A Magyar Tudományos Akadémia egy tavaly júliusi kormányhatározat alapján, “az állam és a nemzet előtt nyíló hosszú távú alternatívák feltárására” kezdett szerteágazó kutatási programba, Magyarország az ezredfordulón címmel. A tíz részprogram közül az egyes számú a “Rendszerváltozás: piacgazdaság, társadalom, politika” elnevezést kapta. Vezetésére Kulcsár Kálmán, Hankiss Elemér, Vitányi Iván és – az azóta elhunyt – Andorka Rudolf kaptak felkérést. Glatz Ferenc akadémiai elnök szerkesztésében ez a válogatott csapat adta ki az idén Globalizáció és nemzeti érdek címmel a kutatási programhoz kapcsolódó könyvsorozat első darabját.
A kötet írásai egy 1997 májusában rendezett konferencia előadásain alapulnak. A rendezvényt Göncz Árpád nyitotta meg, s ő jegyzi a kötet indító írását is. Az államelnök, miközben azzal kapcsolatos aggályait hangoztatja, hogy egyáltalán lehetséges-e a közvetlen szükségleteken, illetőleg tennivalókon – azaz a belátható kényszerpályánál – lényegesen messzebbre tekinteni, számba veszi “köztes-Európa”, s benne Magyarország múltját és jelenét. Szókimondó esszéjében szokatlanul kemény hangon bírálja például a rendszerváltás utáni kormányzatok elhibázott falupolitikáját; megdicséri a magát szociáldemokrataként meghatározó kormánypárt “valóságérzékelését”, és némiképp elmarasztalja az ellenzéket, mely “önmagát nemzetinek és konzervatívnak címkézi, de retorikája, szóhasználata, stílusa minden, csak nem konzervatív”. A politika soha nem tapasztalt döntéskényszerben van – írja az államfő, hozzátéve: sokat segítene, ha a törvényhozók a törvény szövege mögött az embert is látnák.
Két nagyívű elemzés – az egyik Glatz Ferenc, a másik Simai Mihály tollából – foglalkozik a globalizációval, az ezredvég világméretű változási folyamataival kapcsolatos stratégiai gondolkodást kérve számon “az állam és a nemzet” vezetőin. A stratégiai elképzelések hiányát Palánkai Tibor és Ágh Attila is szóvá teszi. A kötet első, Globális változások, nemzeti érdek: Magyarország dilemmái című fejezetét Bíró Gáspárnak, a nemzetállam mint politikai entitás jövőjével foglalkozó rövid írása zárja.
A gazdasági változások hatása a magyar társadalomra című második fejezet vezető tanulmánya Szalai Erzsébetnek a rendszerváltás utáni hatalmi elitek ki- és átalakulásával foglalkozó írása, mely az előzőeknél jóval több konkrétumot, empirikus kutatásokon alapuló hipotézist tartalmaz. Ezt követik Sipos Aladár, Cseh-Szombathy László, Román Zoltán, Gál Péter és Tomka Miklós egy-egy társadalmi szegmenst, tünetegyüttest vagy intézményt leíró, ugyancsak jól értelmezhető szövegei. A kötet ily módon jó áttekintést nyújt a magyar társadalomtudományi gondolkodás jelenlegi helyzetéről, és némi betekintést enged annak fontosabb eredményeibe is. A teljesség igénye nélkül persze – egy nem egészen kétszáz oldalas könyv esetében más nem is lehet a cél.