Tavaly a hitelintézetek többségénél nőtt a mérlegen kívüli kötelezettségek mérlegfőösszeghez viszonyított aránya. Az úgynevezett vonal alatti tételekhez többek között a hitelezési, kötvénykibocsátási garanciák (amelyeket a bizonytalanabb kihelyezések után vállalnak), a hitelkeretek (amelyek például egy készenléti hitel, vagy egy konzorciális kölcsön esetében bírnak jelentőséggel), illetve az úgynevezett határidős (swap-, termin-) ügyletek sorolhatók. Ezek tavalyi, 1200 milliárd forintot közelítő együttes összege már egy fejlett bankrendszer nagyságrendjét idézi. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) elmúlt évről szóló jelentése szerint egyébként a növekedés már több éve tart: az 1993-tól sorrendben feljegyzett 294, 380, majd 551,7 milliárd forintos mérlegen kívüli aktivitás viszont az elmúlt évben mutatta a legnagyobb, több mint kétszeres gyarapodást; ezen belül a szövetkezetek hasonló tételei több mint négy és félszeresére nőttek. (A tárgyévi mérlegfőösszegeket alapul véve 1993-ban 10,6 százalékot, az azt követő két esztendőben 11,8, illetve 14,2 százalékot, míg a tavalyi közel 4500 milliárd forintos összmérlegfőösszegen belül már 25,2 százalékot tettek ki ezek az öszszegek.)
A bankrendszer fejlődése szempontjából kétségtelenül kedvező átalakuláshoz nemcsak a hitelintézeteknél, hanem azok ügyfeleinél is szükség volt egyfajta szemléletváltozásra. Mindez a fejlett kockázatkezelési technikák egyre szélesebb körű használatában fejeződött ki. Ugyanakkor jelentős módosulások mentek végbe a pénzügyi közvetítői szektorban is: a két budapesti tőzsdén megnyílt határidős szekciók “beüzemelése” például szintén hozzájárult a mérlegen kívüli tételek növekedéséhez.
A normál banki működésnek tehát ma már hazánkban is szerves része a mérlegen kívüli tevékenység. Olyannyira, hogy 1996 végén már a hitelintézetek 90 százalékának volt valamekkora függő vagy jövőbeni kötelezettségvállalása. Csupán négy kisbank nem folytatott ilyen tevékenységet, míg további négy bank efféle pénzei – dacolva az általános irányzattal – inkább zsugorodtak.
Utóbbiak közé tartozik a Realbank, melynek az 1995-ös évzáráskor még 11,87 milliárd forintos függő kötelezettségei 1996 decemberének utolsó napjára 11,77 milliárd forintra estek vissza. Meglehet, a csökkenés nem jelentős, de mindenképpen ellentétes a bankszektorban lezajlott általános változásokkal. Boriné Török Katalin főcsoportvezető a Figyelő kérdésére a tételhez kapcsolódó kötvénykibocsátással, pontosabban az ahhoz vállalt garancia időbeli megoszlásával magyarázta a visszalépést. Egyúttal jelezte: idén további apadás várható.
Míg korábban a mérlegen kívüli tételeken belül a garanciavállalási ügyletek domináltak, mára az alkalmazott technikák köre jelentősen bővült. Amúgy a hitelintézetek efféle tételeinek tavaly átlagosan 57,8 százalékát tették ki a függő kötelezettségek: a bankok által kötött opciós ügyletek, a garancia- és kezességvállalások, a hitellevelek és akkreditívek, a nem valódi penziós ügyletek (mint például a visszavásárlási kötelezettséggel eladott eszközök), valamint a továbbforgatott, eladott, vagy a Magyar Nemzeti Banknál viszontleszámítoltatott váltók. A szintén vonal alatt elkönyvelt jövőbeni kötelezettségek kilenctizedét az opción kívüli határidős ügyletek adták.
Az a tény, hogy a mérlegen kívüli tételeknek a tőkemegfelelési mutató számítása során használt kockázati súlyai csökkentek, a jövőben – a nemzetközi normákhoz való közeledés okán – a bankok mérlegen kívüli aktivitásának további bővülését hozhatja.
A szóban forgó összegek mögött álló tevékenységek azonban jellegükből adódóan számos kockázatot hordoznak magukban. Ezért az ÁPTF kiemelt figyelmet szentel ennek a területnek. A felügyelet többször módosított rendelkezése – amelyet 1997 májusában egy pénzügyminiszteri rendelet váltott fel – pontosította a bankoktól bekért adatok szolgáltatásainak rendjét, abban részletesebb leírást kérve a mérlegen kívüli tételekről.
Továbbra is előfordul persze, hogy egy-egy mérlegkozmetikázási momentumra csak a helyszíni ellenőrzés során derítünk fényt – magyarázta a Figyelőnek Kun János, az ÁPTF főosztályvezetője. Nem ritka ugyanis, hogy a visszavásárlási kötelezettséggel eladott eszközöket – amelyekre a minősítéskor már eleve nem képeztek elegendő céltartalékot – halasztott fizetéssel értékesítik, s az adott hitelintézet még visszavásárlási garanciát is vállal. A tétel ekkor már valóban a mérlegen kívül szerepel, ám – a jogszabályi előírás ellenére – a kiegészítő mellékletből “kifelejtik” az ehhez kapcsolódó magyarázatot. Annak részletezéséről már nem is beszélve – tette hozzá a főosztályvezető -, hogy a visszavásárlás mit és mikor érint. Ezek a részletek valahogy mindig nagyon homályosak, s ténylegesen csak a helyszíni vizsgálatkor válnak érthetővé.
Visszatérve a globális számokhoz: Kun János szerint idén – az első negyedéves adatokat tekintve – tovább növekszik a mérlegen kívüli tételek értéke. A folyamatos bővülés vélhetően annak is köszönhető, hogy a hazai bankszakemberek a közelmúlt évei után meglehetősen hamar megtanulták az újszerű határidős ügyleteket, konstrukciókat, s 1996-ra már jelentősen meglódították az ez irányú forgalmat. Ez még akkor is igaz, ha a további növekedés mértékét igen nehéz megbecsülni.
A hitelintézetek mérlegen kívüli tételeinek bővülése abszolút pozitív változás, amelyben döntő jelentőséggel a határidős ügyletek és a garanciavállalások kiszélesedése dominál – vélekednek szinte egyöntetűen a bankok könyvvizsgálói. A felelősséget vállaló, az államtól önállóan működő bankszektorokban szerte a világon kemény garanciákkal hiteleznek, s ez itthon sem lehet másképpen. Ugyanakkor a mérlegen kívüli tételek vizsgálata ugyanolyan fontos – néha talán még fontosabb -, mint a mérlegen belülieké. Éppen ezért szükség van minden egyes elem részletes elemzésére, hogy kiderüljön a számok valódi tartalma. Mindez hangsúlyosan megköveteli a helyszíni auditori kutakodásokat, hiszen csak az alapdokumentációk vizsgálata adhat választ a mérlegen kívüli tételekben rejlő kockázatokra és teheti teljessé egy bank pénzügyi képét.