A gazdák a jövő évi választások előszelének tartják, hogy az eddigieknél korábban, már a nyár elején elkezdődtek a jövő évi agrárbüdzsé körüli viták. A Nemzeti Agrárprogramot (NAP) előkészítő tárgyalások fényében a termelői lobby úgy készült, hogy ha nem is páholyban ülve, de legalább is kényelmes helyzetből kezdheti az egyezkedést. A számháború kimenetelét ugyanis szerintük már eleve eldöntötte, hogy az agrártörvény tervezetében a mindenkori GDP 2,5 százalékát kell az agrárszféra támogatására fordítani. Meg kell őrizni a támogatás reálértékét, tehát az infláció arányában kell növelni a keretet. Vita legfeljebb azon lehet – gondolták – hogy ki mekkorára becsüli a nemzet jövő évi teljesítményét, illetve milyen célokra osztják el a pénzt. A lobbysták egy része azonban mégsem mehetett nyugodtan nyaralni: a támogatás abszolút összegével ugyan mindenki elégedett lehet, ám Nagy Frigyes – talán a tavasszal felkavart gazdakedélyeket tovább csillapítandó – már bejelentette, hogy radikálisan átalakul, a csalások miatt csökken a normatív exporttámogatás. Jelentősen növekszik viszont a termelői és a beruházási támogatás.
A kormány – a politikai döntéssel nagyjából megegyező – 231 milliárdos keretet hagyott jóvá, a részleteket azonban már kemény kritika érheti. Az érintett érdekvédelmi szervezetek egyelőre “kóstolgatják” a irányszámokat. Gyanakvóak, mert nem tudják pontosan, mit is takarnak az átalakuló támogatási rendszerben a régi-új fejezetek. Az agrártámogatások között szerintük ugyanis vajmi kevés köze lehet a mezőgazdasághoz például a nagy kőbányai és egri pincerendszerek omlásveszély-elhárításának, a vegyes vállalatok adókedvezményének vagy az önkormányzati infrastruktúra fejlesztésének, a munkanélküliek és a Ferencvárosi Torna Club (FTC) támogatásának.
A legnagyobb termelői szövetség, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének minapi elnökségi ülésén például máris biztosítékokat kért arra, hogy az agrártámogatások valóban a mezőgazdaságot és az ehhez kapcsolódó vidékfejlesztést szolgálják. A MOSZ-ban állítják, hogy a beharangozott 140-145 milliárd forintos közvetlen agrártámogatásból nem lett semmi, pedig még több pénzre lenne szükség. Szorgalmazzák, hogy az önhibájukon kívül – például a kárpótlás miatt – bajba került gazdálkodó szervezetek számára reorganizációs, a nem biztosítható elemi károk elhárítására pedig káralapot hozzon létre a tárca.
Az érdekvédelmi szervezetek szerint a mézesmadzag politikához hozzátartozik, hogy akkor, amikor már megjelentek a jövő évi agrárköltségvetés kormány által javasolt tervszámai, a pénzügyi és a földművelésügyi tárca tárgyalócsoportjának vezetői újabb – nem teljesen váratlan – jó hírrel rukkoltak ki. A miniszteriális emberek elmondták: sikerült megállapodniuk a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) képviselőivel a magyar agrártámogatási panasz ügyében. (Az USA, Argentína, Ausztrália és Új-Zéland tavaly felelősségre vonást kezdeményeztek amiatt, hogy a magyar kormány a GATT-megállapodásban foglaltak szerinti agrárexport-támogatás többszörösét fizette ki. Emiatt jogi eljárást követeltek a négyek.) A WTO és Magyarország által kötött elvi megállapodás szellemében – amelyet egyébként még a WTO-tagoknak és a magyar kormánynak is jóvá kell hagyni – 2002-ig kell visszatérni az eredeti magyar vállalás teljesítéséhez, tehát hat esztendő alatt összesen harminchat százalékkal kell csökkenteni az immár 1995-ös bázisú: 45 milliárd forint értékű közvetlen agrártámogatást. Tehát jövőre a bázis négyszer hat, azaz huszonnégy százalékkal csökkentett értékét, 34,2 milliárd forintot fordíthatna Magyarország agrárexport-támogatására.
Ekkora összeget azonban az érdekvédelmi szakemberek szerint a kormány – az eddigi előkészületek alapján – bizonyosan nem fog elkölteni támogatásra. A számítások szerint az idén a GATT-paktum alapján a lehetséges 18,3 milliárd forint helyett – éppen a GATT/WTO-vita miatt a piacrajutási támogatási fejezetben elrejtve – csak valamivel több mint harmincmilliárd forint direkt exporttámogatást kap az ágazat. S ezt az összeget akarja a miniszter a csalások és a visszaélések elkerülése érdekében még újabb 5-10 milliárddal – végeredménye képpen 20-25 milliárd forintra – csökkenteni. Igaz, a bejelentett piacrajutási támogatás jövőre azonban csak szerényen, 1,3 milliárd forinttal mérséklődik, s 41 milliárd forint lesz. A miniszter ígérete szerint azonban a lefaragott támogatási összegek sem vesznek el – átalakulnak WTO-konform közvetlen termelői segítséggé.
A Magyar Agrárkamara szakértője, Tímár István főtanácsos szerint meglehetősen ellentmondásos a jelenlegi helyzet: a WTO szellemében ugyan át kell alakítani az exporttámogatásokat, ám eközben – az átmeneti idő alatt – a jelenleginél sokkal több exportszubvenciót kaphatna az ágazat. A normatív támogatások jogtalan igénybevételét pedig úgy kell megakadályozni, hogy egyrészt át kell térni a pályázatos exporttámogatásra, másrészt szigorúbbá kell tenni az ellenőrzést. Igaz, ez utóbbira a főhatóságok még technikailag sincsenek felkészülve. Kétségtelen, ehhez több idő kellene, tehát az ágazat jövőre aligha élhet a kétszeres vagy akár jelentősen többszörös agrárexport-támogatás lehetőségével. Erről egyébként a jövő évi agrár-költségvetési tervszámok egyeztetése során éppen ezért a tárcák és a kamara képviselői között nem is volt szó eddig.
Mindebből kitetszik, nem lesz zökkenőmentes az agrár-exporttámogatás reformja. Sok, előre nem látható technikai nehézséget ígér az is, hogy az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumtól átkerül az agrártárcához az exportengedélyezés, és az FM által meghirdetett új exporttámogatási forma. (Figyelő, 1997/4. szám) A tervek szerint e rendszereket normatív helyett pályázatosra alakítják át, sőt Nagy Frigyes előre nem is hirdeti meg a termékekre szóló exporttámogatást, majd év közben határozza meg, hogy milyen termékekkel lehet pályázni. Ezt az elképzelést az exportőrök igencsak rossz szemmel nézik, mondván, így nem lehet előre tervezni és szervezni a jövő évi kivitelt. Szakértőik elmondták: a támogatási csalás nem magyar jelenség, az Európai Unióban évente mintegy 1,3 milliárd ecu-s kára származik a költségvetésnek a vám- és támogatási csalásból. Csak a dohánycsempészek 0,8 milliárd ecu-val rövidítik meg a brüsszeli büdzsét, s akkor még szó sem esett a marhahús- és a bormaffiákról. Mindehhez persze hozzá kell tenni azt is, hogy az elmúlt években – becslések szerint – a magyarországi támogatási csalások összértéke meghaladta a tízmilliárd forintot.)
Kis Zoltán, az agrártárca államtitkára megerősítette: a WTO-pótmegállapodás nem változtat semmit a tárca jövő évi agrártámogatási tervein. A piacrajutási támogatáson belül szereplő közvetlen exporttámogatás összege ettől nem nő, éppen ellenkezőleg, a visszaélések elkerülése miatt tovább csökken. Inkább a piaci intervencióra áldoz majd többet a tárca. Kis elmondta: az agrárrendtartás korszerűsítése megkezdődött. Januártól a marketing- és exportengedélyezési feladatokkal bővül a tárca jogköre.
Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy mindenképpen változtatni kell a magyar támogatási filozófián, mert az OECD és részben az EU agrárpolitikájával is ellentétes a jelenlegi gyakorlat. Magyarország ugyanis egyre többet fordít agrárszubvencióra, látványosan növekvő összegekkel támogatja a termelés növelését, miközben az OECD az agrártámogatások csökkentését tűzte ki célul: a tagországok összesen 180 milliárd dolláros tavalyelőtti agrártámogatása 1996-ban 166 milliárd dollárra csökkent. Az EU termelési kvótákat határoz meg, s csak annak ad támogatást, aki kisebb vagy nagyobb területen felhagy az árutermeléssel. A szembenállást nem enyhíti, csak magyarázza, hogy a termelés akár extenzív növelésével valójában az EU-csatlakozás utáni minél nagyobb termelési kvótákért folyik a harc.