan évi 5-6 százalékos növekedéssel lehet számolni. S jóllehet, a vegyipari termelés volumene az 1989-es bázisnak még tavaly is csupán a 73 százaléka volt, ebben az ágazatban különösen érvényes, hogy a volumenindex nem sokat mond. Ennél sokkal lényegesebb az, hogy a hazai vegyipar versenyképes termékekkel tud megjelenni a világpiacon, s magas profitrátát realizál.
A hazai termelés 1992-ben volt a mélyponton – 30 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1989-ben -, a prognózisok viszont most azt jelzik, hogy az eddigi lassú növekedés felgyorsulhat – mondta Bondár László, a Magyar Vegyipari Szövetség főtitkára. A szövetség a vegyipari termelőket fogja össze, ám a gumiipari vállalkozások és a gyógyszergyártó cégek nem tartozna ide. (Ezzel szemben a KSH besorolása szerint a vegyiparhoz tartozik a kőolaj-feldolgozás, a műtrágya- és növényvédőszer-gyártás, a vegy-ipari és műanyagipari alapanyaggyártás, a gyógyszergyártás, a vegyipari-, a műanyag-ipari és a gumiipari termékek előállítása, valamint a vegyiszál-termelés, illetve a tisztító- és testápolószer-gyártás. A vegyiparon belül a kőolaj-feldolgozás 35 százalékot, a műanyag alapanyagok és termékek gyártása 28 százalékot, a gyógyszergyártás pedig 16 százalékot képvisel.)
A hazai vegyipar látványos fejlődése a század második felében indult meg: akkor, amikor a mezőgazdaság kemizálása állami programmá vált, s a szocialista gazdaság nagyobb léptékű fejlődésnek indult. Mindennek eredményeként a hetvenes és nyolcvanas évekre az ágazat az ipari termelésnek már több mint 20 százalékát adta. A szektor fejlesztése két – a kilencvenes években igen szilárdnak bizonyuló – pilléren nyugodott: az egyik a petrolkémia, a másik pedig a gyógyszergyártás. Mindkét szakágazatot a hagyományosan magas színvonalú hazai vegyészképzés alapozta meg. Mogyorósy György, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) munkatársa szerint azonban felfedezhető egy újabb, a petrolkémia talpon maradásához hozzájáruló ok is. Ez pedig az, hogy a nyolcvanas években a műanyagalapanyag-iparban végrehajtott komoly fejlesztések során a beruházások beszállítói – esetenként szóbeli, máskor írásbeli megállapodások alapján – piacokat is hoztak a magyar termelőknek. Ennek hatására a kilencvenes évek elején viszonylag zavartalanul szállíthattak az ágazat képviselői a nyugat-európai piacokra. A hazai vegyipar azóta is őrzi külpiaci pozícióit, amit mutat az is, hogy eladásaiban a nyugat-, illetve keleteurópai térség közötti megoszlás továbbra is 70-30 százalékos.
Ha a hazai gazdasági növekedés nem torpan meg, akkor az évi átlagos 5-6 százalékos ágazati bővülési prognózis is reálisnak mondható – állította Bondár László. Ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy sikeresen befejeződött a vegyipar privatizációja. Mogyorósy György ehhez hozzátette még, hogy az ágazatban dolgozó menedzsment nyugat-európai mércével mérve is magas színvonalú tudással rendelkezik. (Elég csak arra gondolni, hogy egyetlen új tulajdonos sem vált meg a korábbi állami cégek vezetőitől.)
A növekedési kilátásokat másrészt az alapozza meg, hogy ha kényszerűen is, de megtörtént a vegyipar szerkezeti átalakulása – folytatta a szövetség főtitkára. A korszerűtlen üzemeket bezárták, s a technológiai megújítást kifejezetten környezetvédelmi szempontok alapján vezérelték a tulajdonosok. Ez olyan jól sikerült, hogy néhány független külföldi szakértő már figyelmeztetett: a még tervezett mértékű környezetvédelmi ráfordítások csökkenthetik az ágazat versenyképességét.
A műtrágya-, és bizonyos tekintetben a növényvédőszer-gyártás a kevésbé sikeres szakágazatok közé tartozik. Az agráriumot minden nemzetgazdaság döntően saját forrásból látja el efféle szerekkel. A hazai mezőgazdaság azonban a finanszírozási problémák miatt már régóta nem támaszt akkora igényt a szakágazat cégeivel szemben, mint amekkora a kapacitásuk, s ez veszélyezteti az ide tartozó vállalatok jövőjét. A viszonyokat jellemzi, hogy az átmeneti javulás után az értékesítés a második félévben megtorpanni látszik. Ennek a fő oka az, hogy az agrárszférában ismét csökken a fizetőképes kereslet. Ettől függetlenül, szép eredményeket mondhat magáénak a vegyipar, melyen belül az utóbbi években a gyógyszergyártás és a műanyagtermék előállítása a legnyereségesebb. Mindez a termékszerkezet már említett átalakításának, illetve a viszonylag magas exportáraknak köszönhető.
A profitráta a vegyipari ágazat egészében évek óta az ipari átlag fölött van. Tavaly – az árbevételhez viszonyítva – 6,9 százalékos adózás előtti nyereséget értek el, s ez egy évvel korábban is 7,0 százalékot tett ki. Ugyanakkor a feldolgozóiparban tavaly 4,3 százalékos, tavalyelőtt pedig 3,4 százalékos volt a profitráta. Az elmúlt évben a vegyiparban képződött adózás előtti nyereség összességében 83,3 milliárd forintra rúgott, amely a feldolgozóiparon belül 36,2 százalékos aránynak felel meg. (A vegyipar tavaly – a pénzügyi szektor nélküli nemzetgazdaság egészét nézve – a megtermelt adózás előtti nyerségből 28,8 százalékban részesedett.) A szektor egyébként igen eszközigényes: 1996 végén a feldolgozóiparban befektetett, összesen 1830 milliárd forint értékű eszköznek a 29,9 százaléka a vegyiparhoz tartozott, míg a gépipariak aránya csak 21,6 százalékos volt. A statisztikák szerint a bruttó hozzáadott érték is a vegyiparban a legmagasabb: ez 1996-ban 329 milliárd forintot tett ki.
A vegyipari vállalkozások száma tavaly – 142 új vállalattal – 2197-re emelkedett, ám ezen belül a 300 főnél többet foglalkoztató cégek száma nem éri el a negyvenet sem. (A kisvállalkozások döntően a műanyagiparban vannak jelen.) Az elmúlt esztendő végén 286 milliárd forintot tett ki az ágazat vállalkozásainak összesített jegyzett tőkéje, a saját tőkéjük pedig ennek több mint a duplája volt.