Mindenekelőtt Csehországban, Szlovákiában és Horvátországban ért el riasztó méreteket a folyó fizetési mérleg hiánya. Ez főleg a jelentős kereskedelmi deficitre vezethető vissza, amely érdemben 1997 folyamán sem csökken. Ezekben az országokban vagy a beruházások bővülése vagy a fogyasztásnövekedés áll az előtérben. Belföldről egyiket sem lehet megnyugtatóan kielégíteni; ez magyarázza a gyakorta kétszámjegyű importnövekedési rátákat. Közben a gyenge nyugat-európai konjunktúra, számos közép- és kelet-európai valuta reálfelértékelése, illetve a vállalatok alacsony versenyképessége miatt az export csak gyengén növekszik. Ehhez jön még az ismét emelkedő államadósság.
A jelentés szerint az említett három gazdaság lehetőségein felül él.
A jelentés kiemeli, hogy hazánk volt az első a térségben, ahol a folyó fizetési mérleg és az államháztartás “ikerdeficitjének” hatására gazdasági korrekciót hajtottak végre. “A stabilitás visszahódításának ára az alacsonyabb növekedési és a magasabb inflációs rátában, valamint a reáljövedelmek csökkenésében jelentkezett. Viszont Magyarország gyakorlatilag az egyetlen a régióban, ahol ismét szinte valamennyi kulcsadat folyamatosan javul.”
A jelentés e definíció után rámutat, hogy Csehország csak idén tavasszal szánta rá magát hasonló “kényszerű hátraarcra”, mivel a gazdasági előrejelzések – az 1996. évi 4,1 százalék után – a GDP reál-növekedésének 0-3 százalékra való visszaesését, illetve ezzel párhuzamosan az infláció és a munkanélküliség emelkedését jósolták 1997-re.
Ugyanilyen típusú kedvezőtlen konstelláció jeleit véli felfedezni a jelentés Szlovákiában is, jóllehet az ország a tavalyi 6,8 százalékos és az idei első negyedévi 5,1 százalékos GDP-bővülésével még mindig a növekedésben vezetők közé tartozik. Azonban a GDP legalább 10 százalékát kitevő fizetésimérleg-hiány mellett – amelyet mindenekelőtt rövid lejáratú hitelekből fognak fedezni – ez a fellendülés aligha tartható. Stabilabbnak ítéli viszont az NZZ-WIIW-értékelés – az ugyancsak gyorsan növekvő – Lengyelország helyzetét. A kereskedelmi mérleg ugyan itt is súlyos hiányt mutat, de a határkörzetekben a jelentős bevásárlóturizmusból származó bevétel hatásos ellensúlynak bizonyul. Lényeges enyhítő tényező a beruházások erőteljes növekedése (27 százalék a január-májusi időszakban) és a külföldi közvetlen befektetések magas beáramlása. Ennek ellenére, a lengyel folyó fizetési mérleg hiánya – amely 1997-ben a GDP mintegy 4-5 százalékával (1996-ban 1 százalék) még problémamentes maradhat – ellenintézkedések nélkül jövőre már a kritikus zónába kerülhet.
Egészen más képet rajzol a jelentés a legtöbb balkáni államról. Bulgária, Románia és Albánia az elmúlt másfél évben kénytelen volt tapasztalni, hogy a korábbi fellendülés túlságosan törékeny talajon állt, és a reformok bátortalansága megbosszulja magát. Időközben mind a három fővárosban új kormányok kerültek hatalomra, melyek gazdaságpolitikai újrakezdést ígértek. Az idei első félév rossz gazdasági adatai ezekben az országokban részben (mindenekelőtt Bulgáriában) még az előző kormány felelősségének tekinthető gazdasági válság következményei, másrészt pedig (elsősorban Romániában) már egy összességében pozitív irányváltás elkerülhetetlen mellékhatásai. Így Romániában az árak és a devizakereskedelem liberalizálása lökést adott az inflációnak, míg a megszorító gazdaságpolitika és a szerkezetváltás felgyorsítása a termelés csökkenéséhez és a munkanélküliség emelkedéséhez vezetett. A GDP, amely 1996-ban 4,1 százalékkal nőtt, a kormány prognózisai szerint 1997-ben mintegy 3 százalékkal csökkenni fog. Egyidejűleg azonban a stabilizációs politika első sikerei a nyár végén már megmutatkoznak. A fogyasztói árak havi emelkedését például a márciusi 30,7 százalékos csúcsról júliusban 0,7 százalékra tudták visszaszorítani.
Még drámaibbnak mutatkozik a helyzet Bulgáriában, amely tavaly télen az összeomlás és a hiperinfláció szélén állt. A GDP, amely 1996-ban 10,9 százalékkal esett, idén a költségvetési törvény szerint további 7,4 százalékkal csökken; az infláció havi üteme a februári 242,7 százalékról júniusban már 0,8 százalékra, illetve júliusban 3,7 százalékra csökkent. Ennek dacára a két ország egyike sincs még túl a nehezén. Ha a kegyetlen sokkterápiát és annak társadalmi hatásait elviselik, akkor 1998-ban első ízben érzékelhetik egy egészségesebb alapon álló gazdaságszerkezet fokozatos megjelenését.