A Legfelsőbb Bíróság néhány héttel ezelőtti döntése nyomán egy dolog legalább világossá vált: “csupán” 6 szakszervezeti szövetség osztozhat a munkavállalóknak jutó tb-mandátumokon. Ráadásul augusztus tizenharmadikáig be kell fejeződnie az osztozkodásnak. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) például szeretné meghosszabbítani Vágó János (nyugdíjbiztosítási önkormányzat) elnöki mandátumát, az egészségbiztosító elnöki székében pedig a hírek szerint Kovács Pált, a Horn-kormány első népjóléti miniszterét látnák szívesen. Az utóbbi tisztségre azonban igényt tart a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is: ők Ajkay Zoltán főigazgató-főorvost, avagy Gerő Gábort, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának vezetőjét helyeznék az elnöki tisztségbe, ráadásul ezen törekvésüket, feltételekkel bár, de más konföderációk is támogatják. Kovács Pál személyét a SZEF nem tartja elfogadhatónak; ám egy elfogadható ellenjelölt esetében visszaléptetnék a sajátjukat. A konföderáció abban azonban kezdettől fogva egyetértett, hogy egyik önkormányzat elnöki posztját sem engedik át a munkáltatóknak. A döntéskényszer végül kompromisszumhoz vezetett. A rugalmasság oka: ha augusztus közepéig nem alakulnak meg a testületek, úgy a továbbiakban a kormány felügyelheti a tb gazdálkodását. Az MSZOSZ végül elállt a maga 50 százalékos követelésétől: az egészségbiztosítónál 11 (az összes helyek száma 24), míg a nyugdíjbiztosítónál (a rendelkezésre álló 20-ból) 9 helyre tartanak igényt. A SZEF is csökkentette eggyel a mandátumigényeit: így mindkét önkormányzatban 5-5 helyre számíthatnak. Az autonómok 2 delegálási helytől váltak meg: az egészségügyi önkormányzatnál így 3, míg a nyugdíjbiztosításinál 2 helyet tölthetnek be. Az Értelmiségi Szakszervezetei Tömörülés és a Liga előbbinél 2-2, míg utóbbinál 1-1 helyet kap, a Munkástanácsok pedig összesen szintén 3 mandátumhoz jutnak, fordított elosztásban.
Eddigi egyeztetéseiken a munkáltatók sem tudtak megállapodni arról, milyen érvek alapján jelöljenek képviselőket. A két legnagyobb szervezet, a Magyar Munkaadók Szövetsége (MMSZ) és Magyar Gyáriparosok Szövetsége (MGYOSZ) végül a mandátumok 30 százalékára tartott volna igényt, ám a többiek csak 9 helyet szavaztak volna meg számára a 40-ből; ezzel szemben a Stratoszra 6, a többi érdekképviseletre pedig 4-4 hely jutna.
A tb-önkormányzatok igazgatásáról rendelkező törvény a munkáltatókra bízza a mandátumokról való megállapodást, illetve annak módját (összesen 20-20 képviselői hely jut számukra a két testületben). Ha nem sikerülne megállapodniuk, úgy a pályázók a tb-befizetések arányában részesülnek a helyekből. Ezt a megoldást azonban csak MMSZ-MGYOSZ koalíció támogatná. Orbán István MMSZ-elnök szerint ez még mindig átláthatóbb helyzetet teremtene az érdekképviseleti rendszerben, mintha tovább folytatódna az eddigi, “egy szövetség-egy szavazat” gyakorlat. A most felvetődött szükségmegoldás a gyakorlatban annyit jelentene, hogy az érdekképviseleteknek be kellene küldeniük taglistájukat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, amely nyilvántartásai lapján összesítené, hogy egy-egy szövetség a tb-befizetések alapján milyen súlyt képvisel. Ez azonban heteket is igénybe vehet, s azzal a következménnyel járhat, hogy a megszabott határidőre nem állnak fel az önkormányzatok.