Mire volt elég ez a négy év, hol tart most a Keler?
– A cég mostanra felnőtt, érett szervezetté vált, s rendelkezik minden olyan funkcionális egységgel, amely a működéshez nélkülözhetetlen. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mivel a Keler tulajdonképpen egy kuriózum: a világon nem sok helyen van olyan intézmény, amely hozzánk hasonlóan magában egyesítené egy elszámolóház (méghozzá három piac elszámolóháza), egy értéktár és egy pénz- és értékpapírszámla-forgalmat lebonyolító szervezet tevékenységeit. E sajátos fúzió nyilván abból adódik, hogy a magyar pénz- és tőkepiacok nemzetközi összehasonlításban meglehetősen apró méretűek – ez különösen igaz volt a megalakulás idején, tehát 1993-ban -, s a piaci szereplők nem tudnák eltartani az elkülönült intézményeket. Ugyanakkor e helyi specialitás szerencsés módon egybeesik a fejlett világban megfigyelhető tendenciákkal: a globalizálódás, a liberalizált tőkeáramlás és az élesedő verseny egyre több helyen összeolvadásra kényszeríti a fentebb említett területeken működő intézményeket.
A hazai pénzügyi piacok látványos gyorsasággal növekednek, ezen belül a szabványosított határidős piacok nem ritkán évente több száz százalékos forgalombővülést produkálnak. Ezzel egyidejűleg a szereplők is egyre fejlettebb szolgáltatásokra tartanak igényt. Milyen kihívást jelent ez a Keler számára, s hogyan igyekeznek eleget tenni a jelentkező igényeknek?
– Valóban bámulatos a piac bővülése, idén csak az értékpapírpiac forgalma meghaladja majd a tízbillió forintot. A Keler három fő célt tart állandóan szem előtt: szeretné biztosítani a piac működéséhez elengedhetetlen infrastruktúrát; modern kockázatkezelési módszerekkel igyekszik az ügyfelek biztonságát szolgálni; s mindezt versenyképes árak mellett kívánja megtenni. Az említett célok elérése érdekében a Keler komoly tőkeakkumulációt hajtott végre az elmúlt években, ami többek között annak is köszönhető, hogy a tulajdonosok soha nem vettek ki osztalékot a folyamatosan nyereséges cégből. A felgyülemlett tőkéből olyan fejlesztéseket hajtunk végre, amelyek révén a Keler nemcsak megfelel majd a növekvő igényeknek, hanem azoknak elébe menve, már a XXI. század színvonalának megfelelő szolgáltatásokat tud majd nyújtani.
Milyen fejlesztéseken dolgoznak?
– A legfontosabb a Keler 2000 névre hallgató projekt, hiszen ez hivatott a Keler Intergrált Informatikai Rendszerének kialakítására, amely egységes mederbe terelné az elszámolóház teljes informatikai folyamatát. A kész rendszer az értékpapíroknál valós idejű bruttóelvű elszámolást (RTGS) tesz majd lehetővé, s ily módon illeszkedik a Magyar Nemzeti Bankban kialakítandó, szintén valós idejű országos pénzforgalmi rendszerhez, a VIBER-hez. Természetesen a szisztémának összhangban kell lennie a két tőzsde új kereskedési rendszerével, s itt nagy könnyebbséget jelent, hogy már a BÉT és a BÁT is döntött az informatikai beruházásairól.
Hol tart jelenleg a Keler 2000?
– Áprilisban kétfordulós, nemzetközi tendert írtunk ki a projektre. Huszonegyen vásárolták meg a pályázati anyagokat, közülük négyen – köztük meglepetésünkre három magyar cég – adták be jelentkezésüket az első fordulóban. Végül a második fordulóra két – magyar fővállalkozó által vezetett – konzorcium maradt. Itt el kell mondanom, hogy ugyan eredetileg szeptember végére ígértük a pályázat végeredményét, a döntést – a projekt összetettsége és a pályázókkal való további egyeztetés végett – egy hónappal elhalasztottuk. Az új integrált rendszer első elemei feltehetően egy-másfél év múlva léphetnek majd működésbe.
Milyen helyet foglalnak el a származékos piacok a fejlesztési elképzeléseikben? Gondolok itt különösen a szabványosított opciók kereskedésének a két tőzsde által jövő januárra tervezett beindítására.
– A Keler 2000-rel párhuzamosan, s ahhoz természetesen kapcsolódva dolgozunk a határidős és az opciós termékek automatizált elszámolását végző (derivatív) informatikai rendszer kialakításán. Örömmel jelenthetem, hogy itt már a pályázaton és a döntésen is túl vagyunk, s remélhetőleg a jövő januári indulással sem lesz gond. Komoly szakmai referenciákkal rendelkező cégeket hívtunk meg egy zártkörű tenderre, s végül a Rolfe and Nolan cég által ajánlott, a jelenlegi magyar gyakorlathoz jól illeszkedő rendszert választottuk. Az új szisztéma lehetővé teszi, hogy a mostani marginolási módszerről áttérjünk a Chicagóban kifejlesztett – és ma már több mint 30 elszámolóház által alkalmazott – úgynevezett SPAN-eljárásra, vagyis a portfolioalapú letétre. Ez természetesen a letétkövetelmények csökkentését is jelenheti, vagyis nagyban hozzájárulhat a piac likviditásának erősítéséhez.
A letétek esetleges csökkentése nem növeli a Keler kockázatát?
– Nem, ugyanis szeretnénk bevezetni a kétszintű klíringtagságot is, ahol a Keler csak a tőkeerősebb cégekkel állna közvetlen kapcsolatban, s a kisebb piaci szereplők rajtuk keresztül vennének részt az elszámolásban. A közvetlen klíringtagoknak feltehetően az értéktőzsdei tagokhoz hasonló feltételeknek kell majd megfelelniük. Ezek szavatolótőkéjük arányában vállalhatnának pozíciót. Az árbefolyásoló helyzet elkerülése érdekében tervezzük a piaci alapú pozíciós limit bevezetését is. S ha már a kockázatkezelésnél tartunk: aláírás előtt áll egy felelősségbiztosítási szerződés egy – magyar és külföldi biztosítókat magában foglaló – konzorciummal, s ez jelentősen csökkenti majd az elszámolóházat terhelő kockázat mértékét.
Mekkora összeget emészt fel a Keler 2000 és a derivatív rendszer?
– Előbbi esetében – mivel még nincs aláírt szerződés – csak annyit tudok mondani, hogy milliárdos nagyságrendű beruházásról van szó. A származékos termékek automatizált elszámolásának kialakítása várhatóan 200-300 millió forintba kerül. Itt is szeretném hangsúlyozni azonban, hogy a fejlesztések jelentős pénzigénye ellenére a Kelernél mindig lesz annyi készpénz, amennyi a folyamatos, kockázatmentes működéshez szükséges.
Mi a helyzet a devizaelszámolással? A két tőzsde határidős piaca már régóta gondolkodik keresztárfolyam-kontraktusok bevezetéséről, de a devizaalapú elszámolás hiánya miatt erre eddig nem volt lehetőség.
– Ez nem kizárólag infrastruktúra kérdése, a devizaelszámoláshoz számos jogszabályi feltétel is hiányzik. Hogy csak egy példát említsek: a Keler nem vezethet devizaszámlát. Az elszámolóház, a jegybankkal és a tőzsdékkel együtt a közelmúltban áttekintette a szabályozási környezetet, s átmeneti megoldásként felmerült, hogy a Keler, valamint a partner bankok és brókerek nyissanak devizaszámlát egy kereskedelmi banknál. Egyelőre itt is van törvényi akadály, hiszen egy hitelintézet nem nyithat egy másiknál számlát. A lényeg az, hogy törvénymódosításokra van szükség, s az elszámolóház, a jegybank és a tőzsdék mindent megtesznek majd azért, hogy a szükséges változtatások még az idén a honatyák elé kerüljenek.
Visszatérve fejlesztésekhez: milyen programok futnak még a Kelernél?
– Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Keler Interface Device, röviden a KID. Ezen keresztül ügyfeleink ellenőrizhetik számlaállományukat, megbízásokat adhatnak, vagyis tulajdonképpen egyfajta home banking szolgáltatást tudunk nyújtani. Miután a szolgáltatás OTC-ügyletekre (repo, állampapír) kiváló, így a bankok és értéktőzsdei tagok nagy része már él is vele, de örömmel nyugtázzuk, hogy egyre több árutőzsdei cég is igénybe veszi. Jórészt a KID-nek köszönhetően nemrég kisebb reformot hajthattunk végre az OTC-piacon, ahol immár naponta négyszer lehet elszámolni.
Korábban sok szó esett arról, hogy a cég új székházba kívánkozik.
– Szerencsére most sokkal fontosabb ügyeink vannak annál, semmint hogy székházvásárláson törjük a fejünket.
Milyen eredményre számít az idén a Keler, s hogyan érinti a passzív repo minapi megszüntetése?
– Az idei év első nyolc hónapjában egymilliárd forint feletti adózás előtti eredményt értünk el. A passzív repokonstrukcióval járó állampapírtranszfer elmaradása kétségkívül nem jön jól az elszámolóháznak, hiszen a bevételen belüli súlya meghaladta az azonnali értékpapírügyletekét. Ennek ellenére biztos, hogy a Keler felülmúlja majd a tavalyi 1,4 milliárdos adózott nyereséget.