Az ingatlanpiac forgalmának felerősítése és az ingatlanon alapuló finanszírozás kellően gyors felfutása állami támogatást is igényel. A jelzálog-finanszírozás mindkét oldalán – a kihelyezések és az adekvát források előteremtése terén is – szükség van kormányzati segítségre.
Az egyik lehetőség a kamattámogatási rendszer működtetése. Ezt a földhitelezésnél az agrárberuházások jövedelmezősége és a föld alapú jelzáloglevelek szükséges hozama, a lakáshitelezésnél pedig a lakossági jövedelmek és a lakásépítési költségek közötti rés indokolja. A kamattámogatás célszerű módja a hitel-adósoknak juttatott kamat-visszatérítés, amelyet a központi költségvetésből a hitelintézet juttat el az ügyfélhez.
A kamattámogatásnak azonban komoly hátrányai is vannak. A legfontosabb, hogy jelentős mértékben eltéríti a kamatviszonyokat a piacitól, és ezzel a hitel nem hatékony felhasználására, illetve a támogatások indokolatlan igénybevételére ösztönöz. A visszaélések elkerülése miatt ezért célszerűbbnek látszik az adórendszeren keresztül ösztönözni a föld- és lakáshitelezést. Az adókedvezmények két oldalon is adhatók: egyrészt a hitelfelhasználóknak, másrészt a záloglevelekbe befektetőknek. Elvileg arra is lehetőség lenne, hogy a közvetítésben részt vevő pénzügyi intézmények is bizonyos adómentességeket élvezzenek.
Az első években az ingatlanon alapuló jelzáloghitelek forrásait is indokolt támogatni. Fontos lenne, hogy az állam a záloglevelek versenyképességének növelésével is ösztönözze az azokba történő befektetéseket. A törvény két fontos ösztönzőt tartalmaz: a befektetési adóhitelt, valamint a biztosítótársaságokra és a befektetési alapokra előírt befektetéspolitikai szabályok módosítását. Ezeken túl e levelek kamatára is célszerű lenne megadni a forrásadó-mentességet. Sőt, a mezőgazdaság teherviselő képessége, valamint a jelzáloglevél-befektetések tartóssága azt is indokolná, hogy a jelzáloglevek kamata továbbra is nulla százalék maradjon.
A magyar pénzügyi intézményrendszerben igen fejletlen a hitelbiztosítás rendszere, jóllehet, a bizonytalan piaci helyzet a hitelezői kockázat minél szélesebb megosztását követeli meg. A jelzálogalapú finanszírozás felveti az állami szerepvállalás mellett történő hitelbiztosítás, illetve viszontbiztosítás szükségességének kérdését. A kockázat mérséklése két úton történhet: a jelzáloghitelek részleges állami biztosításával, valamint a piaci hitelbiztosítók garanciájának állami viszontbiztosításával.
A földjelzálog alapú hitelezést az is korlátozza, hogy a kereskedelmi bankok üzletpolitikájába – a források és kihelyezések eltérő lejárati struktúrája, valamint a hozamelvárások és kockázatvállaló képesség miatt – nem illeszthető be az agrárberuházások finanszírozása. Emiatt a magántulajdonon alapuló agrárgazdaságban sem várható, hogy a földjelzálog alapú finanszírozás spontán piaci folyamatként alakuljon ki. A kormányzati szerepvállalásnak ezért a jogi keretek kiépítésén túl a pénzügyi intézményrendszer fejlesztéséhez és a speciális agrárfinanszírozó intézmények folyamatos működéséhez szükséges állami támogatásban is kifejezésre kellene jutnia.
A földhitelbank működésének első éveiben megfontolandó, hogy a jegybank – jelzáloglevél fedezete mellett – refinanszírozási hitelt nyújtson a bank számára. Erre akkor lehet például szükség, ha a kibocsátó földhitelbank saját számlára vásárol zálogleveleket, illetve visszavásárlási garancia miatt ilyenek a birtokába kerülnek. A működést az is segítené, ha – a törvényben megkívánt lejárati összhang elérése érdekében – a földhitelbank rövidebb futamidejű záloglevelek fedezete mellett kaphasson hoszszabb lejáratú refinanszírozási hitelt.
A jelzáloglevelek versenyképességét növelő további eszközül szolgálhat a jelzáloghitel-intézetek mentessége a kötelező jegybanki tartalékképzés alól. Ezt az indokolná, hogy ezen intézmények természetüknél fogva hosszú futamidejű kötvényeket bocsátanak ki. (A fejlett országokban a tartós források már igen régen kikerültek a tartalékráta hatálya alól.) Amenynyiben a teljes mentesség monetáris vagy versenypolitikai szempontból nem kívánatos, akkor a befektetési bankokra érvényes kedvezményes tartalékráta előírása mellett indokolt az első években lehetőséget adni arra, hogy a földhitelbank jelzáloglevéllel is eleget tehessen tartalékelhelyezési kötelezettségének.