Két rekordév után, amelyekben az alap forrásai erős terhelésnek voltak kitéve a Mexikó-válság és Oroszország tőkeszükséglete miatt, a legutóbbi, április végén zárult üzleti évben az IMF-tagok hitelszükségletei ismét “normális magasságban” maradtak. A Valutaalap 28 új hitelmegállapodás keretében összesen 5,3 milliárd SDR-t, vagyis átszámítva 7,1 milliárd dollárt hagyott jóvá (az előző két évben a hitelek 19,7 milliárd, illetve 16,6 milliárd SDR-re rúgtak). A folyó üzleti évben egyedül a Thaiföldnek nyújtandó segítség miatt emelkedhetnek ismét a hitelkihelyezések, azonban ennél pontosabb előrejelzést Stanley Fischer, az IMF helyettes ügyvezető igazgatója sem tudott adni.
A legutóbbi beszámolási évben – a nemrégiben elkészült mérleg szerint – ténylegesen 5,6 milliárd SDR-nyi hitelt fizettek ki, miközben az adós országok 7,2 milliárdot fizettek vissza (lásd táblázatunkat). Ezzel 1990 óta először váltak ismét negatívvá a nettó átutalások. A kinnlevő hitelek 40,5 milliárd SDR-es összege azonban történelmileg nézve így is magas szinten maradt.
Az alap likviditása – a csekély hitelkereslet és a tagországokban rendelkezésre álló valuták nagyobb bősége miatt – jelentősen javult. A likviditási kvóta (a még nem lekötött, felhasználható saját eszközök viszonya a likvid kötelezettségekhez) az 1996. április végi kevesebb mint 90 százalékról idén tavaszra 121 százalékra emelkedett (ezzel azonban még mindig messze alatta maradt a három évvel korábban elért 168 százalékos szintnek).
A szükséges feltőkésítés problémája ugyan a tárgyalt pénzügyi évben is napirendre került, ám annak mértéke és az esedékes újrafelosztás kérdésében nem sikerült közmegegyezésre jutni. Az IMF üzletvezetése mindenesetre módosította azon eredeti követelését, hogy a kvótákat 145 milliárdról 290 milliárd SDR-re emeljék, s a növekedési igényt 55-65 százalék közöttire mérsékelte.
A Valutaalap dollárra, német márkára, jenre, frankra és fontra alapuló mesterséges pénzét, az SDR-t elosztaná azon országok között, amelyek még nem részesültek semmilyen allokációban. A beszámolási évben itt is alig volt előrelépés, időközben azonban elkészült egy mindenki számára elfogadható terv, amelyről Hongkongban az IMF-tanácskozás döntött is. E szerint a kinnlevő SDR mennyiségét 42,08 milliárdra (58,2 milliárd dollárra) kell megduplázni, minek következtében valamennyi országnak egyaránt tagsági kvótája 29,32 százalékával kell számolnia.
Sikeresen zárultak a tárgyalások az IMF hitelkereteinek megkétszerezéséről különleges, rendszert veszélyeztető válságok esetére. Az eddig a Valutaalap és a Tizek Klubja között fennálló, 17 milliárd SDR nagyságú “Általános hitelfelvételi megállapodás” (GAB) mellé az azonos nagyságú, de a hitelezők kibővített körével számoló “Új hitelfelvételi rend” (NAB) került. Szükség esetén először a NAB-hoz kell fordulni és csak másodsorban a GAB-hoz. Ezek a megállapodások azonban semmiképpen sem pótolják az alap saját eszközeinek erősítését. A legutóbbi üzleti évben határozat született annak a programnak a folytatásáról, amelyen keresztül az IMF teljesíteni fogja saját hozzájárulását a Világbank által kezdeményezett, a legszegényebb országok javára kidolgozandó kedvezményezési szisztémákhoz.
A pénzügyi kérdéseknél sikeresebb volt a Valutaalap a felügyeleti funkciók erősítése terén. Vitathatatlan, hogy az IMF-nek a jövőben fokozott figyelmet kell fordítania a bankrendszerek szilárdságára. Az Ideiglenes Bizottság megbízta a végrehajtó igazgatóságot a szükséges szövegmódosítások kidolgozásával, annak érdekében, hogy a felügyeletet kiterjesszék a bevételi mérlegekről a tőkemérlegekre is. A tőkeforgalom liberalizálásának elősegítésével az alap fontos új feladatot kap.
Számos intézkedés született az utóbbi időben annak jegyében, hogy átláthatóbbá váljék a fokozódó világgazdasági globalizáció. Ilyen volt a “Speciális adatközlési szabványok” kidolgozása, illetve bevezetése azon országok számára, amelyek igénybe veszik a tőkepiacokat, vagy erre törekszenek. (A többi ország számára kevésbé igényes és szigorú irányelveket határoztak meg.) A nagyobb átláthatóságra és nyíltságra való törekvést az IMF azzal kezdte, hogy a tagállamokkal folytatott rendszeres konzultációk eredményeit – amennyiben azzal a résztvevők egyetértenek – nyilvánosságra hozza majd.