Nem csak nálunk igaz, hogy az eltitkolt jövedelmeket nehezen – vagy egyáltalán nem – tudja felderíteni az adóhivatal: a legfejlettebb országok tehetős polgárai sem szívesen válnak meg a pénzüktől. Éppen ezért a hatóságok igyekeznek olyan dolgokat találni, amelyeket jóval nehezebb eltitkolni, mint a jövedelmeket. Ezért is szednek egyre gyakrabban a vagyon, illetve annak részei – például az ingatlanok – után adót, gyarapítva ezzel a központi költségvetés vagy az önkormányzatok kasszáját. Olaszországban 1972 óta kell az ingatlanok értéknövekedése után adót fizetni, s Dániában és Görögországban is léteznek olyan adók, amelyeknek az ingatlanok a tárgyai. Ugyanakkor arra is akad példa, hogy a vagyonadót eltörölik – mint ahogyan az Ausztriában történt, 1994-ben.
Ezzel szemben hazánkban éppen 1994 óta riogatja a kormányzat egy ilyen típusú adó bevezetésével a lakosságot. A kilencvenes évek elejétől elszaporodott hazai luxusvillák – s a legális kimutatások szerint nem igazán gyarapodó vállalkozói jövedelmek – láttán a szocialisták már az 1994-es választási programjukban zászlajukra tűzték a vagyonnövekedési adó bevezetését. Az ígéret végül is nem teljesült, bár valószínűleg emiatt bánkódnak a legkevesebben az országban. A központi adóként funkcionáló ingatlanadó bevezetésétől – az országgyűlési, illetve az önkormányzati választások miatt – bizonyára a következő két esztendőben sem kell tartani. Az ügyben így legfeljebb az ezredforduló tájékán történhet fordulat, már amennyiben a következő kormány szívügyének tekinti az ingatlanadó bevezetését. Ebben az összefüggésben fontos: jóllehet a választási programok még nem készültek el, ma egyetlen parlamenti párt sem támogatja teljes mellszélességgel ezen adónem bevezetését. Igaz, mindez nem zárja ki, hogy mondjuk két év múlva ezzel ellentétesen döntsön az akkori kormányzat.
A mostani kabinet viszont a közelmúltban még azt sem támogatta, hogy a helyi önkormányzatok új értékelési rendszer alapján szedhessenek pénzt az ingatlanok után. A helyi testületek eredetileg azt szerették volna, hogy az adót ezután ne az épületek négyzetméterei, hanem az ingatlan nettó forgalmi értéke alapján állapítsák meg. Ám a kormányzat az országgyűlési választások előtt valószínűleg nem akarta megkockáztatni, hogy a települések a mainál szélesebb körben vethessenek ki jelentős mértékű adót. Annál is kevésbé, mert az igen nehéz anyagi körülmények között működő önkormányzatok a jelenlegi törvényi szabályozás mellett is egyre gyakrabban adóztatják valamilyen formában az ingatlanokat. A vagyoni típusú építményadó vagy telekadó bevezetésének lehetőségével az önkormányzatok több mint egyharmada élt ebben az évben, csaknem fele pedig kivetette a magánszemélyek kommunális adóját is (lásd a táblázatot). Ezzel összefüggésben Fehérvári István, a pénzügyi tárca illetékese a Figyelőnek elmondta: az elmúlt évhez képest az idén leginkább az utóbbi adónemet kivető önkormányzatok száma növekedett, de a tavalyinál több testület élt az építményadó és a telekadó lehetőségével is. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ezek az adók nem túlságosan megterhelőek. Építmény-adó esetében például a törvény évenként akár 900 forintos négyzetméterárat is engedélyezne, a jellemzően alkalmazott mérték ehhez képest 20 és 300 forint között van. A magánszemélyek kommunális adója esetén évenként 12 ezer forint a felső határ, miközben az átlag 4-5 ezer forint körüli. Éppen ezért – hangsúlyozta Fehérvári István – ezen adók maximális mértékét egyelőre nem kívánják felemelni. Általános tendencia egyébként az is, hogy az önkormányzatok igen óvatosak a magánszemélyeket érintő adókkal kapcsolatban: a lakást terhelő építményadót például idén az összes önkormányzat alig több mint 6 százaléka vetette csak ki.
A központi adóként funkcionáló ingatlanadó bevezetése ugyan nincs napirenden, ám az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adójának meghatározásában januártól ismét változás várható. Itt a mérték tavaly év elejétől 10 százalékos volt, amelyet az idén januártól 20 százalékra emeltek. Az 1982 előtt vett ingatlanok utáni jövedelem adómentes. Az ezt követően vásároltak értékesítéséből származó jövedelem eddig egyformán adózott, függetlenül attól, hogy azt 1984-ben vagy 1996-ban vásárolta a tulajdonos. Jövő januártól azonban figyelembe kell a szerzés időpontját is, s az attól számított hatodik esztendőtől évente 10 százalékkal kell majd csökkenteni a kiszámított jövedelmet. (Mindez azt is jelenti, hogy – a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan – a 15 évvel korábban szerzett ingatlanok esetében teljes lesz az adómentesség.) A jövedelmet továbbra is úgy kell meghatározni, hogy az eladási árat csökkentik a vételárral és az ezzel kapcsolatos költségekkel, valamint az értéknövelő beruházásokkal, illetve az átruházási ki-adásokkal. Az így kapott összeg után – amennyiben a vétel és az eladás között öt vagy annál kevesebb év telt el – 20 százalék adót kell fizetni (feltéve, hogy az adott évben nem illeti meg lakásszerzési kedvezmény a magánszemélyt). Amennyiben azonban például az eladás a vételt követő nyolcadik évben történik, akkor az értékesítésből származó jövedelem 30 százalékkal csökkenthető, s csak az így kiszámolt összeget terheli a 20 százalékos adó. Mindebből az következik, hogy jövőre érdemes eladni azokat az ingatlanokat, amelyeknek az eladása és vétele között 5-15 év telik el, feltéve, hogy a tulajdonosaik nem akarnak a vételárból újabb lakást vásárolni.