Ha a hazai gazdaság élénkülése évi 4 százaléknál magasabb lesz, akkor a NATO-belépés költségei különösebb probléma nélkül elviselhetők – áll a GKI Gazdaságkutató Rt. felmérésében. Ezen optimista forgatókönyv megvalósulása esetén 1998 és 2001 között a teljesítménybővülésnek kevesebb mint 5 százalékát kell védelmi kiadásokra fordítani (később ez a hányad 2 százalék körül stabilizálódhat). Ha a GDP 2-4 százalékos ütemben nő, akkor komoly terhek hárulnak ugyan a társadalomra, de a folyamat levezényelhető. Tartósan 2 százalék alatti növekedési ütem esetén azonban a GKI szerint a belépési költségek “szinte elviselhetetlenek”, hiszen ebben az esetben a védelmi kiadások a gazdasági többletteljesítménynek már a 20 százalékát elvihetik.
A NATO bővülésével kapcsolatban négy típusú költségtétel különböztethet ő meg. Az elsőt a civil költségek teszik ki, vagyis az a summa, amely a tömb központi szerveihez való hozzájárulást fedezi. A második tétel a haderő-vezetési rendszerek kompatibilitásának megteremtése. További költségként merülnek fel a haderő korszerűsítésével, illetve a regionális védelmi képesség erősítésével kapcsolatos összegek. A négy tényező közül érdemi kiadás csupán a második és a harmadik tétel lesz. Magyarország katonai ki-adásainak GDP-hez viszonyított arányát – a kormányzat szándékait figyelembe véve – 1998 és 2001 között évente 0,1 százalékponttal kell emelni, majd attól kezdve az elért szinten tartani. A védelmi kiadások NATO-tagság által indukált növekménye 1998 és 2010 között (1995-ös árakon) 931 milliárd forint.
A tagságnak fontos közvetett gazdasági hozadékai is lesznek. A belépés jótékonyan hathat majd a külföldi tőke beáramlására. Az is igaz ugyanakkor, hogy a védelmi kiadások megnövelik majd a beruházási importot, de a fizetési mérleg öszszeségében évente várhatóan 50 millió dollárral, vagyis jelentéktelen mértékben romlik majd. Mindemellett a GKI szerint a költségvetésben 1998 és 2001 között indokolt a takarékosság, de a kiadások reálértékének csökkentésére nem lesz szükség.