Mindebből arra lehet következtetni, Magyarország lemaradása ezen a téren ma még nem jelentős, a kérdés csak az: vajon a lemaradás a jövőben nő, avagy csökken? Ma Magyarországon gyakorlatilag nem létezik elérhető kimutatás a bankok elektronikus, internetes forgalmáról és mindennek magán az Interneten sincs sok nyoma. A banki homepage-ek, avagy ottlapok – tisztelet a kivételnek – nem arról árulkodnak, hogy bankjaink jelenleg már nagy súlyt helyeznének az internetes banki szolgáltatásokra. A fellelhető oldalakon nem ritkák a kissé idejét múlt adatok, a többhetes, hónapos táblázatok, elemzések és ajánlatok, arról pedig talán egyáltalán nem esik szó, hogyan lehetne érdemi műveleteket végezni a Hálón keresztül.
Ennek ellenére vélhető, hogy a lemaradás nem jelentős, hiszen a helyzet máshol sem sokkal jobb. Elég talán Alan Greenspant idézni, aki úgy vélekedett: az elektronikus banki szolgáltatások területe az USA-ban jelenleg az 1850-es évek amerikai bankrendszerére emlékeztet, azaz arra az időre, amikor még nem létezett a FED (az amerikai jegybank, amelynek ma Greenspan az elnöke) és az amerikai bankrendszert a fejetlenség és a megbízhatatlanság jellemezte a számos csőd és csalás mellett.
Ma Magyarországon az úgynevezett electronic banking természetesen működik és a kulisszák mögött fejlődik is, bár egyelőre nem pontosan dönthető el, melyik bank mit is ért az elektronikus banki szolgáltatások alatt, ráadásul a bankok többsége a fejlesztéseket is üzleti titokként kezeli. Miként így van ez Amerikában is, ahol a FED – tanulva a múltból – már valamilyen központi ellenőrző szerv létrehozását tervezi. Nálunk erről egyelőre nincs szó, de a magyar bankokat jól ismerők szerint ez nem feltétlenül előnyös és a külön-külön végzett, eltérő, de azonos irányú fejlesztések drágábbak is, mintha lenne egy központi kordinátor szerv.
Eközben ma már szinte valamennyi bank nyújt kiemelt ügyfeleinek elektronikus szolgáltatást, a Compuserve, kihelyezett terminálok, vagy egyéb módszerek segítségével és így meglehetősen nagy forgalom zajlik ily módon.
Ez azonban még nem minden: az internetes banki szolgáltatások egyelőre a lakosságot még nem, vagy csak igen szűk körben érik el – és ennek több oka is van. Egyrészt a megcélozható piacot a szakértők még meglehetősen kicsinek tartják, másrészt a bankok számítástechnikai színvonala sem éri még el a kellő szintet. Egyelőre a telefonos szolgáltatások terjednek, köszönhetően többek között annak is, hogy az utóbbi években a telefonhelyzet drasztikusan megváltozott Magyarországon és ma már gyakorlatilag mindenkinek lehet telefonja otthon.
Néhány éve még sokak számára zavaró lehetett volna, ha egy lakossági bank telefonos szolgáltatást hirdet – ma viszont sokan az elektronikus szolgáltatások hirdetéséről vélekednek így, hiszen ezekhez olyan eszközök megléte a feltétel, amelyek több százezer forintba kerülnek. Ez a szemérmesség vélhetően hamarosan a múlté lesz. Ebben közrejátszik az a közelmúltban született jegybanki rendelet is, amely szerint 1998. január 1-jétől a közalkalmazotti szférában kötelező lesz a fizetéseket bankba, avagy ha ez nem megoldható, akkor postára utalni. Ezzel megszűnik a készpénzes kifizetés a munkahelyeken.
Mindez várhatóan elsősorban a lakossági kártyák számának drasztikus növekedésével jár majd, ugyanakkor viszont azok köre is bővülhet, akiket már érdemes az elektronikus banki lehetőségekkel megcélozni. Mellesleg a Hálóról szerzett ismeretek szerint ma az USA-ban a munkáltatók 50 százaléka már elektronikus úton fizet dolgozóinak és a tapasztalatok szerint az utalás mintegy 10-szer hatékonyabb (olcsóbb, gyorsabb) PC-n keresztül elektronikus úton. A bérfizetést tekintve itthon is sokan áttörésre számítanak, és szerintük egyelőre a kifizető és a bankok közötti út a Matáv rEDInet szolgáltatásával lehet a legsimább (lásd erről külön írásunkat.) A rEDInet-hez való csatlakozásról ma a Matáv a lakossági szempontból legjelentősebbnek tartott 10 bankkal tárgyal. Amennyiben sikerrel, akkor nyilván sok kifizető is csatlakozni fog a rendszerhez, és így a készpénz nélküli pénzmozgás meglehetősen leegyeszerűsődhet a kifizető és a bank között.
Az elektronikus kereskedelem és az elektronikus banki szolgáltatások egyik legnagyobb problémáját kétségkívül a biztonság és a hitelesítés kérdése jelenti, de a megoldás talán nem távoli, itthon sem. Már azért sem, mert bankjaink a csak néhány éve megkezdett számítástechnikai fejlesztések révén akár sok olyan lépést ki is hagyhatnak, amelyeket a nyugati bankoknak a korábbi fejlesztések miatt végre kellett hajtaniuk.
Mindenesetre amióta megkezdődött az Internet kereskedelmi felhasználása, óriási változáson esett át a hálózat. Az információcserét, a kapcsolattartás különböző formáit, a levelezést kiegészítette a kereskedelmi célokat szolgáló megoldások egész sora. A lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, amikor elterjedt a visszaélések új fajtája: a titkosítás nélküli üzenetekből megszerzett hitelkártyaadatok segítségével a számítógépkalózok ugyanolyan gondtalanul vásároltak, mint a bankkártya tulajdonosa maga.
A kereskedelmi tevékenység visszaszorult, szinte mindenki csak “kirakat”, azaz publikus adatokat tartalmazó WWW-lapok elhelyezésére vállalkozott az Interneten. A megrendelések, a nem publikus árlisták, a raktárkészlettel kapcsolatos adatok, nem beszélve a fizetési tranzakciókról majdnem teljesen eltűntek a hálózatról. A szoftverszállítók első válasza a böngésző programokba beépített titkosítás, az SSL-felület volt. Ez azonban a fizetési tranzakciók szempontjából több nagyon fontos dolgot nem oldott meg: nem azonosítja egyértelműen a partnereket, továbbá nem biztosítja a fizetési és a rendelési adatok integritását, s nem teszi lehetővé azt sem, hogy a résztvevő felek – vásárló, kereskedő, bank – a kereskedelmi tranzakció lebonyolítása során létrejött üzenetből csak az őket megillető részt tudják elolvasni. Probléma továbbá, amely egész Európában gondot okoz, hogy az USA exporttilalma miatt az Atlanti-óceán innenső oldalán csak olyan Internet-böngésző programok forgalmazhatók, melyek viszonylag rövid titkosítási kulcsot tartalmaznak, s ez nem igazán nyújt megfelelő biztonságot.
Az Internet terjedése megállíthatatlannak bizonyult azonban ezen a téren is. Egyre-másra jelentek meg a különböző megoldások, melyek biztonságos fizetési módot kínálnak a kereskedni vágyók számára. A probléma már nem is az, hogy lehet-e, illetve, hogy miképp fizessen a vásárló, hanem egyre inkább az, hogy hol, melyik módszert alkalmazza, hol, s hogyan regisztrálja magát az alkalmazandó módszer igénybevételéhez, hol, s hogyan kapja meg a szükséges szoftvereket. Ez a sokféleség a pénzügyi tranzakciók terén inkább hátrány, mint előny, hisz a felhasználó szívesebben választ egyfajta biztonságos módszert, amelyik nagyon elterjedt és szinte mindenhol használható, mint ezerféle átláthatatlan megoldást.
Az Internet, s az Interneten bonyolított elektronikus kereskedelem mind a VISA és a MasterCard, mind pedig az IBM, a Microsoft és a Netscape számára olyan fontosnak ítélt, a közeljövőt nagymértékben befolyásoló tényezőnek bizonyult, hogy fennállásuk óta talán első ízben közös munkával keresték a megoldást a fenti problémákra, s a konkurenciaharcot félretéve közös szabvány létrehozása mellett döntöttek.
A SET, azaz a “Secure Electronic Transaction” már 1996 őszén elnyerte majdnem végleges formáját. Négy alapvető célt valósít meg. A DES, RSA titkosító algoritmusok segítségével a fizetési tranzakció teljes biztonságban utazhat az Interneten. A kereskedelmi tranzakció lebonyolításában részt vevő felek hitelesítése egyszerű eszközökkel megoldható. A módszer lehetővé teszi egy globális rendszer kialakítását: elvileg egyetlen regisztrálás után a hitelesített fél bármely SET-szabvány szerint üzemelő virtuális áruházban vásárolhat.
Európában eddig csak Dániában bonyolítottak SET-alapon kódolt tranzakciót. Magyarországon az IBM és az Inter-Európa Bank most együtt vezeti be ezt a szolgáltatást a bank ügyfeleinek. Mindazon cégek, akik élnek a lehetőséggel, hetek alatt megjelenhetnek az Interneten, s egy három-négy hónapos projekt végén pedig SET alapon üzemelő kereskedelmi tranzakciókat bonyolíthatnak. Magyarország az Internet-felhasználók számát tekintve most ébredezik. A növekedést elemezve azonban az látszik, hogy igen gyorsan: 1997-re az Internet-használók számának tízszereződését jósolják a szakemberek.
Az internetes szolgáltatások bevezetését egy bank számára az első körben – amíg még maga a verseny nem kényszeríti rá – az indokolhatja, hogy a hozzá szükséges rendszer kiépítése gazdaságosabb, mint egy átfogó fiókhálózat megteremtése, vagy bővítése. Magyarországon az OTP és a Postabank mellett csak a Takarékszövetkezeti Bank rendelkezik igazán jelentős fiókhálózattal. A többi hitelintézet ebből a szempontból hátrányban van és így okkal is titkolhatja, mikor akar megjelenni a lakossági piacon internetes úton – és így nyilván jelentős részt kihasítani a fizetőképes ügyfelek köréből. Az amerikai szakértők egyébként jelenleg az olyan ügyfeleket tekintik banki szempontból ideális internetes célpontnak, akik fiatalabbak 30 évnél és évi jövedelmük meghaladja az 50 ezer dollárt…