Utólag jól látható, hogy a hozzávetőleg két évvel ezelőtt kezdődött általános tőzsdei áremelkedés lendülete augusztus elején végérvényesen megtört Magyarországon. Az október 23-i hongkongi tőzsdekrach után rövid időre ugyan még belföldön és külföldön is magukra találtak a magyar papírok jegyzései, a nagy múltú részvénytőzsdék befektetői viszont minden jel szerint jó időre hátat fordítanak a fejlődő piacoknak. A latin-amerikai, illetve a közép- és kelet-európai piacokat különösen sújtó hangulatváltás hazánkban 35 százalékos mértékű zuhanást okozott. A Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexe, a BUX – az augusztus eleji 8600 pont körüli értékéről – november 13-ig csaknem 5500 pontig zuhant, ami a január végi átlagos árszínvonalnak felel meg (részletes részvénypiaci elemzésünket lásd a 62. oldalon).
Ezzel együtt, az idén eddig a kibocsátók többsége rendre nyereségcsúcsokról számolhatott be. Nem volt ez alól kivétel a harmadik negyedév sem, ahol a vezető kibocsátók – egy-két kivételtől, például BorsodChemtől, az IEB-től vagy Prímagáztól eltekintve – az inflációt jócskán meghaladó mértékű profitgyarapodással büszkélkedhettek. Kellemes meglepetést keltett az Egis nyereségessége, szemben a csúfosnak tartott féléves eredményével. A Danubius ugyanakkor kilenc hónap alatt az egész éves eredménytervét teljesítette. De nem keltett csalódást a Mol, a Richter és a TVK sem, pedig a befektetők elvárásai ezeknél a cégeknél legalább 40-50 százalékos növekedésről szóltak.
Az általános bessz-hangulat azonban nem igen tesz különbséget az egyes cégek között. Az eladói túlsúly nyomása közepette csak a legelszántabb befektetők hajlandóak vásárolni, így – ha csak nagyon rövid időre is – irreális árak alakulhatnak ki a parketten. Ennek ellenére, az eltérő mértékű áresés magyarázatakor főszerep jut az egyes cégek nyereségkilátásainak. A piacok megnyugvását követően viszont minden remény szerint hamar visszaáll majd a régi rend, azaz a részvények között ismét a cégek teljesítményei alapján tesznek majd különbségek a befektetők.