Magyarország az éves NATO-költségvetés 0,65 százalékával járul majd hozzá az észak-atlanti katonai szövetség büdzséjéhez – legalábbis ez derül ki a kiszivárgott brüsszeli adatokból. A cseh hozzájárulás várhatóan 0,9, a lengyel pedig 2,45 százalék lesz. Mindez megfelel az előzetes magyar várakozásoknak (Figyelő, 1997/43. szám). Az alig több mint félszázalékos részesedés jelenleg 11,7 millió dollárt, azaz 2,3 milliárd forintot tenne ki.
Szintén brüsszeli keltezésű, de már az EU-tól származó hír, hogy a külügyminiszterek minapi luxemburgi értekezletén egyelőre nem született megegyezés a bővítési menetrendről. Az azonban biztossá vált: a csatlakozási tárgyalások jövő áprilisban kezdődnek a kiválasztott közép- és kelet-európai országokkal, valamint Ciprussal. A kérdés csak az, hogy megvalósul-e a bizottság által javasolt forgatókönyv, amely Ciprust, valamint öt posztszocialista országot – Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot, Szlovéniát és Észtországot – tartja érdemesnek a tárgyalásokra. Az ezzel az elképzeléssel szemben álló közös startvonalat északi és déli államok – így Dánia, Svédország, Görögország, Spanyolország és Portugália – támogatják, ám ellenállásuk az EU magját jelentő államokkal és a bizottsággal szemben fokozatosan lanyhul. Érdekes fejlemény, hogy – a Financial Times szerint – néhány tagállam, például Dánia, a tárgyalások egy időpontban való megkezdése mellett voksol, de Szlovákiát így is kizárná az első körből. Ennek oka, hogy megítélésük szerint északi szomszédunk lemaradt az emberi- és politikai szabadságjogok terén.
Főként agrárgazdasági és infrastrukturális szempontból, alapvető magyar érdek lenne, hogy Szlovákia is az első körben kerüljön be az unióba – mondta Inotai András, az Integrációs Stratégiai Munkacsoport (ISM) vezetője a Magyar Fejlesztési Alapítvány napokban lezajlott rendezvényén. A határ menti együttműködésre szerinte az eddigieknél mindenképpen nagyobb súlyt kell fektetni, hiszen erre jelentős uniós források állnak rendelkezésre.
Az egyes társadalmi-gazdasági szereplők közül hazánkban a vállalati szféra készült fel a leginkább az integrációra – vélekedett az ISM vezetője. A magyar kiviteli szerkezet egyértelműen jobb, mint a cseh vagy a lengyel. Az 1990 és 1996 közötti teljes magyar exportnövekmény négyötöde a gépipar fejlődéséből adódott. A késztermék-kivitelt illetően hazánk egyes EU-államokkal is felveszi a versenyt: egy szinten áll Portugáliával, és jobb teljesítményt mutat Finnországnál, Írországnál és Dániánál. A mikroszint tehát már integrálódott Európába, az intézmények EU-érettségén azonban még van mit javítani. Inotai András rámutatott: az unió küszöbön álló bővítése a korábbi tagfelvételekhez képest alapvetően más; ez ugyanis nem európai belügy, hiszen a kontinensnek a globális versenyképesség fenntartása érdekében szüksége van az új tagokra.