Új fogalmakkal és tevékenységi körrel vértezi fel a Mehibet a működését rögzítő törvény múlt héten elfogadott módosítása. A parlament – a törvényelőkészítők álláspontját magáévá téve – úgy határozott, hogy a nemzetközi kategóriákhoz közelíti, egyszersmind egyszerűsíti a társaság által biztosított kockázatokat. Az eddigi kereskedelmi és politikai kategória helyett a nagyvilágban már begyakorolt piacképes és nem piacképes kockázat fogalma honosodik meg. Ennek nyomán a költségvetési kezességvállalás – függetlenül a hitel törlesztését veszélyeztető dolog mibenlététől – azon hiteleknek “jár”, amelyeknek a piac önmagában (az ország, a vevő, a futamidő és egyéb tényezők magas kockázata miatt) nem szavaz bizalmat, máskülönben viszont az ügylet persze biztosításra érdemes.
Ezen módosítástól a Mehibnél azt remélik, hogy lehetőség nyílik olyan ügyletek biztosítására – kiváltképp a jelentős kockázatú FÁK-országok esetében -, amelyek az eddigi két kategóriából jócskán kicsúsztak. Emellett a társaság forgalmát új tevékenysége, a belföldi hitelbiztosítás is nyilván felsrófolja majd. Hogy mennyivel, azt még csak kalkulálja a biztosító (a jövő évi üzleti terv mostanság készül), ám a hitelbiztosítások teljes körére, így a belföldi beszállítókat érintőkre eddig is szép számmal akadt érdeklődő. Ennek fő magyarázata, hogy az ügyfelek szívesen intéznék egy helyen valamennyi hasonló szerződésüket.
A törvénymódosítás értelmében tehát a Mehib – bizonyos korlátok között – belföldi hiteleket is biztosíthat. Igaz, csak olyan ügyfeleknek, akik exporthiteleikre is hasonló szolgáltatást kívánnak. Ezt is azonban azzal a korlátozással, hogy a fedezetbe vett belföldi kölcsönök állománya egyetlen alkalommal sem haladhatja meg az exporthitelekét. A Mehib ehhez már toborzott is viszontbiztosítót eddigi fő partnere, a holland NCM “személyében”, mely cég – egyéb szerződéseinél szokásos módon – a belföldi hitelbiztosításoknál is 50-50 százalékban osztja meg a kockázatot.
A Mehib hazai riválisa nyilván kevéssé örül ezen új lehetőségeknek. A Hermes Rt-nél úgy tartják: a konkurencia addig üdvös, amíg a verseny erősítését szolgálja. Amennyiben viszont a versenytársak nem ugyanabból az alaphelyzetből startolnak, az óhatatlanul a verseny torzulásához vezet – mondják a versenyjog európai uniós jogharmonizációjával foglalkozó szakértők. Az állami háttérrel, non-profit alapon működő Mehib szerintük nyilvánvaló előnyöket élvez. Azáltal, hogy költségvetési alaptőkével, az állami infrastruktúrát használva dolgozhat, máris jókora egyoldalú előnyt könyvelhet el, ami a Hermest a Mehib kereskedelmi kockázatok 1995-ben indított biztosítása révén érzékenyen érinti (ez az, amivel 1996-ban a Hermes is Magyarországra érkezett: kereskedelmi biztosítások, köztük pedig belföldi hitelbiztosítások is). A cég fedezetbe vett exporthiteleinek állománya egyébként e hét elején 8,5 milliárd, belföldi hiteleinek állománya pedig 10,2 milliárd forint körül járt (a Mehib exporthiteleiről lásd grafikonunkat). Katona Géza, a Hermest képviselő ügyvéd lapunknak nyilatkozva úgy vélekedett: a Mehib a törvény átszabásával további területeken tett szert – az Európai Unióban (EU) mindinkább leépíteni szándékozott – előnyökre, következésképpen az EU jogharmonizációs szempontok nem érvényesülnek kellőképpen. A módosításban korántsem tükröződik, hogy Magyarországnak a csatlakozási tárgyalások során már nyilatkoznia kell a közösségi jog egészének elfogadásáról, amely magában foglalja az állami támogatások teljes leépítését szorgalmazó összes EU-rendelkezést, valamint az Európai Bíróság precedens ítéleteit – hangsúlyozta.
Ezen érzékeny témában mindazonáltal az EU is csak fél sikert aratott: jóllehet direktívát tervezett, idén nyáron végül is pusztán ajánlásokat tartalmazó közleményt bocsátott ki az exporthitel-biztosítási verseny “semlegesítésére”. Ebben az Európai Bizottság azt fogalmazta meg, hogy a piacképes kockázatok vidékéről az állam rendre vonuljon vissza, az állami támogatás káros hatása pedig (különösen ott, ahol állami és magánexporthitel-biztosítók egyaránt működnek) szűnjön meg. Ezen elmozdulásokra azonban még az ajánláscsomag is jó néhány éves átmeneti időt hagy.
Információnk szerint ugyanakkor a törvény módosításának igencsak hosszú ideig tartó megszövegezése – közel annyi ideig fáradoztak rajta az illetékesek, mint amennyi magának, az 1994-ben hatályba lépett törvénynek a kora – többek között éppen ezen akadt meg minduntalan. A módosítás előkészítői között volt ugyanis olyan, aki az intézmény tevékenységének kibővítésével az állami részvétel erősödését kifogásolta.
A még az EU-ban sem kötelező előírásoknak a Mehib csak fokozatosan tud megfelelni, működésének szabályai pedig a vonatkozó nemzetközi szerződésnek és a hitelbiztosítók berni uniója előírásainak egyaránt megfelelnek – jelentette ki a Figyelőnek Botos Balázs, a biztosító vezérigazgató-helyettese. Azt ő is elismerte, hogy az állami háttér valóban előnyöket is jelent. Az infrastruktúra – vagy épp a követségek ingyenes “népszerűsítő” munkája – mellett ilyennek tekinthető az is, hogy az Eximbank és a Mehib vezérigazgatója gyakran a kormánydelegáció tagjaként utazik. Ezeket az előnyöket azonban jócskán ellensúlyozza a Mehib némely versenyhátránya. A saját tőke például alacsony, és a cég – viszonylag új intézmény lévén – híján van a szükséges vállalati információs bázisnak is, így az adatokat kénytelen megvásárolni. Ugyanakkor a biztosító – sorolta az “extra” költségeket Botos Balázs – saját adatbázis kiépítésén fáradozik, mégpedig elsősorban a keleti cégekről kíván információkat gyűjteni. Szerinte a Mehib tevékenységére a magyar kivitel utóbbi években tapasztalt hektikus mozgása, piacváltása szintén rányomta bélyegét (igaz, ez más exporthitel-biztosítókat hasonlóképpen érint). Manapság pedig a – többségében vagy egészében – külföldi tulajdonban lévő társaságok bizonyulnak mindinkább hozzáférhetetlennek, ezek ugyanis többnyire itt is anyacégük pénzügyi partnereit választják. Márpedig a hitelbiztosítások 50-60 százaléka ilyen: azaz a Mehib számára nehezen, csak kivételes esetben hozzáférhető.
Az ajánlássá szelídült, de az EU jogának szerves részét képező EU-direktíva a fellelhető exporthitel-biztosítási rendszerek rendkívül széles skáláját is jelzi. Ezek közül a németországi gyakorlat kiváltképp érdekes, ahol a nálunk a Mehibre rótt feladatokat a Hermes Rt. fő tulajdonosa, az Allianz 89 százalékos tulajdonában álló Hermes Kreditversicherungs-AG látja el. Csakhogy a piacképes biztosításoktól “hermetikusan” elzárva, külön szervezetben, de még külön számítógépes rendszeren is, saját alaptőkéjével és infrastruktúrával, a szövetségi költségvetésből folyósított jutalék ellenében. És még így is firtatják különállását – alig néhány hete, hogy Bodo Goschlernek, a Hermes Kreditversicherungs-AG igazgatósági tagjának egy tájékoztatón azt kellett bizonygatnia: a társaság piaci és szövetségi megbízásból végzett tevékenységei között szemernyi átfedés sincs.
Az Eximbank-Mehib törvény módosításának hatályba lépésén túl a jogi szabályozás teljes megújhodásához még egy kormányrendelet is szükségeltetik. Ez rögzíti majd a biztosíthatóság általános feltételrendszerét, ezen belül a nem piacképes kockázatú biztosítási eseményeket, a vonatkozó OECD-előírásokat, a kockázatviselés tartamát, módját, a díjszabás lehetőségeit, valamint a kárfizetés alapfeltételeit. E rendelet megszületése után azonban még mindig hátra lesz az egyes biztosítási módozatok engedélyezése. A nem piacképes, azaz költségvetési kezességvállalással születő konstrukciókat a pénzügyminiszter hagyja majd jóvá, a többit az Állami Biztosításfelügyeletnek jelenti be a Mehib.
Az ügyfél pedig mindezek után, várhatóan a jövő év elejétől, bármilyen típusú biztosítást vagy azok kombinációját kösse is, egyetlen kötvényt kap kézhez, immár a nemzetközi szabványoknak megfelelően – mondta Mindákné Fojt Zsuzsa, a Mehib biztosítási igazgatója. Hiába ugyanis a kockázatok törvényi elkülönítése, valamint a belföldi hitelbiztosítás lehetősége, az ügyfél a legkevésbé sem kíváncsi arra, hogy a kárát a büdzsé vagy a Mehib állja-e.
A kockázattípusok letisztulásával a Mehib bizonyos (eddig saját kockázatra vállalt) ügyleteket ezentúl a költségvetés készfizető kezességére alapozhat. Ilyen például a fokozott kockázatú országok magánvevőinek 180 napon belüli fizetési kockázata, legyen szó a fizetésképtelenségéről, avagy arról, hogy a vásárló egyszerűen nem fizet.
A törvénymódosítás nyomot hagy a vevőhitelkereteken és a bankhitelnyújtásokon is. Ezen esetekben ugyanis eddig a partnerbank a nem teljesítést csak politikai okokra foghatta; mostantól a fizetési kockázatok firtatásánál úgymond figyelembe veendő az illető hitelintézet saját gazdálkodása is. Az ilyen konstrukcióknál szóba jövő országok – csakúgy mint a hitelek és biztosításuk futamideje – persze jelentős rizikót képviselnek, amelyeket a nemzetközi exporthitel-biztosítók vélhetőleg nem tartanak majd piacképesnek. A fokozott kockázatú országoknak nyújtható kölcsönökhöz a kereskedelmi bankok ugyanakkor szűkös limiteket rendelnek; ezek válthatók ki – legalábbis részben – hitelbiztosítással.