Évek óta átlagosan több mint 300 ezer tonna zöldséget, illetve 200 ezer tonnányi gyümölcsöt vásárol fel a konzervipar, s ezekből csaknem ugyanekkora terméktömeget állít elő. Bár a fagyok miatt az idén késett, a zöldborsóval mégis biztatóan indult a konzervgyári szezon. A feldolgozók arcára azonban hamar ráfagyott a mosoly: a zöldségekből és a legtöbb gyümölcsből jóval kevesebb termett a tavalyinál. A felvásárlási árak így átlagosan 25-50 százalékkal emelkedtek.
A zöldborsó termése még jó közepes volt. Legfeljebb az nehezítette a munkát, hogy a hirtelen melegben “összeért” a feldolgozás megnyújtása érdekében ütemezve vetett növény. Az átvett alapanyagból várhatóan mintegy 40 ezer tonna készterméket állítanak elő a feldolgozók.
Az uborka – különösen az ország keleti felében – már nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Kisalföldön még elfogadható hozamokról számoltak be a gazdák, de az Alföldön már csapnivaló volt az átlag. Az össztermés – amelynek háromnegyedét dolgozza fel a tartósítóipar – jóval elmaradt az évente szokásos 100 ezer tonnától. Egyes felvásárlók kifejezetten tragikusnak titulálták a felhozatalt. A Globus Rt. például az idén tervezett uborkamennyiség alig harmadát tudta csak beszerezni, azt is majdnem kétszeres áron. Az árakra jellemző, hogy a legkeresettebb 6-9 centiméteres uborka kilogrammja 40 és 90 forint között változott: átlagosan 15-20 százalékkal volt drágább a tavalyinál.
Ám a java csak ezután jött. Pontosabban nem jött: a szerződött 230 ezer tonna paradicsomhoz képest összesen alig 150 ezer tonnányit tudtak csak betakarítani. Ennyit sikerült megmenteni az országosan támadó baktériumos betegségtől, s így ezen a mennyiségen kellett osztozniuk a konzerv-iparnak és zöldségeseknek. Ennek megfelelően a kilogrammonkénti átlagár a tavalyi 11 forint duplájára emelkedett.
Ilyen drága léparadicsomból tonnánként legfeljebb 2 ezer dolláros végterméket tudna előállítani a feldolgozó. Ezzel eleve versenyképtelen lenne a piacon, pedig szerte Európában szerény volt a termés. Az ipari, a pénzügyi és a földművelésügyi tárca ugyan – 20 ezer tonna sűrítmény behozatalára – októbertől decemberig 45 százalékról 12 százalékra csökkentette az importvámot, ez azonban a Globus esetében már nem sokat segített az augusztusi és szeptemberi bajokon. A cég – az alapanyaghiány miatt – a betakarítás kezdetén úgy döntött, hogy az idén nem is dolgoz fel paradicsomot, s készítményeihez nagyrészt importból szerzi be a szükséges sűrítményt. A Globushoz hasonlóan egyébként szinte valamennyi feldolgozó külföldről – Kínából, Iránból, Bulgáriából, Törökországból, sőt a Limpex Chiléből is – kénytelen pótolni a hiányzó sűrítménymennyiséget.
A szezonvég némileg feledtette a paradicsom okozta sokkot: a csemegekukorica hozama elfogadhatónak bizonyult. Az országosan felvásárolt mintegy 160 ezer tonna termény kilogrammonkénti ára 15-17 forintot ért el; ez 10 százalékkal több a tavalyinál.
A gyümölcsök a zöldségeknél is nagyobb arányban drágultak az idén. Az előző évhez képest nagyjából másfélszer többet kellett fizetniük az alapanyagért a feldolgozóknak.
A meggy 40 ezer tonnás termése elfogadható – közepesnek számít. Az ipar évi 10-12 ezer tonnát vásárol fel. A befőttbe való üvegmeggy kilogrammja 170, a lémeggyé 100 forint volt. Ezek az árak – a csomagolási költséget leszámítva – az Európai Unió belépési árai. Ez azért fontos, mert az uniós kereslet meghatározza a hazai átvételi árat is: a termelők ez alapján döntenek, hogy friss gyümölcsként exportálják, avagy a hűtőiparnak, a konzervgyárnak adják-e a termést.
Barackból lényegesen kevesebb érett meg, mint tavaly, amikor is a termés tizedét vásárolták fel a feldolgozók. A szükséges 3-4 ezer tonna alapanyagot az ipar az idén is át tudta venni. A szilva azonban túlságosan is “igyekezett” kárpótolni a konzervgyártókat az alapanyaghiányért; nem is tudták a felkínált termés egészét átvenni. (A szilvapéldán okulva, a gyümölcs- és zöldségpiaci szereplők attól félnek, hogy – a termékpálya szabályozásának gyengeségei miatt – túltermelés és áruhiány továbbra is egymást váltja majd.)
Az almafeldolgozók sem lehetnek elégedettek ezzel az esztendővel. A mintegy félmillió tonnás termésből az ipar általában 270-300 ezer tonna léalmát dolgoz fel, ám most annyira megdrágult az alapanyag, hogy a hazaiból nem nagyon érdemes dolgozni. Kilogrammonkénti 21 forintos árral nem tudnak a gyártók versenyképes sűrítményt készíteni. A lé világpiaci ára ugyanis tonnánként 1400-1600 márka, miközben a jelenlegi almaárakkal előállított magyar termék 2000 márkába kerülne. (A helyzet megfordításához a jelenleg 2,5 forintos kilónkénti támogatás sem elegendő, ezért a dotációt információink szerint hamarosan 3,8 forintra emelik.)
A nyíregyházi almafeldolgozót is magában foglaló Limpex Rt.-nél úgy vélik, a hazai cégek versenyképességét a hibás támogatási technikával is veszélyeztetik. A gyár csak akkor kapja meg a támogatást, ha a gazdáktól legalább 21 forintos áron vásárolja meg a termést, azaz az állam a konzervgyárakon keresztül támogatja a termelőket. Akik ezzel elveszítik a közvetlen kapcsolatot a piaccal, s az árak nem csökkennek. Pedig Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában sokkal olcsóbb az alma, mint nálunk. A társaságnál – amely a nyíregyházi gyárral e téren piacvezető – mindenesetre arra készülnek, hogy az almafeldolgozás az idén nem hoz majd hasznot.