A nemzetközi nagyvállalatok egy részének a környezetre való odafigyelés már nem csak imázsjavító és etikai kérdés, hanem a hosszú távú üzleti stratégia és a nyereségesség fontos tényezője. Egy OECD-tanulmány szerint a vállalatok környezeti viselkedése háromféleképpen nyilvánul meg az üzleti stratégiájukban.
DEFENZÍV
Ez a stratégia a környezetvédelmet valamiféle extra kiadásként kezeli. Az ezt követő vállalatok rövid távon nyereségesek lehetnek, hosszú távon azonban – a változó szabványok és piaci feltételek esetén – magas alkalmazkodási költségeket kell viselniük. Ipari balesetek bekövetkeztekor például ez a hozzáállás szinte beláthatatlan következményekkel járhat a vállalatok pozíciójára. Példaként említhető a Union Carbide, amely az indiai Bhopálban 1984-ben történt vegyi balesetet követő egy évtized alatt a 10. helyről a 44. helyre esett vissza a vegyipari vállalatok világranglistáján.
MEGELŐZŐ
Az ezt alkalmazó cégek a környezetvédelmet pozitív kihívásnak és lehetőségnek tekintik. Ezt általában természetesnek tartják azok az iparágak, amelyeknél erős a külső környezetvédelmi ellenőrzés (vegyipar, kőolaj-finomítók, energiaszolgáltatók).
KÖVETŐ
A vállalatok körében ez a legnépszerűbb. Az Európai Unió egyik felmérése alapján a cégek 55 százaléka – ágazattól függetlenül – csak annyira foglalkozik a környezeti problémákkal, amennyire ezt a szabályozás kikényszeríti.