A külföldi befektetők számára a beruházás helyszínenek kiválasztásakor nem az adókedvezmény az elsődleges szempont- mondta el lapunknak Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. adóigazgatója. Tapasztalatai szerint sokkal fontosabb, hogy az adott ország jogrendszere mennyire átlátható, a befektetett pénz megfelelő biztonságban lesz-e, mennyire liberalizált a tőke- és nyereségtranszfer, s milyen piacra lehet számítani. Az adópolitika csak ezen szempontok után következik, bár természetesen – tette hozzá az igazgató – a külföldiek sem szeretnek sok adót fizetni, ezért a speciális kedvezményeket jó pontként értékelik.
Az utóbbi évek magyar kormányai rendre igyekeztek olyan adózási feltételrendszert teremteni, amely vonzza a külföldi tőkét. Más tényezők mellett valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltás óta ide áramlott a legtöbb külföldi tőke a közép- és kelet-európai régióban. Bár a kilencvenes évek elején még nálunk is igen magas – 40 százalékos – volt a társasági adó kulcsa, a külföldi cégek akár 5 vagy 10 évre szóló adókedvezményeket is kaphattak, a nagyvállalkozások pedig gyakran 100 százalékos mentességben is részesülhettek. Így a részben vagy egészben külföldi tulajdonú társaságok átlagos adóterhelése az évtized elején sem nagyon haladta meg a 10 százalékot, s ez nemzetközi viszonylatban is igen alacsonynak tekinthető.
A társaságokat érintő adórendszer változásában jól megfigyelhető az a tendencia, hogy a kedvezményeket évről évre csökkentik, miközben az adóalap egyre szélesebb lesz. Az adóreform 1988-as bevezetésének évében például – az akkori politikai céloknak megfelelően – még a kistelepüléseken dolgozó kiskereskedők, illetve a kulturális és sporttevékenységet folytató vállalkozások is kedvezményekben részesültek, s ugyancsak jelentős preferenciákat adtak a külföldi részvétellel alapított cégeknek. Később a demokratikusan választott kormány 1991-től a hazai kisvállalkozások alapítását is hasonló módon próbálta serkenteni. Az MDF vezette kabinet – az igen alacsony adóbevételek láttán – később már igyekezett megnyirbálni a kedvezményeket, reformértékű módosítást azonban csak az 1994-ben hatalomra került jelenlegi koalíció hajtott végre: a társasági adó kulcsát 18 százalékra mérsékelték, igaz, eközben 23 százalékos kiegészítő adóval terhelték meg a vállalkozásból kivont jövedelmeket.
A pénzügyi kormányzat akkori elképzelései szerint egyébként a különböző kedvezményeket csak a 18 százalékos adó vonatkozásában lehetett volna érvényesíteni. Így 1995-ben a korábbi évekhez viszonyítva radikálisan csökkent a vállalkozások által igénybe vett kedvezmény: míg 1994-ben ez az összeg több mint 37 milliárd forintot tett ki, addig egy évvel később már csak 19,4 milliárd forintot. Az Alkotmánybíróság azonban egy tavalyi határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a fenti szabályt, így tavaly már ismét megközelítették a 40 milliárdot az igénybe vett kedvezmények. Ráadásul ezen tétel jelentős része – 29,7 milliárd forint – a külföldi tulajdonú cégek kasszájában maradt. A kormányzat azzal számol, hogy jövőre az adókedvezmények összege 33,6 milliárd forintra mérséklődik. Azt várják ugyanis, hogy csökken a kizárólag vegyes vállalatokat megillető kedvezmények mértéke. (Ennek következtében némileg nőne a gazdálkodó szervezeteknek az adózás előtti nyereséghez viszonyított átlagos adóterhelése, ám még így is alig haladná meg a 13 százalékot.)
Jóllehet a kedvezmények folyamatosan szűkülnek, még ma is igen sokféle jogcímen lehet ilyenekre szert tenni. Az alacsony adókulcs miatt, valamint az adórendszer egységessége érdekében egyes szakértők úgy vélik: e preferenciák körét tovább kell csökkenteni. Állításuk szerint ugyanis szerepük a beruházások növelésében nemcsak a külföldi, hanem a hazai befektetők esetében is korlátozott.
A kormány idén mindenesetre új kedvezményt kíván bevezetni, amelyről – a társasági adóról szóló törvény módosítása keretében – mostanság tárgyal a parlament. A javaslat lényege, hogy 1998-tól 10 évre 100 százalékos adókedvezményt adnának a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekben megvalósuló, legalább 3 milliárd forint értékű, termelési célú beruházásokra. Az igénybevétel feltétele, hogy az adózó az üzembe helyezés évét követő adóévekben árbevételét a beruházás értékének legalább 5 százalékával folyamatosan növelje (a feltétel egy egyszeri, nagyobb árbevétel-növekedéssel is teljesíthető). A kedvezmény az üzembe helyezést követő második évtől csak akkor érvényesíthető, ha a beruházó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma legalább 200 fővel nő az invesztíció megkezdését megelőző adóévhez viszonyítva. E feltétel teljesítésétől várják ugyanis, hogy a válság sújtotta térségekben némileg enyhüljenek a foglalkoztatási gondok. A tervek szerint az adókedvezményre már az idén megkezdett beruházással is jogot lehet szerezni; utoljára a 2008. évi adóalap utáni társasági adóból vehető e lehetőség igénybe.
A szóban forgó elmaradott térségek jegyzékét kormányrendelet tartalmazza. Ebbe a kategóriába tartoznak azon megye települései is, ahol a beruházás megkezdését megelőző két év valamelyikében a decemberi munkanélküliségi mutató átlagosan 15 százalék felett volt. (E kedvezménnyel a külföldi vállalkozó is élhet, a fióktelep vállalkozási tevékenysége alapján fizetett társasági adóból.)
A válságtérségekben megvalósuló beruházások, értékhatárra való tekintet nélkül, ma is élveznek bizonyos adókedvezményt, ez azonban nem igazán csábítja a nagybefektetőket – nyilatkozta a Figyelőnek Pölöskei Pálné, a Pénzügyminisztérium illetékese. Az elmaradott térségeken ugyan sok kis apró beruházás is segíthet, ám igazi elmozdulást szerinte az hozna, ha jelentős nagyságrendű tőke is megjelenne ezeken a területeken. Éppen ezért adnak – szigorú feltételekkel – hosszabb időtartamra, nagyobb mértékű adókedvezményt az ott megvalósuló invesztíciókra. Pölöskei Pálné egyébként egyelőre nem tud olyan beruházóról, amelyik a tervezett új kedvezmény igénybevételére jogosult lenne.
Jóllehet a jelenlegi koalíció a társaságiadó-kedvezmények csökkentését tűzte a zászlajára, általános gazdaságpolitikai megfontolások miatt mégis bővíti a kedvezmények körét – válaszolta érdeklődésünkre Gaál Gyula. Az SZDSZ gazdasági szakértője elismerte: a jövő évi költségvetés a fogyasztást némileg előtérbe helyezi, ami valószínűleg szükségszerű, de gazdaságpolitikai szempontból nem túl előnyös. Ugyanakkor – tette hozzá – a kormányzatnak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a fogyasztás mellett a felhalmozási és a beruházási folyamatok is folytatódjanak; s ezt leginkább adókedvezménnyel lehet elérni.
Az, hogy a kormány földrajzilag is irányítani akarja a befektetéseket, nem magyar sajátosság; a most tárgyalthoz hasonló kedvezményeket a nyugati országok is szoktak adni, ha bizonyos térségeket fejleszteni szeretnének – tudtuk meg Répássy Csabától. Amerikában például az egyes tagállamok is adnak kedvezményt a komolyabb befektetőknek. A nyugati országokban az sem ritka, hogy az infrastrukturális beruházásokat az állam finanszírozza, vagy támogatás révén részben hozzájárul az építési költségekhez. A lengyelek pedig idén vezették be, hogy a nagyberuházók bizonyos területeken 10 éven keresztül adókedvezményben részesülnek, ráadásul azt követően is csak a mindenkori társasági adó felét kell fizetniük.
Egyébiránt a Horn-kabinet azt is javasolja, hogy a jövő évtől az adózók addig élhessenek a beruházási kedvezményekkel, amíg változatlan szervezeti formában működnek. Átalakulás – összeolvadás, beolvadás, szétválás, kiválás – esetén tehát a résztvevők elvesztenék ebbéli jogukat. Mindez a pénzügyi tárca illetékese szerint azért került be a törvénybe, hogy az érintettek teljesítményük növelése nélkül, pusztán a szervezeti változással ne teljesíthessék az adókedvezményhez szükséges követelményeket. Érdemes tehát az így-úgy érintett szervezeteket – ha szükséges – még az idén átalakítani, ellenkező esetben ugyanis az adott vállalkozások jelentős kedvezményektől eshetnek el.