Nem keverendő össze egymással az invenció és az innováció fogalma. Míg az előbbi egy korábban nem létező dolog létrehozását jelenti, az utóbbi egy már meglévő “ketyere” iparszerű előállítására utal. S miközben a feltalálás, az invenció egy csapongó elme szüleménye, az innováció jól tervezhető folyamat. A két tevékenység mégis szervesen kapcsolódik egymáshoz: a feltaláló teremti meg az innováció számára az extraprofit lehetőségét, amely azután a jogi oltalom által nyújtott egyeduralkodó helyzet kiaknázásával valósul meg.
A feltalálók és szabadalmasok érdekvédelmét, illetve képviseletét ellátó non-profit szervezet, a MAFE 1989-ben alakult, és azonnal csatlakozott a Feltalálók Egyesületei Nemzetközi Szövetségéhez (IFIA), melynek jelenleg 91 országból vannak tagjai. A MAFE szakképzett aktivistái az egyesület rendes tagjait, a feltalálókat iparjogvédelmi, üzleti és technikai tanácsokkal látják el, és hozzáférést biztosítanak a magyar szabadalmakról vezetett adatbázishoz is. A tagok a külföldi képviselők segítségét is igénybe vehetik, s kedvezményesen szerepelhetnek a külföldi találmányi kiállításokon.
Az innovátorok örök problémája a nagy szabadalmi költség – mondja Vedres. Egy találmánynak minősülő dolog oltalmazási procedúrája meglehetősen hosszú, és a megfelelő szélességű oltalom megszerzésének anyagi terheit a feltaláló legtöbbször nem tudja vállalni. A Magyar Szabadalmi Hivatalnál történő bejelentést követően csak egy év múlva kérhető – országonként külön-külön – külföldi oltalom. Egy komoly újdonságnak számító termék, megoldás esetén ilyenkor nem szabad fukarkodni a pénzzel, ugyanis jogi oltalom híján a találmány közkincsnek számít, s szabadon felhasználható. (Ez esett meg például a Rubik-kockával Hongkongban.)
Mostanra nemzetközi szinten is belátták e helyzet tarthatatlanságát. Részleges javulás a független, illetve non-profit intézményeknél tevékenykedő feltalálók által fizetendő illetékek csökkentésétől remélhető. Ennél nagyobb jelentőségű a külföldi oltalom megszerzését finanszírozó pénzalapok létrehozására irányuló törekvés. Magyarországon az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1992-ben e célból hozta létre a Magyar Találmányok Külföldi Bejelentését Kezelő Alapot. Az időközben az ipari tárca kezelésébe átkerült alap működése azonban nem piackonform. A támogatásra szánt pénz fele évek óta rendre megmarad, miközben a magyar találmányok “közkinccsé” válnak. Az alap ülései között eltelő két hónap pedig – a külföldi levédés előtti egy éves kényszerű várakozással megtoldva – túl hosszú idő egy újdonság életében. A MAFE főtitkára szerint a feladat államigazgatási kezelése helyett egy piachoz közelibb megoldást kellene találni. Így talán megfordítható lenne az az 1988-ban kezdődött tendencia, amely szerint a hazai szabadalmi bejelentések száma évről évre csökken.
Az oltalom megszerzését az újdonság piacra juttatása követi. Ennek a stratégiai jelentőségű lépésnek a megtételéhez ismét csak pénz kell. Mivel egy találmány gazdaságos értékesítéséhez legalább 50-100 milliós piacra van szükség, a külföldi fórumokon való megjelenés elengedhetetlen. A kijutásához a feltalálók a gazdaságfejlesztési célelőirányzatból, illetve az ipari tárcához tartozó International Trade Development (ITD) Hungary Rt.-től kaphatnak. Ezt egészíti ki többek között szervezői tevékenységével a feltalálókat összefogó egyesület, melynek külföldi üzleti képviselői jelenleg hét országban tevékenykednek. A tömörülés már többször részesült nemzetközi elismerésben; Genfben például 1994-ben elnyerte “A világ legsikeresebb feltaláló-szervezete” címet. Ugyancsak pozitív visszajelzés, hogy jövő márciusban Budapest adhat otthont az IFIA 30 éves fennállása tiszteletére rendezendő Feltalálók Világtalálkozójának.