Áruval kereskedünk, nem pénzzel – e megközelítés a hazai kereskedelmi cégeknél ma még tipikusnak tekinthető. Mások mellett Parragh László, a tavaly 860 millió forintos forgalmat elért Parragh Rt. elnök-vezérigazgatója is ezzel indokolta, miért nem központi kérdés náluk a rövid időre felszabaduló pénzek kezelése. Pedig szakértők szerint hasznos lenne befektetni a néhány hétre – vagy akár csak egy-két napra – szabaddá váló többletforrásokat is.
A pénznek is ára van, s ha egyszerűen a számlán hever, akkor csak a költségeket növeli, csökkentve ezzel a nyereséget – magyarázta a Figyelő érdeklődésére Reszegi László egyetemi docens, a Business Gazdasági Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Nem véletlenül alakult ki tehát a nyugati pénzvilágban az ezzel foglalkozó szakterület: a rövid távú likviditás-menedzsment.
A vállalatoknál lévő pénz mennyisége hónapon belül is ingadozik. Ha egy cégnek ötödikén kell bért, tizenötödikén fogyasztási adót, huszadikán pedig általános forgalmi adót fizetnie, akkor huszadika és ötödike között források szabadulnak fel, amelyeket be lehet fektetni. Ezzel akkor is foglalkozni kellene, ha a cég esetleg tőkehiánnyal küzd, és több hónapra hitelt vett fel. A folyamatosan jelentkező kamatterhek ugyanis nem változtatnak a hónapon belüli ciklikusságon.
Magyarországon az egy-két hétre felszabaduló pénzek csak néhány éve állítják új kihívások elé a vállalatokat. Azelőtt ugyanis, ha akartak volna sem tudtak volna mit kezdeni a pénzzel. A számlaegyenlegről a bankok csak több napos késéssel adtak – levélben – tájékoztatást, s az átutalás is legalább egy hetet vett igénybe. A home banking elterjedése és a zsíró-rendszer bevezetése azonban – emlékeztet Reszegi László – megteremtette a lehetőséget a gyors cselekvésre.
Tájékozódásunk nyomán úgy tűnik: inkább a nagy, tízmilliárd forint fölötti éves forgalmú vállalatok fordítanak gondot a likviditás rövid távú menedzselésére. Erre nem egyszer külön osztályt hoznak létre, de legálabb is egy önálló munkatársat – angol szóval treasurert – alkalmaznak a feladatra. Ezek nemcsak éves és havi terveket készítenek, de megpróbálják egy hétre előre jelezni a vállalat pénzforgalmát, s ennek alapján döntenek a szabad források – akár csak egynapos – lekötéséről.
Így van ez például a Mol Rt.-nél is, ahol a gázeladásokból származó bevételek az év elején kezdenek növekedni – a fogyasztás a hideg beálltával ugrik meg, de a fizetés késleltetett -, a legnagyobb pénzmennyiség pedig nyáron áramlik a cég kasszájába (ekkor vásárolják a legtöbb benzint). A pénzállomány hónapon belül is hullámzik: a hó első felében növekszik, majd – a fogyasztásiadó- és az áfa-befizetéssel, illetve a hónap második felében esedékes nyersanyag-kifizetésekkel – csökken. Mindezt figyelembe véve készít folyamatosan 30 napos előrejelzést – három beosztottjával együtt – Esztermann Ákos pénzgazdálkodási osztályvezető, s ők döntenek arról is, mibe fektessék a szabad forrásokat.
A tavaly 508 milliárd forintos árbevételt elért olaj- és gázipari társaság konzervatív befektetési politikát folytat: a bankbetéteket, az állampapírokat és a biztonságos vállalati kötvényeket részesítik előnyben. Előfordul, hogy rövid időre egyszerűen a sávos kamatozású folyószámlán hagyják a pénzt, figyelve arra, hogy meghaladják azt az összeget, amely fölött már kellően kedvező a kamat. Néhány hétre rövid futamidejű betéteket is el szoktak helyezni. Értékpapírok vásárlásánál pedig üzletkötőik keresik meg a bankokat és a brókercégeket, s választják ki a legjobb ajánlatot. Egy-egy ügylet nagysága általában eléri az egymilliárd forintot. A bevételekben bővelkedő nyári hónapokban a betétállomány 15-20 milliárd között mozog, míg a szűkösebb téli időszakban a hitelállomány fut fel erre a szintre.
Ez a tevékenység nem hoz nyereséget, de nem is ez a cél – mondta Esztermann Ákos. A Mol Rt. ugyanis az alaptevékenysége révén termel jövedelmet, s bár elvben megvolna a lehetősége arra, hogy olcsó hitelt vegyen fel, s ezzel spekuláljon, nem teszi. Törekvésük csupán az, hogy a hitelek és a betétek között elegendően kicsi marzsot érjenek el – ez sikerül is, jelentős megtakarítást hozva a cégnek.
A Magyar Építő Rt. azon ritka vállalatok közé tartozik, amelyik hitel felvétele nélkül, saját forrásból finanszírozza tevékenységét, s még befektetésre is bőven marad pénze. A 643 millió forint jegyzett tőkével és 1,5 milliárd forint saját tőkével rendelkező, 73 százalékban a menedzsment tulajdonában lévő cég tavaly 15,5 milliárd forintos forgalmat bonyolított le. A 380 milliós adózott nyereségből 64 milliót fizettek ki osztalékként. A befektethető összeget úgy kaphatjuk meg, ha az így megmaradó 316 millió forinthoz hozzáadjuk a korábbi évek eredmény- és tőketartalékait, valamint a befolyó előlegeket, illetve levonjuk belőle a termelés finanszírozásához szükséges forrásokat. E tevékenységnél – mint azt Bräutigam Károly gazdasági igazgatótól megtudtuk – a biztonság és a hozam optimalizálására törekszenek: legtöbbször állampapírt vesznek, de vannak bankbetétjeik is. Az állampapírok amiatt is előnyösek, mert az egy éven túli bankgaranciákhoz biztosítékként is felhasználhatók. A nagyobb biztonság érdekében több brókercéggel dolgoznak, s különböző futamidőre kötik le a pénzüket.
A Magyar Építőnél tervezik a piacon újdonságnak számító vagyonkezelési szerződés megkötését is, ami azt jelenti, hogy mintegy 200 millió forintot rábíznak egy brókercégre, amely a pénzt diverzifikáltan fekteti be kötvényekbe, részvényekbe és befektetési jegyekbe. A tervek szerint szabad pénzeszközeik legfeljebb 10 százalékát kötik majd le így.
A befektetésekről – a vagyonkezelési szerződést kivéve – maguk határoznak. Az előkészítés a pénzügyi osztály feladata, a végleges döntést a gazdasági igazgató vagy annak helyettese hozza meg – külön treasurer nincs. Céljuk az, hogy megtartsák napi fizetőképességüket, ugyanakkor elkerüljék, hogy pénzük – az elérhető hozam egyharmadáért – lekötetlenül álljon a számlákon. Előfordul az is, hogy a szabad forrásokat saját területükön, az építőiparban fektetik be. Sokan megkeresik őket ötletekkel, de ezeket nem mindig tartják megvalósításra érdemesnek. Vagyis – ahol és amíg – az állampapír többet hoz, inkább annál maradnak. Fontos az is, hogy a hosszabb távra rendelkezésre álló szabad pénzeszközök megnövelik a cég mozgásterét, s így képesek finanszírozni a nagyobb lélegzetű projekteket is.
A belsőépítészeti anyagokat gyártó, tavaly 15,1 milliárd forintos árbevételű Graboplast Holdingnál már öt évvel ezelőtt felállították a likviditás-menedzseléssel foglalkozó osztályt. Ez – a gazdasági igazgató felügyelete alatt – a cég által kialakított belső szabályozás szerint kezeli a rövid, közép és hosszú távú befektetéseket. A hat leányvállalat folyó és beruházási finanszírozásához éves és negyedéves tervet készítenek, erre alapozva pedig heti pénzügyi előrejelzést is adnak.
Néhány napra általában a folyószámlán kötik le a pénzt, az ennél hosszabb – például kéthetes – időtartamra pedig a treasury osztály állapodik meg a kamatfeltételekről a bankkal. Egy hónapos időtartamra már értékpapírt – döntő részben állampapírokat, kisebb arányban jó minősítésű vállalati kötvényeket – vásárolnak, a mindenkori piaci kereslet-kínálatnak megfelelően, több pénzintézet ajánlatát figyelembe véve.
Maguk a bankok és a brókercégek is rendszeresen bombázzák a céget befektetési ajánlatokkal. Graboplast-méretekben már nem nehéz versenyeztetni ezeket. Június végén például 4,3 milliárd forint volt a likvid pénzeszközök állománya. Ez a hatalmas tétel – tudtuk meg Bori Tibor gazdasági igazgatótól – folyamatosan gyűlt össze, s 3,8 milliárd forintnyi hitelállomány áll vele szemben. A likviditás-menedzsment nyereséget termel, ami annak köszönhető, hogy az értékpapírok egy részét még tavaly vették, s azóta csökkentek a kamatok. Pillanatnyilag tehát előnyösebb hitelt felvenni, mint a meglévő befektetéseket pénzzé tenni.
Az említett három cég a nagyság előnyeit is élvezi, kegyeikért okkal versenyeznek a bankok és a brókercégek. (Talán ennek is köszönhető, hogy például Bori Tibor elégedetten nyilatkozott a kapott szolgáltatásokról, amelyek alzért nem hasonlíthatók a kifinomult pénz- és tőkepiacokon megszokotthoz. Ott 0,1-0,2 százalékos hozamokért is “megmozdulnak” a vállalatok, míg nálunk szerinte inkább csak 1-2 százalékért.) Nem kell azonban feltétlenül tízmilliárdos forgalom ahhoz, hogy egy vállalat kihasználhassa a rövid távú likviditás-menedzsmentben rejlő előnyöket. A tavaly 2 milliárd forint árbevételt produkáló Béres Rt.-nél egy éve működő informatikai rendszer például napra készen megmutatja, hogy milyen bevételekre és kiadásokra lehet számítani. Ennek alapján nyolc napra előre terveznek. A szisztéma segítségével elért megtakarítás ugyan nehezen számszerűsíthető, de – Felsmann Balázs controller becslése szerint – egy ekkora cégnél a jó likviditás-menedzsment 10-20 millió forintot hozhat egy évben a konyhára.
Ezen felül is rengeteget spórol a cég a nemrég bevezetett cash-pooling rendszer segítségével, amiben három Béres-érdekeltség vesz részt: a Béres Rt., a gyógyszer-nagykereskedelemmel foglalkozó Bellis Rt. és a Béres Ipari Termelő Kft. A rendszer lényege, hogy a három vállalkozás csoportos számlát vezet, amelyen keresztül az éppen többlettel rendelkező vállalat hitelt nyújt az erre rászorulónak. A kamat a folyószámla kamatánál magasabb, a hitelkamatnál viszont alacsonyabb: az ügylet tehát mindenkinek előnyös. Banktól csak akkor vesznek fel kölcsönt, ha a csoport egésze van mínuszban. Korábban a többlettel rendelkező cégnek a bank alacsony kamatot fizetett, a hitelfelvevőnek pedig magasat számolt fel; most csupán a cash-pool számla egyenlege alapján fizet vagy kap kamatot. A három Béres-cég viszont nyert a dolgon: számításaik szerint évi 30-40 millió forintot.