Számos újdonságot hozott az egyéni vállalkozások számára az idei adóév. A Pénzügyminisztérium (PM) megelégelte a korábbi tétlenkedést, s úgy döntött: ideje “megfogni” az egyéni vállalkozókat. A tárcánál kozmetikázottnak találták az adóbevallási adatok, ezért igyekeztek úgy módosítani az adó- és tb-szabályokat, hogy kevesebb legyen a kiskapu, s a vállalkozók minél nehezebben tudják a kiadásokat költségként elszámolni. Ez a törekvés egyébként már a tavaly januárjában hatályba lépett törvénymódosításokban is nyomon követhető. Már ezek között is szerepelt az a rendelkezés (amelyet végül lényegében csak 1997-ben alkalmaztak először), hogy a hatóság becsléssel is megállapíthatja annak az önálló tevékenységet végző vállalkozónak a jövedelmét, aki a kiadott pénzügyminiszteri irányelvben meghatározottnál kisebb jövedelmet vall be. Ennek hozadéka egyelőre nem igazán nevezhető jelentősnek: miközben a pénzügyi tárca több munkatársa tavaly hónapokat dolgozott a több száz jövedelmi, illetve a teljes pénzügyminiszteri irányelv kidolgozásán, s miközben az adóhatóság emberei az idén is sok energiát fektettettek a jogszabály végrehajtásába, addig máig mindössze 70-80 millió forinttal gyarapodott a költségvetés szja-bevétele. S bár még több ezer vállalkozó jövedelmének becslése hátravan, nagy reményeket nemigen lehet a bevételek gyarapodásához fűzni.
A pénzügyi kormányzatnál a viszonylag alacsony bevételek ellenére úgy látják: a változtatás akkor is hasznos volt, ha a közvetlen bevételekben ez nem is igazán látszik meg. A kilátásba helyezett kellemetlen procedúra miatt ugyanis már 1996-ban kedvező fordulat történt az egyéni vállalkozók adóbevallásában. A tételes költségelszámolást választók az 1995-ös több mint 30 ezer forintos átlagos veszteség után tavaly már 38 ezer forintos átlagnyereséggel zárták az évet. Vagyis valójában az intézkedés közvetett hatása révén hozott nagy bevételt a költségvetésnek. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a PM már kalkulálja az újabb jövedelemhatárokat. Ezek már az 1997-es évre vonatkozóan határozzák meg azt a minimumjövedelmet, amelyet “érdemes” a vállalkozóknak megkeresni ahhoz, hogy megmeneküljenek az adóhatóság kíváncsi tekintetétől.
Az egyéni vállalkozók számára idén megszűnt az a lehetőség, hogy a társasági törvény szabályai szerint is adózhassanak. Januártól mindegyikük az szja-törvény hatálya alá tartozik, igaz, a vállalkozói jövedelmük után a társaságokhoz hasonlóan adóznak. Az már más kérdés, hogy végül is a 18 százalékos társasági adó, s – bizonyos esetekben – az emellett még fizetendő 27 százalékos adó összességében nem mondható alacsony terhelésnek. Némileg könnyített a helyzetükön, hogy az Alkotmánybíróság eltörölte azt a szabályt, mely szerint ezen jövedelmet még tb-járulék is terhelte volna.
Az egyéni vállalkozók gazdasági környezetét jól jellemzi, hogy számuk radikálisan csökkent. A KSH adataiból kiderül: tavaly novemberben még 746 ezer, decemberben pedig 745 ezer egyéni vállalkozó volt az országban. Ezzel szemben idén január végére már 714 ezerre csökkent a számuk, s a trend azóta sem változott: júliusban például már csak 668 ezer egyéni vállalkozót regisztráltak.
Jövőre nem terveznek radikális változtatásokat e kör adóztatásában, amiben vélhetően szerepet játszik az is, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták ismét kormányzati pozícióra törekszenek. A kabinet mindenesetre az egyéni vállalkozók adózási közérzetének javítását tűzte ki célul. Egyszerűsítik például az adminisztrációs terheiket, s bővítik bizonyos mértékben az átalányadózók, illetve a tételes átalányadózás választására jogosultak körét. Pontosítják a bevételi és költség-elszámolási szabályok egy részét is. A pénzügyi tárca – ezúttal eleget téve a vállalkozók érdekképviseleti szervezetei kérésnek – azt javasolja, hogy módosítsák a pénztárkönyv vezetésre vonatkozó rendelkezések egy részét. Ha ez megvalósul, akkor például a korábbi havi gyakoriság helyett csak negyedévente kell majd a bevételeket és költségeket összesíteni. Amennyiben a vállalkozó számítógéppel végzi a pénztárkönyvi elszámolást, akkor a jövőben ugyancsak negyedévente kell majd az összesített forgalmi adatokat a pénztárkönyvben rögzíteni. Ezen túlmenően megszűnik néhány analitikus nyilvántartás is. A vállalkozói kivétről viszont a munkabérekhez és a más személyi jellegű kifizetésekhez hasonló nyilvántartást kell vezetni.
Karácsony Imréné, a pénzügyi tárca illetékese a Figyelő kérdésére elmondta: tavaly, illetve idén januártól reformértékű változásokat hajtottak végre az egyéni vállalkozók adóztatásában, s egyelőre semmi sem indokolja, hogy az akkor elfogadott szabályokat most újra módosítsák. Mivel azonban a gyakorlatban bizonyos anomáliák mégis kiderültek, egyes részeket korrigálnak. Igen bonyolult volt például az adóelőleg-fizetés procedúrája. Hátrányosan érintette a vállalkozókat az a januárban bevezetett szabály is, amely szerint a vállalkozói kivétjük után az elszámolást követő hónap 5-ig kell az adóelőleget megfizetni. Jövőre a kivét után várhatóan csak negyedévente, ráadásul a negyedévet követő hónap 10-ig kell e kötelezettséget leróni.
Az üzemanyagköltség-elszámolás szabályait az Alkotmánybíróság határozata miatt kell a parlamentnek módosítania. Az új rend szerint az egyéni vállalkozó negyedévente választhat: vagy az adóhatóság által kihirdetett ár alapján, vagy számlák szerint számolja el üzemanyagköltségét. (Utóbbit választva ezt legfeljebb a kormányrendeletben meghatározott norma mértékéig teheti meg.)
Az egyéni vállalkozók adózási szabályainak másik részét a nyugdíjreform miatt kell módosítani. A tervek szerint nem számolhatja el az egyéni vállalkozó költségként a nem megállapodás alapján fizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. Ugyanakkor a jellemzően előforduló költségek között tüntetheti fel a más magánszemély javára megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati időt és nyugdíjalapot gyarapító jövedelem szerzése céljából fizetett összeget, a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, valamint e tagdíj egyoldalú kötelezettségvállalás alapján történő kiegészítését. Ugyancsak a költségek között számolható el a nem megállapodás alapján befizetett saját – 39 százalékos – tb-járulék.
A vállalkozói kivétek után e kör január óta a társaságok osztalékához hasonlóan adózik. Vagyis az év közben munkavégzésük ellenszolgáltatásaként kivett pénz után az szja-törvény szerint progresszíven adóznak, az év végi eredményüket pedig 18 százalékos adó terheli. Amennyiben adózott jövedelmüket vállalkozásuk fejlesztésére fordítják vagy a pénzt tartalékolják, akkor mentesülnek a további adófizetés alól. Ha viszont pénzt vesznek ki a vállalkozásból, akkor a költségként elszámolt vállalkozói pénzkivét és a jegybanki alapkamat függvényében még további 20, illetve 27 százalékos adóval kell számolniuk – legalábbis idén. Jövőre viszont már a 27 százalékos adó helyett 35 százalékot kell fizetniük. A pénzügyi tárca szerint azonban ez még mindig sokkal kedvezőbb, mint ha tb-járulék terhelné ezt a jövedelmet is (mint ahogyan egyébként az a PM eredeti, később alkotmányellenesnek bizonyult elképzeléseiben szerepelt).
Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) elnöke úgy véli: az adórendszerben tervezett változások nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a jelenleginél kedvezőbb gazdasági környezetben működhessenek jövőre az egyéni vállalkozók. Ennek ellenére elismeri, hogy a módosítások többsége pozitív. Kifogásolja viszont, hogy a készpénzforgalom korlátozására idén bevezetett szabályokat jövőre sem helyezik hatályon kívül. Üdvözli ugyanakkor azt a tervet, hogy a helyi adók rendszere kiegyensúlyozottabbá válik.