Kétéves kisciklusokra osztja a kilencvenes évek magyar gazdaságát a Privatizációs Kutatóintézet elemzése. Eszerint 1989- 90. a liberalizálás és a pénzügyi kiegyensúlyozottság időszaka volt, míg az azt követő két évet a recesszió és a költségvetési deficit növekedése jellemezte. Az 1993-94-ben beindult, a pénzügyi mérlegek javulásával járó gazdasági növekedést a kismértékű recesszió esztendei követték, hogy a gazdaság idén megint növekedésnek induljon. Az intézet munkatársai 1998-ra az ideinél magasabb GDP-növekedést jósolnak, miközben óva intik a kormányt attól, hogy 1999-ben drasztikus korrekcióval próbáljon segíteni a gazdaság túlfűtöttségén és az ezzel járó egyensúlyromláson. Az ez évi növekedés háromnegyedét a gépipar három szakágazatába – a közútijármű-gyártásba, a számítástechnikába és az elektronikába – benyomuló 12 nagy multinacionális cég zöldmezős invesztíciói gerjesztik, míg a maradék egynegyed rész az infrastrukturális beruházások növekedésének köszönhető.
A majdani egyensúlyi problémák elkerülése érdekében a külföldi tulajdonú üzleti szektor ágazati és földrajzi szigetszerűségének megszüntetése, továbbá a beszállítói és az önállóan exportáló kis- és középvállalati szektor megerősítése létfontosságú feladat. Egy tartós, évi 7 százalékos növekedési szint eléréséhez viszont már szükség van az infrastrukturális gondok felszámolására, valamint a hazai bázisú K+F és innovációs tevékenység felfuttatására is.
A külkereskedelmi deficit esetleges növekedésének okai közül a jelenlegi export 20 százalékát kitevő külföldi bérmunka szeszélyességét, illetve a felfutó gépimportot emeli ki a tanulmány, valamint azt, hogy a külföldi érdekeltségű társaságok profitjukat könnyen hazautalhatják. Hiánynövelő hatása lehet még annak is, hogy az importpótlék eltörlése és a leértékelés ütemének mérséklése gazdaságtalanná teheti az exportot, és növelheti az importkedvet.