A vagyoncserét technikailag úgy bonyolítják le, hogy a Postabank (vagy a Posta Invest) 11 milliárd forint készpénz alaptőkével létrehoz egy részvénytársaságot. Ez lesz a Váltó 4 Rt., amelyet azután kivásárol az ÁPV Rt. Így mindenki jól jár: a Postabank azért, mert egy napra nélkülözi csupán a 11 milliárd forintot és megszabadulhat nehezen értékesítheti vagyontárgyaitól. Az ÁPV Rt.-nél sem panaszkodhatnak, hiszen a létrehozott ingatlanhasznosító társaság némi adjusztálással eladhatóvá tehető.
Az eredeti elképzelések alapján négy – a Hungarhotelstől elvont – szálloda és néhány tartós állami többségi tulajdonban maradó cég meghatározott részvénycsomagja került volna a bankhoz. (Olyan cégek jöttek szóba, amelyeknél az 50 százalék plusz egy szavazatból előbb levonják a 10 százaléknyi dolgozói részvényeket, s a maradék 39 százalékot ajánlják fel a banknak.) Pinke György, az ÁPV Rt. tőkepiaci ügyvezető igazgatója azonban hangsúlyozta: az igazgatótanács (it) elé egyetlen többségi és egyetlen ingatlanvagyon sem került javaslatként. Korábban úgy gondolták, hogy amennyiben a cserélendő vagyon között értékkülönbözet adódik, úgy a vagyonkezelő Mol-részvényekkel, illetve a Postabank saját részvényeivel, esetleg kárpótlási jeggyel egészítené “nullszaldósra” az ügyletet. Végül azonban ez a javaslat sem került az it-ülés elé.
Kijelölték azt a vagyonértékelői kört, amelyből a legalkalmasabbat kiválasztva felmérik a felkínált vagyonelemek aktuális értékét. A jelöltek listáján volt az American Apprisel, az Economix és a Deloitte & Touche – végül is ez utóbbit választották. A vagyonértékelést aztán az ÁPV Rt. könyvvizsgálója, a KPMG ellenőrzi és auditálja. A vagyoncsere során az ÁPV által felajánlott portfolióból elsőként az 5,2 milliárd forint névértékű kisebbségi részesedéseket, ezután a gázszolgáltatók mintegy 2 milliárd, majd az áramszolgáltatók 11 milliárd névértékű részvénycsomagját használják fel. A kisebbségi részesedéseknél legfeljebb 10, a gáz- és áramszolgáltatóknál maximum 5 százalék cseréje lehetséges. Amennyiben a felajánlott vagyon kevesebb a kelleténél, a vagyonkezelő tőzsdei részvényeket vonhat be; ha erre nincs mód, akkor csökkentheti a Postabank által felajánlott portfoliót.
Az ÁPV Rt. által felkínált részesedések összértékét már csak azért sem könnyű megbecsülni, mivel a kisebbségi portfolióban számos olyan társaság szerepel, amelynek részvényei vagy üzletrészei egyáltalán nem forognak még a tőzsdén kívüli piacon sem. Ennek a részvénycsomagnak a kialakulása még az 1992-ben indult önprivatizációhoz köthető. Ekkor még az volt a divat, hogy külső szakértőt bíztak meg a cégek eladásával – meghatározott szerződés keretében, meghatározott feltételekkel. A szerződés tartalmazta a limitárat, amely alatt a tanácsadó nem üthette nyélbe az üzletet. Így tömegesen fordult elő, hogy a vevők – a náluk lévő összes pénzt fel-ajánlva – 51 százalékot vásároltak a kiszemelt társaságokban. A cél az esetek zömében a kisebbségi tulajdon leértékelése volt. Az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ) 1993-1994-ben hatalmas – pénzbeni térítés nélküli – vagyonátadási kötelezettség terhelte. (A társadalombiztosításnak például 300 milliárdot, a MÁV-nak hatot kellett átadni.) Az ÁVÜ igazgatósága akkoriban ugyanis olyan döntést hozott, hogy csak 50 százalék plusz egy szavazatos részvénycsomagokat lehet értékesíteni, a többit pedig vagyonátadásra kell fordítani. Így aztán nagyon sok olyan kisebbségi tulajdonrész maradt meg, amely szinte semmit sem ér – vélte az ügyvezető.
Az ÁPV Rt.-t létrehozó törvény szövege ugyan igyekezett rászorítani az új szervezetet arra, hogy minél előbb szabaduljon meg ettől a bizonyos csomagtól. A követendő módszereket illetően azonban nem volt egészen egyértelmű a szabályozás. A privatizációs törvény értelmében a 25 százalék plusz egy szavazatot el nem érő részesedést föl kell ajánlani (tulajdona arányában) a többségi tulajdonosnak. Ha ez nem megy, árverezésre kerülhet sor. A baj itt kezdődött – állítja az ügyvezető, mivel a törvény nem részletezi, hogy a kisebbségi tulajdonrészt milyen áron kell felajánlani, hogy ez elővásárlási jognak minősül-e, s ha két ajánlat kétféle árfolyamot kínál, melyiket válassza a privatizációs szakember. Pinke megjegyzi: az ÁPV Rt. a társaságok többségénél nem tudja, hogy ténylegesen ki a tulajdonos és hol tartózkodik, hiszen 25 százalékos tulajdoni részesedés alatt nem lehet betekinteni a részvénykönyvbe sem. A kisebbségi részvénycsomag teljes értékével kapcsolatban az ÁPV Rt. ügyvezetője igyekszik eloszlatni a már több helyen megfogalmazódott tévhiteket. Szó sincs azonban százmilliárdokról. A tőzsdei és a nyilvános társaságoktól eltekintve összességében 10 milliárd alatt van az eladható vagyonérték.
A kevés kivételek között az Alkaloida Rt. 300 millió forintos pakettjének árfolyama a leginkább tetten érhető. A világ legnagyobb morfingyártói között számon tartott tiszavasvári társaságban 1996-ban egy amerikai szakmai befektető a névértékre vetített 57 százalékos árfolyamon szerzett többségi tulajdont, és ezen az áron a fő tulajdonos ma is vásárolna a papírokból. Más kérdés, hogy ma már az Alkaloida-részvények ennél feltehetően többet érnek, még akkor is ha a tőzsdén kívüli kereskedelemben csak néhány milliós tételeket lehetne 60 százalék feletti áron értékesíteni. A társaságban kilátásai ugyanis az adósságok rendezése után már néhány éves távlatban is kecsegtetőek és eléggé valószínűtlen, hogy egy nyereséges magyar gyógyszergyár papírjait a piac akár már rövidebb távon is a névértéktől jelentősen elmaradó áron értékelje. Így az Alkaloida-pakett piaci értéke még gyors értékesítés esetében is 171-300 millió forint között mozog. Az Alkaloida Rt. gazdálkodása egyébként sem ismeretlen a Postabank számára, hiszen a bank már korábbról is rendelkezik tulajdonnal a gyógyszergyárban és információink szerint ma is a társaság legfőbb számlavezető hitelintézete.
A kisebbségi portfolio “titkos gyöngyszeme” minden bizonnyal a Borsodi Sörgyár Rt. 21,71 százalékos, mintegy 400 millió forint névértékű pakettje lesz. A Figyelő értesülései szerint ugyanis a Borsodi Sörgyár részvényeit az elmúlt hónapokban a társaság belga szakmai befektetője meglepően magas, 400 százalékos árfolyamon vásárolta a kistulajdonos önkormányzatoktól, de 300 százalék fölött már angolszász pénzügyi befektetőket is érdekelné a papír. Így önmagában a sörgyári részvénycsomag likvidációs értéke 1,4-1,6 milliárd forint közé tehető.
A cserére szánt kisebbségi részesedések között azonban a többség mégis csak sötét ló, valódi értékükről csak a piac dönt véglegesen. Annyi azért már most is megkockáztatható, hogy feltehetően a Monimpex Rt., a Mirelite Budapest Rt., a Herz Szalámi Gyár Rt., és a Caola Rt. részvénypakettjeinek az értékesítésével kevesebb probléma lesz, mivel e társaságok vagyoni helyzete és gazdálkodása több vevő érdeklődését is felkeltheti.
A portfolióba bekerült hat regionális gázszolgáltató társaság részvényeinek összértékét értékpapír piaci szakértők 2,2-2,7 milliárd forintra teszik. A becsült érték alsó határáért a részvénycsomagokat különösebb erőfeszítés nélkül viszonylag gyorsan értékesíteni lehetne. A közelmúlt üzletkötései ugyanis azt mutatják, a társaságok privatizációs szakmai befektetői – Gaz de France, Ruhrgas, Bayenwerk – a Dél-alföldi Gázszolgáltató Rt. (Dégáz) részvényeit 100, a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Rt. (Ddgáz) papírjait 105, az Észak-dunántúli Gázszolgáltató Rt. (Égáz) részvényeit 125, a Közép-dunántúli Gázszolgáltató Rt. (Kögáz) részvényeit pedig 100 százalékon stabilan vásárolják. A Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. (Tigáz) esetében ugyan a szakmai befektető Italgas SNAM még nem lépett piacra, a Postabanknak szánt közel 100 millió forintos pakettet 130 százalék körüli áron azonban pénzügyi befektetőknek is el lehetne adni. A névértéken 2 milliárd forintos gázszolgáltató portfolióból azonban az említett 2,2 milliárd forintnál jó eséllyel sokkal többet is ki lehet hozni. E papírok iránt ugyanis korábban más, a privatizációból kimaradt szakmai befektetők is érdeklődtek (Figyelő, 1997/30. szám) hol a nyíltan, mint az orosz Gazprom, hol pénzügyi befektetők álruháját öltve. Így, amennyiben a privatizáció során többségi tulajdont szerzett befektetőknek konkurenciája támadna, a többszereplős vevői tábor miatt a gázszolgáltatók piacán a vételi árfolyamok – erre elsősorban a Dégáz, az Égáz és a Tigáz esetében van esély – jelentősen emelkedhetnének.
A vagyonlistán szereplő részesedések között az öt áramszolgáltató társaság részvényei minősíthetők a leglikvidebbeknek. E papírok mellett szól még az is, hogy a korábbi kárpótlási jegy részvénykibocsátásoknak köszönhetően a cégek nyilvános társaságnak minősülnek, így az értékesítés során még akár egy nyilvános tőkepiaci tranzakció is szóba kerülhet. A névértéken közel 11,4 milliárd forintos pakett piaci értéke jelenleg mintegy 7,5-8,5 milliárd forintra tehető. Szakértők véleménye szerint az OTC-piacon jelenleg hirdetett vételi árfolyamokon – Dédász Rt. 64, Démász Rt. 67, Édász Rt. 82, Émász Rt. 53, Titász Rt. 61 százalék – pénzügyi vagy szakmai befektetőknek a szóban forgó csomagok néhány hónapon belül eladhatók. Ugyanakkor az elkövetkező években a mostani meglehetősen nyomott árfolyamokról e papírok jelentős felértékelődése várható a 1998 végéig kilátásba helyezett tőzsde bevezetés és a folyamatosan javuló gazdálkodási mutatók hatására. Így ennél magasabb árfolyamok is könnyedén elképzelhetők.
Végső soron tehát az ÁPV Rt. részéről átadandó portfolióban a viszonylag pontosan felbecsülhető részvénycsomagok értéke is 11,2-13 milliárd forint között mozog, amit a nehezebben értékelhető részesedések bőven 15 milliárd forint fölé tornáznak.