Bár az “újkori” magyar értékpapírtörvény már 1990 márciusában hatályba lépett, majd annak folyományaként a Budapesti Értéktőzsde ugyanazon év júniusában meg is nyitotta kapuit, a pénzügyi és befektetési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok megszegéséhez a mai napig nem társult komolyabb szankció. Többek között emiatt következhettek be az elmúlt évek ügyei, melyek közül e helyütt legyen elég csak az álértékpapírok gyűjtésére kifundált Lánchíd 2000 konstrukciót megemlíteni.
Mindenekelőtt a hasonló átverések megszervezésétől kíván elrettenteni az, hogy a büntető törvénykönyv (Btk.) október 15-től a jogosulatlan pénzügyi és befektetési szolgáltatás végzéséért már szabadságvesztést és egyéb büntetéseket helyez kilátásba (lásd külön írásunkat).
Az elmúlt években sok kritika érte az értékpapír-kereskedelem tisztasága felett őrködő állami felügyeleti intézményt, noha kétségtelen, hogy a befektetőket védő magasztos tevékenységéhez az egykori Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet nem kapott törvényes szankcionálási lehetőséget. Az új szabályok valamelyest javítanak ezen a helyzeten, minekutána a befektetők és betétesek a jövőben már megfelelő garanciát élveznek a legális rendszerben működő szervezetekkel szemben. Ennyiben tehát mégiscsak megvalósult Bokros Lajos elképzelése: a pénz- és tőkepiacok működését immár közös fedél alatt ellenőrző felügyeletnek a Btk. módosítása megadta – az egykori pénzügyminiszter egyik kedvenc kifejezésével – azokat a bizonyos plusz “fogakat”. Az illegális esetekben pedig a legfontosabb eszköz a figyelem felkeltése lehet.
Ha tudatosítjuk a polgárokban: immár törvényes büntetési lehetőség is van a befektetőket megtévesztőkkel szemben, akkor ez vélhetően visszaszorítja majd az effajta próbálkozásokat – mondta a Figyelőnek Nadrai Géza, az ÁPTF osztályvezetője. Emellett a felügyelet azzal is segíti az eligazodást, hogy negyedévente – a Pénzügyi Közlönyben – megjelenteti az engedélyezett pénzügyi és befektetési szolgáltatók jegyzékét. Nem nehéz persze megjósolni, hogy a betétesek, befektetők többsége szabadidejében nem az említett jogszabálygyűjteményt forgatja (ha egyáltalán tud annak létezéséről). Az ÁPTF azonban éppen azt tekinti egyik feladatának, hogy – részben az újságokon keresztül – rendre felhívja e hivatalos lap létezésére (is) a figyelmet. Emellett, ha valakinek sürgősen kell döntenie befektetnivalója sorsáról, akkor a felügyelet ügyfélszolgálatán is kaphat felvilágosítást.
Nyilván a befektetővédelem jelenlegi fokán is lehet javítani, ám ma még nagyon nehéz megmondani, hogy erre mikor kerülhet sor. Az ÁPTF mindenesetre – hangsúlyozta az osztályvezető – meg kívánja várni az ez évtől hatályos pénz- és tőkepiaci törvények hatását, mielőtt további jogszabályi változtatásokat javasolna.
Többek között a befektetők érdekében született meg a szakmai zsargonban nemes egyszerűséggel csak tőzsdekényszernek nevezett rendelkezés is. Ennek nyomán az értékpapírokat nagyobb értékben kibocsátó vállalatok gazdálkodása a jelenleginél lényegesen nyilvánosabbá válik. (Az már egy másik cikk témája lehetne, hogy a tőzsdekényszer intézménye szinte kihirdetése pillanatától heves viták tárgya.) A befektetők alkalmasint már azzal is nyernek, ha egy gazdálkodó szervezetet sikerül beterelni a hivatalos értékpapír-forgatagba. A jegyzett kategóriájú részvények kibocsátóinak ugyanis negyedévente, míg a forgalmazottiaknak félévente gyorsjelentésben kell tájékoztatniuk a nyilvánosságot fontosabb gazdálkodási paramétereikről. Ráadásul az értékpapírtörvény idéntől még a korábbinál is szigorúbb és terjedelmesebb tájékoztatási kötelezettséget ír elő a tőzsdei megmérettetést vállalóknak.
Az sem mellékes, hogy a hitelintézeti és az értékpapírtörvény a pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység ellátását is szigorúbb személyi és tárgyi feltételekhez köti. Ezzel kapcsolatban elég csak az alapításhoz és a működéshez szükséges tőkekövetelményekre utalni. Végül – de Nadrai Géza szerint korántsem utolsósorban – magának az ÁPTF-nek a munkája is garancia lehet arra, hogy még a viszonylag kevésbé tájékozott befektetőket is a lehető legkisebb hátrány érje a jövőben.
Ami az értékpapír-kereskedelemben elszenvedett károkat illeti, azok részben a bankszektor 1993 júliusától működő Országos Betétbiztosítási Alapjának mintájára nemrégen alapított Befektetővédelmi Alapból téríthetők meg. A napokban felállt szervezet – az értékpapírtörvény értelmében – persze csak az 1997. július elsejét követően megkötött és biztosított szerződésből eredő követelés befagyása esetén vállalja a kártalanítást.
Nem árt azonban tisztában lenni azzal, hogy a felsorolt – közvetlen és közvetett – garanciák nem vonatkoznak az engedély nélkül pénzügyi és befektetési szolgáltatást végzők ügyfeleire: ők akár teljes egészében elveszíthetik megtakarításaikat.
Bár közvetve, de a hazai pénzügyi intézményrendszer fejlődése is hozzájárulhat a befektetők kiszolgáltatottságának mérséklődéséhez. Az ugyanis mindenekelőtt a betétesek és a befektetők számára előny, ha bővül azon termékek száma, amelyekbe elhelyezhetik megtakarításaikat. A tervek szerint augusztus végéig elkészül az univerzális bankrendszer kiteljesedéséhez még szükséges törvénymódosítás tervezete, amely egyebek mellett a hitelintézeteket is visszaengedné a részvénykereskedelembe. Ezek a szabályok – az OECD-tagság kapcsán vállalt fióknyitási szabadsággal együtt – ugyanúgy 1998-tól léphetnének hatályba, mint a befektetők tőkemozgatási lehetőségeit tovább liberalizáló rendelkezések.