A Cyrix kiesése valószínűleg mérsékli a processzorgyártók mostanában tapasztalható árletörő harcát. A két versenytárs – az Intel és az AMD – immár akár háttérmegállapodásokkal is alakíthatja a piaci árakat, ami szabályozó tényezővé is válhat. Hacsak a Digital nem akarja kihasználni a piaci űrt, és nem húz sürgősen elő valamit a varázskalapjából.
A Cyrix számára a bajok akkor kezdődtek, amikor az Intel megjelent a piacon MMX sorozatú Pentium processzoraival. Erre az AMD és a Cyrix úgy reagált, hogy lóhalálában kihozta klónjait, amelyek több-kevesebb eltéréssel, de kompatíbilisek az eredeti gyártmányokkal. A Cyrix végét a szokásos, mindig újító igyekezete alapozta meg.
A bennfenntesek szerint a hanyatlást egy per indította el. A Creativ Labs – a népszerű, és a Microsoft által erősen támogatott Soundblaster hangkártyák kibocsátója – beperelte a Cyrixet, hogy a Media GX processzorait és alaplapjait ne hirdethesse Soundblaster-kompatíbilisnek, a felhasznált technológiák ugyanis mind a Cyrix eredeti fejlesztései. E perben nemrégiben igencsak ellentmondásos ítélet született: a Cyrix nem használhat olyan meghajtó programokat, amelyek kiírják a Soundblaster nevet, illetve azzal kompatíbilisnek ismernék el a Media GX-et. A Creativ ugyan ingyen megcsinálta a szükséges – az ítéletben kötelezett – inkompatíbilis meghajtó programokat, de ezzel az egész Cyrix-koncepció eladhatatlanná vált; a legyártott eszközök a cég nyakán maradtak.
Ebben a helyzetben a National Semiconductor ajánlata mentőöv volt a Cyrix számára: ekkor már a munkahelyek és a dolgozók megtartása volt a tét. Ráadásul ezzel a megoldással az eddigi fejlesztési munkák sem vesznek kárba. Az új tulajdonos vezetői – miután termékeik egyes memóriák piacáról kiszorultak – az 500 dollárnál olcsóbb Intel-kompatíbilis mikrogépek felé kacsintgatnak. Ahhoz azonban, hogy megjelenhessenek az olcsóbb számítógépek piacán, szükségük volt a Cyrix fejlesztőkapacitására, technológiai tudására.
A tervezett újgenerációs processzor-chipeknél egyébként – amint az a nyilvánosságra került koncepciókból kirajzolódik – minden olyan funkciót, amely egy számítógépnél az alaplapon és a bővítő kártyákon van, egyetlen integrált áramköri tokba vonnak össze. Az így kapott hibrid-processzor – koncepciójában és felépítésében – inkább megfelel a Cyrix Media GX-nek, semmint az Intel MMX megoldásának. A processzortok tartalmaz egy MMX Pentium osztályú klón processzort, 32 vagy 64 megabyte RAM-ot, egy monitorkártya és egy Soundblaster-kompatíbilis hangkártya áramköreit, lemezegység-vezérlőt, és természetesen mindent, ami egy alaplapon szükséges. Azon még folyik a vita, hogy a tokba merevlemezt is beépítsenek-e – ennek technikai lehetősége adott, az ügy csak piacpolitikai döntés és ár kérdése. Vannak olyan 2 collos merevlemezek, amelyeket jelenleg a hordozható gépekben használnak; ezek 500 megabyte-tól 1,6 gigabyte-ig terjedő kapacitást is lehetővé tesznek ebben a kis térfogatban.
Az így kialakított tok amolyan komplett gép, amelyet csak be kell építeni egy házba, s össze kell kötni a tápáramellátással és a külső perifériákkal. Ekkor már csupán a lemezegységet, az esetleges vonali modemet vagy a hálózati kártyát, a billentyűzetet, a printert, a CD ROM-ot és a monitort kell csatlakoztatni. Ha az így kialakított egységek eladási ára félezer dollár alatt marad, akkor a kapott gép árban és tudásban versenyképes lesz a tervezett Network Computerekkel, amelyek első darabjai várhatóan 1998 első felében jelennek meg.
A hagyományos processzorok piacán tehát immár csak ketten osztoznak. Az Intel, amely lassan, de szívósan egyre újabb szeleteket hasít ki a piaci tortából, valamint az AMD, amely – eddigi ténykedése alapján – az olcsóbb kategóriákat veszi célba. A világ majd eldönti, kinek lesz igaza. A Cyrix emberei pedig időt nyertek. S ahogy mondani szokás: aki időt nyer, életet nyer.