Hatezer kisbefektető pénze bánja a WVM tavalyi bukását. Mivel a felszámolási eljárásban megjelölt kielégítési sorrendben a magánszemélyek igencsak hátul kullognak, e kör csak abban az esetben remélheti követeléseinek teljesülését, ha azokat egy számukra kedvező bírósági ítélet nyomán a WVM-kötvények egyik forgalmazójaként szerepelt MHB Talentum Rt. – illetve jogutódjának tulajdonosa, az ABN Amro (Magyar) Bank – kifizeti.
A WVM egykori 4,5 milliárd forintnyi tartozásból – a kamatokkal együtt – immár több mint három milliárd forint körül jár a kötvénytulajdonosok követelése. E csoport a befektetett pénz visszafizetésére irányuló keresetét arra építi, hogy félrevezető volt a kötvényeknek a forgalmazók által aláírt – és formailag az egykori Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet által is jóváhagyott – kibocsátási tájékoztatója.
Ezt a vélekedést látszik alátámasztani a Magyar Könyvvizsgálói Kamara szakértői által lefolytatott – s hírek szerint egyesek által vitatott – legutóbbi vizsgálat is. A Demeter András könyvvizsgáló által vezetett revízió információink szerint – több korábbi vizsgálat eredményéhez hasonlóan – elmarasztalja a kibocsátót, aminek alapján a kötvénytulajdonosok reményei szerint a bíróság megállapíthatja, hogy a befektetőket félretájékoztatták. Ebben az esetben felmerül a kibocsátásért az értékpapírtörvény szerint egyetemlegesen felelő forgalmazók – a City Bróker Kft. és a Talentum Rt. – felelőssége is. Amennyiben a tájékoztató hiányosságai miatt végső soron a két forgalmazót büntetnék, s a WVM követeléseiért nekik kellene helytállniuk, akkor precedens teremtődne a hazai forgalmazói gyakorlatban is. S azt követően vélhetően jelentősen megcsappanna azoknak a brókercégeknek a száma, amelyek forgalmazóként egyáltalán részt vennének kötvénykibocsátásokban.
További kérdés, hogy az eredeti – azaz a kibocsátások előtti – állapot helyreállításának költségeit (magyarul a kötvényesek kárának megtérítését) kinek kell állnia: a brókercégeknek, avagy a mögöttük álló tulajdonosoknak. A City Bróker esete ebből a szempontból kevésbé érdekes: a benne tulajdonos egyetlen nagyobb cégnek mindössze ötszázalékos volt a részesedése. A Talentum ezzel szemben annakidején száz százalékban a Magyar Hitel Bank tulajdonában állt, s a ma már ABN Amro névre hallgató hitelintézet tőkéje fedezetet is nyújt a követelések esetleges megtérítésére. Információink szerint egyébként a kötvényesek érdekében fellépő egyesület valamilyen befektetési formában – akár részletfizetéses keretek között – történő kártérítést is elfogadhatónak tartana, ha sikerülne megegyeznie a bankkal.
Az persze kétségtelen, hogy a forgalmazók részéről nem lehetett szó szándékos félretájékoztatásról: a piacvezető lízingcégként számon tartott WVM csődjével nyilván egyikük sem kalkulált a kibocsátásokkor. Hogy jóhiszeműségükért mekkora árat kell fizetniük, az talán rövidesen kiderül. Az viszont már ma is bizonyos, hogy az esetleges kártérítés kifizetőjének a kötvényesekhez hasonlóan érdeke az ügy mielőbbi lezárása, hiszen az idő előrehaladtával egyre tetemesebbre hízik a megtérítendő kamat összege is.