Hálás feladat olyan könyvet ajánlani, amelyet jóformán minden nap forgatunk. A Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach – immár hetedik éve – ezen ritka kiadványok közé tartozik. Évről évre bővülő terjedelme nemcsak a pénzügyek gazdaságban betöltött növekvő súlyát érzékelteti, hanem az e területeken tevékenykedők számának gyarapodását is.
A sokáig csak tankönyvekből ismert intézmények sora kezd meghonosodni a magyar gazdaságban, s így az almanachban is. E helyütt legyen elegendő csak a lakástakarék-pénztárakra, a második világháború utáni első hazai földhitel- és jelzálogintézetre, a hitel- és befektetésminősítő társaságokra, avagy a Befektető-védelmi Alapra utalni. Először kapott helyet a háromkötetes műben – mindjárt külön fejezetben – a Pénzügyminisztérium, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány teljes országos hálózata, vagy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak szolgáltatást nyújtó társaságok jegyzéke is.
Az almanach nem a telefonkönyvekkel kíván versenyre kelni. A gazdasági-pénzügyi elemzőkön, szakújságírókón kívül a meglévő, illetve potenciális üzletfeleknek is segítséget jelent – az egyes intézményekről készített történeti összefoglaló mellett – az a rendszerezett adathalmaz, amely alkalmas bizonyos irányzatok felvázolására, következtetések megfogalmazására. A szerkesztők azon törekvése, hogy ezeket az adatokat lehetőleg minél teljesebbé tegyék, még akkor is elismerésre méltó, ha a felhasználókhoz rendre ősszel eljuttatott könyv csak az előző évi pénzügyi adatokat tartalmazza. Az ebből fakadó hiányérzetet az úgynevezett információs anyagok hivatottak enyhíteni.
Hasonló célt szolgálnak az almanach idei újdonságai: a bizonyos fejezetek elé rendelt néhány oldalas bevezető tanulmányok is. Ezekben a hazai pénzügyi élet jeles képviselői – szövetségi, felügyeleti, tőzsdei vezetők – elemzik, értékelik az 1996-os esztendő mellett az idei első félév folyamatait.
A pénzügyi szektor – elsősorban a tavaly májusban elnyert OECD-tagságból, valamint a megcélzott Európai Uniós csatlakozásból fakadóan – egyre nemzetközibbé válik. Ez ebben a kiadványban annyiban érhető tetten, hogy az almanach – a külföldi bankok itteni képviseleteinek hagyományos felsorolásán kívül – a helyenként már európai szemléletet tükröző fontosabb pénzügyi, biztosítási, tőzsdei jogszabályokat is taglalja. Olyannyira, hogy például a bemutatott bankok ügyfélszerkezetének felépítése hűen követi a hitelintézeti törvény megfelelő rendelkezéseit.
A kiadvány felépítése egyébként az előző évihez képest valamelyest módosult. Első kötete tartalmazza a hitelintézeti, a takarékszövetkezeti és a biztosítási rendszer, valamint a lízingszektor szereplőit. A második kötet a tőzsdéket, a befektetési szolgáltatókat, az alapkezelőket és alapjaikat, a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett és forgalmazott részvények kibocsátóit, a befektető, tanácsadó, auditáló, információszolgáltató és követelésbehajtó társaságokat mutatja be. A harmadik kötet pedig – a pénzügyi intézményrendszer számára szolgáltatást nyújtó társaságok információs anyagain túl – a már említett pénzügyi jogszabályi anyagot, valamint a településmutatót foglalja magában.