Garanciák útján elsősorban az idén öt- esztendős Hitelgarancia (HG) Rt. szorgalmazza a kis- és középvállalkozások hitelhez jutását. A társaság “normál” garanciái mellé idén három kedvezményes konstrukciót szervez. A mikrovállalkozásokat a kamarákkal és a Takarékbankkal kötött megállapodása alapján igyekszik kis összegű, legfeljebb 5 millió forintos hitelhez juttatni, főleg a takarékszövetkezetek révén. Kedvezményes konstrukcióját – az általában érvényes garanciadíj felének elengedése mellett – az is vonzóbbá teszi, hogy az ügyfél a kezelési költség befizetésének idejéről és módjáról is maga dönthet (a hitelgarancia-konstrukciókról lásd táblázatunkat a 33. oldalon).
Oktatási hitel- és garanciaprogramjában a kölcsön felvevőit a vállalkozásmenedzselés, a fejlesztési tőkeszükségletek felmérése és az üzleti tervezés fortélyaiba próbálja bevezetni a HG Rt., a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) segítségével. Az ily módon üzletképessé fejlődő vállalkozó speciális garanciakonstrukció részese lehet. A társaság a banki hitelbírálatot megelőzően kibocsátja a garancialevelet, melyet a vállalkozó rátermettségére és szakértője előzetes szűrőmunkájára alapoz, ettől a hitelhez jutás folyamatának rövidülését remélik. Ehhez kapcsolódóan a társaság évente akár garanciakeretet is szabna az MVA helyi vállalkozásfejlesztési központjai számára: az év hátralévő részére például központonként 100 millió forintot, ami – az egyébként 10 millió forintban maximált hitelekből – összesen 4,4 milliárd forintnyi kölcsön garantálására volna elegendő. S végül, az 50 milliárd forintos agrárfinanszírozási hitelcsomaghoz, mint legfrissebb konstrukcióhoz – az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítványhoz (AVHA) hasonlóan – a HG Rt. is ad garanciát.
A társaságnál egyébként az utóbbi években egyre nő a garantálandó hitelek mértéke: miközben a felső határ idén már 400 millió forintra emelkedett, a garantált hitelek átlaga 20-30 millió forintra nőtt. A HG Rt. portfoliójának egyharmadát azért továbbra is a tíz fő alatti vállalkozások 10 millió forintnál kisebb hitelei adják. Ugyanakkor mind több hitelhez igényelnek garanciát: a társaság idén augusztusig adott ki annyit, mint tavaly egész évben. A szeptemberi garanciákkal pedig – noha hagyományosan az október-december időszak számít erősnek – már egyharmaddal felül is múlta az előző évét. Apatini Kornélné vezérigazgató a folyamatok kedvező alakulását látja abban is, hogy – az eddigi, többnyire kereskedelem- és szolgáltatásfejlesztési hitelek mellett – újfent megjelentek a klasszikus termelő tevékenységeket célzó kölcsönök. Egyre több beruházási hitel szolgál gépek, berendezések vásárlására, többek között az építő- és szerelőiparban, miközben az ingatlanvásárlási hitelekhez kért garanciák tavalyi garmadája megcsappant.
A kis- és középvállalkozásoknak szóló hitelek dinamikusi bővülése is érzékelhető – mondta a vezérigazgató. Ezt támasztja alá, hogy a HG Rt. tulajdonosi köre egyre gyarapodik, mégpedig olyan hitelintézetekkel, amelyek korábban az ügyfelek ezen csoportját nem kívánták megcélozni. A BNP-Dresdner és az ING már tulajdonos, a Citibank és a Raiffeisen Unicbank pedig a közeljövőben lesz az. Az egyenként legalább 10 millió forintot érő csatlakozással – ennyi részvényt minimum jegyeznie kell egy tulajdonosnak – 28-ra bővül a banki tulajdonosi csapat, amely mellett azért még másfélszáz takarékszövetkezet is áll.
Az AVHA uszályába a már ott sorakozó bankok és takarékszövetkezetek mellé mostanában zárkózik fel a CIB. Ehhez – az alapítványi célok elfogadásán túl – 21 millió forintos csatlakozási díjat kell befizetnie. Többek között e hozzájárulásokból táplálkozik az AVHA vagyona, amely 1991-ben a Phare-program 10 millió ecu-jéből és az alapító bankok további összesen 10 százalékos befizetéséből állt. Az akkori 1 milliárd mára 6,7 milliárd forintra kúszott fel; föllelhető benne például a Földművelésügyi Minisztérium támogatása, a legfőbb eredményt azonban mégis az AVHA szabad pénzeszközeinek befektetése hozta. Az alapítvány vagyona idén előreláthatóan 300-400 millió forinttal bővül.
Az AVHA garanciájához – legalábbis az igénylőlaphoz – az alapítványhoz csatlakozott bankok fiókjaiban lehet hozzájutni, mégpedig úgy, hogy a biztató, ám a kellő fedezetnek híján lévő potenciális ügyfélnek maga a hitelintézet ajánlja az intézmény szolgáltatását. A banki hitelbírálatba mindezek nyomán beépül a garanciavizsgálat is. Odaítéléséről mindazonáltal az AVHA dönt, általában két-három, de legfeljebb öt napon belül.
Az átlagos hitelnagyság 12,6 millió forint, a futamidő pedig 5-6 év. Ezen “tipikus” kölcsönre az alapítvány – a hitelösszeg és a futamidő függvényében 0,5 és 4 százalék közötti – garanciadíja kereken 2 százalék. A díjszámítás alapja egyébként a garantált hitelösszeg, ami a kölcsönszerződésben szereplő tétel és az egy évre szóló kamatok összege.
A Start Garancia Alap – ahogy az elmúlt öt évben – továbbra is működik, csak éppen azok a hitelek módosulnak, amelyekhez e forrás igénybe vehető. A tapasztalatok szerint leginkább a Reorganizációs-Start-hitel szorul erőteljes fazonigazításra, a német szénsegélyből táplálkozó hitelkonstrukció iránt ugyanis kevesen érdeklődnek. Ha viszont e hitel új formát ölt (megszűnik jó néhány “ritkító” kitétel, mint például az, hogy a társaság háromévesnél régebbi nem lehet, a hitelt pedig csak csőd- és felszámolási eljárás alatt állók vagyonának megvásárlására fordíthatja), akkor vele együtt változik a szimplán Start-hitelnek nevezett, és amúgy igen sikeres konstrukció is. Egészen pontosan Start II. néven eggyé válnak, és a tervek szerint – mint Molnár Mihálytól, az e hiteleket is kezelő MVA ügyvezető igazgatójától megtudtuk – november első hetében akár már igényelhetők is lesznek. Addigra mindenesetre eldől, hogy a hitelt mely bankok folyósítják, azaz hová kerül az összesen 1,2 milliárd forintos keret. Egyébként a bankok ha a Start Garancia Alap garanciáját kérik akkor 1, más esetekben legfeljebb 2 százalékkal fejelhetik meg a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százalékát.
Jelentős nagyságrendű – 200 millió forintot meghaladó – kedvezményes kamatozású, export elő- és utófinanszírozási hitelekhez, valamint exportcélú fejlesztési kölcsönökhöz nyújtja úgynevezett hitelfedezeti garanciáját a Magyar Export-Import Bank (Eximbank). Ügyféltől és ügylettől függően a bank e garanciákat vagy saját üzleti kockázatára vagy a költségvetés terhére vállalja. Durucz Elemérné, az Eximbank garancia-főosztályának helyettes vezetője a Figyelő kérdésére elmondta: utóbbival a milliárdos “óriáskölcsönöket” és a nemzetgazdasági fontossággal bíró hitelezési célokat szokták megtisztelni. Ez ugyanolyan elbánást von maga után, mint amilyenben a saját kockázatra vállalt, hitelképes és kifogástalan fedezetállító képességű kliensek részesülnek – eltérés csak a bank belső döntési körében van. A költségvetés terhére vállalt garanciák összértéke egyébként idén a tavalyinak pontosan a duplája, 50 milliárd forint lehet – ezt a korlátot az Eximbank nem lépheti túl. A felszámított díj az ilyen hátterű garanciák esetében alacsonyabb: a hitelösszegnek csupán 1-2 százaléka. Idén ráadásul – az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal kötött megállapodás alapján – exportcélú fejlesztés esetén a garanciadíj felét a gazdaságfejlesztési célelőirányzat átvállalja.
Amint a hitelintézetek általában, az Eximbank is nyújt úgynevezett kereskedelem-finanszírozási garanciákat. Egészen ritka viszont, hogy ezek mellé társintézménye, a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) valamely szolgáltatását is igénybe vegyék az ügyfelek. Fordítva is igaz: Mehib-biztosítás mellé a gyakorlat szerint már túlzásnak bizonyul a bankgarancia. Ebben egyfelől nyilván közrejátszik, hogy politikai kockázatra garanciát nem adnak (e fogalom különben a közeljövőben, az Eximbank-Mehib-tör-vény módosításával kivész). Másfelől: míg a biztosítási procedúra a káreseménnyel valójában csak elindul, az eximbanki garanciánál a fizetési kötelezettség a “károsult” első felszólítására azonnal és visszavonhatatlanul beáll.
Készfizetést vállaló biztosítás egyébként egy fordult elő e hazában: a Garancia Biztosító kezesi biztosítása. Ám már ez is jó néhány éve megszűnt, a biztosító eladta állományát, új szerződésre pedig – bár tárgyalások folytak – eddig nem került sor. Ahogy Kapitány György igazgató fogalmazott, egyedi kérésekre néhány ízben újra felmerült az ötlet, ám a díjat nemigen tudták a banki garanciákénál lejjebb srófolni.
A garanciaügylet a hitelintézeti alapszolgáltatások egyike, melynek során a bank az általa kibocsátott garancianyilatkozatban arra vállal kötelezettséget, hogy a jogosult javára, annak első írásbeli felszólítására azonnal fizet. A külkereskedelemben a bankgarancia típusait annak alapján osztályozzák, hogy benne a bank az importőrért avagy az exportőrért vállal felelősséget. Az utóbbiért vállalt garanciák alaptípusa a tender-, avagy bánatpénz-garancia, mely az exportőr pályázatának visszavonásakor, megnyert tendernél pedig a szerződéskötés elmaradásakor ró a bankra fizetési kötelezettséget. Az előleg-visszafizetésre vállalt garancia nevéhez illően az exportőr szállítási kötelezettségének elmaradása esetén az átutalt előleg visszautalását biztosítja. Az exportőrért vállalható garanciák sorát a jólteljesítési, avagy szavatossági garancia zárja. Ugyanígy, az importőrtől is követelhet az eladó úgynevezett vételár-garanciát, mely nemfizetés esetére jelent számára biztosítékot. De léteznek az importőrt és exportőrt egyaránt garantáló vegyes konstrukciók is, ami például közös hajókár esetében lehet mérvadó.
Belföldön általában speciális, törvényben előírt esetekre adnak garanciát a bankok. Ilyenekre közbeszerzési pályázatokhoz, halasztott vámfizetéshez és vámszabad terület működtetésének, vámraktár létesítésének engedélyezéséhez, valamint jövedéki tevékenységhez van szükség. Mindemellett banki berkekben is él a hitelfedezeti biztosítás, amely manapság külföldi társaság magyarországi vállalatához dukál, az anyacég bankja révén. Ugyanígy: itteni bankgarancia segítségével magyar cégek külföldi leányainak is nőhet az ázsiója.
A díjakat általában a banki ügyfélkör határozza meg. Az áhított jó társaságoktól “épphogy” kérnek valamit a hitelintézetek. E körben a garanciadíj akár csupán 1-1,5 százalék is lehet, miközben a kezelési költség is megállapodás tárgya. A futamidőtől és hitelösszegtől természetesen nagyban függő díjszabás a kevésbé vonzó kliensek esetében azonban nagyon is megszaladhat, mi több, ilyenkor a garancia fedezeteként is jelentős értékeket – mondjuk száz százaléknál nagyobb mértékben készpénzt – várnak el. A bank jó adósnak hitelfedezeti garancia helyett nyilván inkább kölcsönt nyújtana, kevésbé biztos ügyfélnek meg egyiket sem. A kettő közül ráadásul a garancia a “fogósabb”, ez ugyanis visszavonhatatlan: a megjelölt kedvezményezett javára alkalom adtán mindenképpen fizetni kell. Ezzel szemben a kölcsönszerződést, ha egyoldalúan is, de fel lehet mondani.
Manapság elsősorban a garanciafogalmak értelmezése, a vonatkozó szerződések megírása jelent gondot – vélekedett Koszmáli József, a West LB Hungária osztályvezetője. A garanciáról csupán a polgári törvénykönyv egyetlen paragrafusa emlékezik meg, ami kellemes szabadságot biztosít a bankok számára is. Hátulütője azonban az egymástól igencsak eltérő hitelintézeti standardok kialakítása. Gyakran ráadásul a garanciát elváró partner is olyan kitételeket tesz, amelyeket e szerződések nyelvére nem lehet lefordítani, és az ügyfelek a homályos megfogalmazások miatt számukra hátrányos feltételeket vállalnak. Ezt a Magyar Bankszövetségben kidolgozott garanciatervezetekkel igyekeztek elsimítani, a West LB pedig saját kiadványával, és benne az egyes garanciatípusokhoz szövegtervezetekkel óhajt kapaszkodót adni.