Az Európai Unió teljes jogú tagságának megszerzése áll a közép-európai országok külgazdasági stratégiájának középpontjában. Ezt a célkitűzést mindegyik ország a többi országtól függetlenül kívánja teljesíteni. Az egymással fenntartott gazdasági kapcsolatokat nagymértékben meghatározza európai integrálódásuk folyamata. Magyarország és a közép-európai országok között folytatott kereskedelem egy sajátos partneri-versenytársi kapcsolatrendszerbe ágyazódik, amelyben alapvetően a nyugat-európai csatlakozással kapcsolatos esélyek határozzák meg, hogy a regionális együttműködésnek az egyes kormányok milyen jelentőséget tulajdonítanak. A regionális gazdasági kooperáció terén eddig elért legjelentősebb eredmény a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény megkötése volt.
A magyar-CEFTA kereskedelem értéke 1994-ben 1,45 milliárd dollárt tett ki. A forgalom 1995-ben 1,7 milliárd dollárra, 1996-ban 2,4 milliárd dollárra emelkedett. Ez utóbbi adat már a Szlovéniával folytatott forgalmat is tartalmazza.
A magyar külkereskedelemben a CEFTA-forgalom részaránya enyhén emelkedő tendenciát mutat. A növekedés nagymértékű visszaesést követően indult meg. A forgalom mérlegét vizsgálva látható, hogy két országgal, Lengyelországgal és Szlovéniával magyar kereskedelmi többlet alakult ki, Csehországgal és Szlovákiával pedig a külkereskedelmi mérleg évek óta deficites.
Az 1996-os külkereskedelmi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a teljes magyar kivitelhez képest a Csehországba, Lengyelországba és Szlovákiába irányuló magyar export lényegesen gyorsabban bővült, a Szlovéniába menő kivitel pedig visszaesett. A teljes magyar behozatalnál a cseh és a lengyel import nőtt gyorsabban, a szlovák enyhén emelkedett, a szlovén pedig csökkent. A forgalom egyenlegében 108,6 millió dollár hiány keletkezett, ami az 1995-höz képest – ha az akkori forgalomba Szlovéniát is beleértjük – 36 millió dollárral volt több. A mérleghiány a cseh relációban emelkedett, a szlovák viszonylatban viszont csökkent. A külkereskedelmi mérleg többlete a lengyel viszonylatban nem változott, Szlovéniával szemben mérséklődött. A CEFTA-kereskedelem részaránya a teljes magyar külkereskedelemben 8,2 százalékra emelkedett. Ezen belül a kivitel aránya 7,8-ról 8,7 százalékra, a behozatalé pedig 7,0-ről 7,7 százalékra növekedett.
A négy ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) teljes CEFTA-forgalmának értéke a CESTAT Statistical Bulletin adatai szerint 1995-ben 9,5 milliárd dollár volt. A forgalom döntő részét, 58 százalékát a cseh-szlovák vámunió keretében bonyolították, amelynek értéke 5,5 milliárd dollárt tett ki. Ha a CEFTA-forgalom értékéhez hozzászámítjuk Szlovéniának a CEFTA-országokkal folytatott külkereskedelmét, amelynek értéke 1995-ben 1,04 milliárd dollár volt, akkor az öt ország közötti forgalom értéke 10,5 milliárd dollárt tett ki.
A következő évben 1996-ban az öt ország közötti forgalom értéke becslés alapján megközelítette a 11 milliárd dollárt. Növekedett a magyar-cseh, a magyar-lengyel, a magyar-szlovák, a cseh-lengyel, a szlovák-lengyel és a szlovén-szlovák forgalom, csökkent a cseh-szlovák, a magyar-szlovén és stagnált a cseh-szlovén forgalom. A CEFTA leggyorsabban fejlődő része a magyar-cseh és a cseh-lengyel kereskedelem volt.
A kedvező külkereskedelmi adatok mögött részben a forgalomnak az eredetileg tervezettnél gyorsabb liberalizációja áll. Több ízben módosították az eredeti szabadkereskedelmi megállapodást. A módosítás mindannyiszor a vámlebontás ütemének felgyorsítását és a kvóták emelését, vagy megszüntetését célozta. A CEFTA alapelve azonban nem változott, vagyis nem irányul ezen országok közötti gazdasági integráció megteremtésére, és a megállapodás intézményi hátterének létrehozása sem várható.
A forgalom növekedésének további fontos oka a térségben kibontakozott gazdasági növekedés, ami Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát és Szlovéniát érintette. A gazdasági növekedés hajtóereje a belföldi kereslet bővülésén keresztül az import volt. Látható viszont, hogy ezen országok a CEFTA-piacot növekvő mértékben, mint exportpiacot tekintik elsődlegesnek, ezért várhatóan növekszik közöttük a piaci verseny.
A CEFTA-országoknak a régió forgalmában betöltött súlya eltérő, és a CEFTA jelentősége számukra különböző. Az egyes országok az elmúlt négy évben egymással szemben eltérő mérlegpozícióba kerültek. Lengyelország és Szlovénia CEFTA-kereskedelmében alapvetően importtöbblet keletkezett. Csehország és Szlovákia CEFTA-kereskedelmében viszont exporttöbblet alakult ki. Az a tény, hogy az egyes országok számára a CEFTA-kereskedelem eltérő jelentőséggel bírt, összefüggésbe hozható folyó fizetési mérlegük alakulásával. A nyugati kapcsolatokban és Oroszországgal szemben keletkezett nagymértékű cseh és szlovák folyó fizetésimérleg-hiányt enyhíti a CEFTA-ban keletkezett kereskedelmi többlet. Azok az országok pedig, amelyek kereskedelmimérleg-hiánnyal zárják CEFTA-forgalmukat, mint Szlovénia és Lengyelország, folyó fizetési mérlegük az elmúlt időszakban többletet, vagy csekély hiányt mutatott.
Az egyes közép-európai országokkal (Csehország és Szlovákia) kialakult magyar külkereskedelmimérleg-hiány döntően a forgalom áruszerkezetéből fakad. A magyar importban meghatározóak az alapanyag-, a nyersanyag- és az energiahordozó szállítások, ami azt jelenti, hogy a magyar importkereslet rugalmatlan. Ezen országok irányába az importigényt az agrártermékek, a gépek és berendezések, valamint az anyagi jellegű késztermékek kivitele nem tudta kompenzálni. A mérleghiány értékelésénél fontos szempont, hogy az importtöbblet részben feldolgozott formában nyugati kivitelre kerül. Az importtöbbletnek tehát nyugati exportnövelő hatása lehet. Az is előfordul, hogy a CEFTA-importban jelennek meg olyan nyersanyagok, amelyek korábban a szovjet/orosz piacról származtak.
A magyar-CEFTA forgalom áruszerkezete azonban nem mondható statikusnak. Erről tanúskodnak az 1996-os adatok. E szerint a magyar kivitelben a cseh és szlovák viszonylatban leggyorsabban a gép- és berendezésexport nőtt. A magyar importban az átlagnál lényegesen dinamikusabban emelkedett a cseh, a lengyel és a szlovák energiahordozók behozatala, valamint a cseh, a lengyel és a szlovák gépimport. Visszaesett viszont a cseh, a lengyel és a szlovák nyersanyag-behozatal.
A mérlegadatok elemzéséből kitűnik, hogy Szlovákia számára a CEFTA jelentősége csökkent, de a visszaesés szinte kizárólag a szlovák-cseh kereskedelem alakulásával magyarázható. A cseh-szlovák vámunión belül egyre súlyosabb probléma adódik abból, hogy a két ország gazdasági szerkezete eltérő ütemben modernizálódik. A vámunió megléte ellenére a cseh-szlovák kereskedelemnél a cseh-CEFTA és a szlovák-CEFTA kereskedelem gyorsabban fejlődik. A szlovák gazdaság súlyának csökkenése abból fakad, hogy a cseh modernizáció gyorsabb ütemben folyik, és a hagyományos belső kooperációs kapcsolatok gyengülnek. A szlovák gazdaság egyre inkább leszakadóban van a cseh gazdasághoz képest. Kérdés, hogy a cseh-szlovák belső integráció gyengülését más országok vállalatai ki tudják-e használni, hogy a magyar vállalatok tudják-e növelni részesedésüket a két piacon, és képesek lesznek-e betölteni azt az űrt, amit a vámunió keretében folyó szállítások kiesése okoz.
A teljes lengyel exportban a CEFTA-országok részesedése enyhén emelkedik: 1994-ben részesedésük 4,8 százalék volt, ami 1996. harmadik negyedévében 5,8 százalékra emelkedett. A lengyel importban hasonló időszakban a CEFTA aránya 4,3-ról 5,8 százalékra nőtt.
A magyar-lengyel kereskedelem jellemzője, hogy a magyar export szerkezete feldolgozottabb jellegű termékekből áll és diverzifikáltabb, mint a lengyel. A lengyel gazdaságban beindult gyors importnövekedés a magyar vállalatok számára kedvező. Lengyelországban az agrártermelés feltételei lényegesen rosszabbak, ezért nagy a kereslet a magyar árukra. A forgalom sajátossága, hogy a lengyel személygépkocsi-importban és a magyar papírimportban a vámlebontás csak 2002. január elsejéig valósul meg. A forgalomban jelentős szerepet betöltő nyugati közvetítői kereskedelemben lengyel aktívum alakult ki. A közvetítői kereskedelembe főleg olyan lengyel nyersanyagok tartoznak, mint a szén, a koksz és a réz. A lengyel szénkivitel például döntően Ausztriába irányul, és a magyar szénimportot osztrák cégek forgalmazzák. A magyar kivitelre jellemző a multinacionális cégek egyre meghatározóbb szerepe. Számos termék esetében, mint a tisztítószer, élelmiszer, csokoládé stb. a multinacionális vállalatok magyar és lengyel leányvállalattal egyaránt rendelkeznek. A multinacionális vállalatok lengyelországi jelenléte azonban még korlátozottabb, mint Magyarországon.
A magyar-szlovén árucsere az elmúlt években dinamikusan fejlődött. A magyar kivitel felfutása elsősorban a jugoszláv piac szétesésével volt magyarázható. Korábban a Vajdaságból és Szlavóniából vásárolt árucikkeket váltotta fel az osztrák és a magyar export. A gyors növekedés ellenére megállapítható, hogy Szlovéniának Magyarország az a szomszédja, amelyikkel a legkisebb a kereskedelmi forgalma. A kereskedelem bővülésének számos akadálya van, ezek közül megemlíthető a magyar agrárkiviteli árualap hiánya, de a jugoszláv piaci kereslet újraéledése és a Horvátországgal megkötendő szlovén gazdasági együttműködési megállapodás is negatívan befolyásolja a magyar-szlovén kereskedelmet. Szlovénia CEFTA-tagságának első évében exportjának részesedése a teljes szlovén kivitelben az előző évi 4,8-ról 5,4 százalékra emelkedett, miközben a régióból származó behozatalának aránya 6,7-ről 6,5 százalékra mérséklődött. Az első évben csökkent a külkereskedelmi hiány.
Magyarországnak a szomszédos országokkal folytatott kereskedelme áruszerkezetének elemzése azt mutatta, hogy a nyersanyagok, energiahordozók, agrártermékek és az anyagjellegű késztermékek forgalma a meghatározó. A CEFTA-ban a KGST-kereskedelemhez viszonyítva alapvető változást jelentett a gép- és berendezésforgalom részesedésének visszaesése és jelentőségének háttérbe szorulása, bár meg kell említeni, hogy ez a folyamat még a KGST fennállása alatt elkezdődött. A jelenlegi régión belüli kereskedelem a KGST-kereskedelemtől eltér a forgalom alacsonyabb feldolgozottsági foka tekintetében. A másik lényeges különbség abban foglalható össze, hogy a kelet-európai országok közötti kereskedelem zuhanásszerű csökkenése megállt, a forgalom emelkedni kezdett, sőt egyes esetekben a kereskedelem 1995-1996 folyamán gyorsabban nőtt, mint az Európai Unióval folytatott kereskedelem. Mindez nem mond ellent annak, hogy a kelet-európai országok egymás külkereskedelmében továbbra is alacsony részarányt foglalnak el. A régión belüli kereskedelem további sajátossága, hogy az országok közötti kereskedelmi engedmények a szimmetria elvén alapulnak, vagyis megközelítően hasonló fejlettségű és ezért egyenrangú partnerek a kölcsönös érdekeltségük alapján, komplementer struktúrával folytatnak kereskedelmet egymással.
A régión belüli együttműködés számos akadállyal küzd. A kereskedelem gyorsabb fejlődését gátló tényező, hogy az csak kis mértékben jár együtt vállalatok közötti együttműködéssel, vagyis a kereskedelmi és a termelési tőke összefonódása alig alakult ki. A kivételek között lehet megemlíteni az Ikarus buszok és a Skoda autók lengyelországi összeszerelését. A 10 milliárd dollárt meghaladó CEFTA-kereskedelem csak néhány tíz millió dollár tőkeexporttal párosul. A keleti kereskedelmet akadályozó legfontosabb tényezőként a külkereskedelem mellett elmaradó tőkeexportot kell megemlíteni. A kelet-európai országok közötti tőkemozgás minimális, ami azt jelenti, hogy vállalataik kimaradnak egymás privatizációs folyamataiból, amelynek viszont negatív következménye van a kereskedelem fejlesztésére. A kelet-európai országok közötti vállalati kapcsolatok a külkereskedelmi kapcsolatoknál sokkal nagyobb mértékben estek vissza. A mesterségesen, felülről kialakított vállalatközi együttműködést 1991 után nem váltotta fel a piacok közelségén, a komplementer struktúrán, valamint a megközelítően azonos gazdasági fejlettségen alapuló új vállalatközi együttműködés. Ezen a területen a multinacionális vállalatokon belüli kereskedelem fejlődése új, minőségi előrelépést jelent, de a kereskedelem fejlődéséhez szükség lenne arra is, hogy ne csak a multinacionális vállalatokon belüli kapcsolatok növekedjenek, hanem fejlődjenek a kelet-európai cégek közötti termelési kapcsolatok is, ami viszont több, mint finanszírozási kérdés, változást igényel a cégek gondolkodásában is. Egyértelműen kereskedelembővítő hatása van a multinacionális vállalatok leányvállalatai között megvalósuló munkamegosztásnak és árucserének (Nestlé, Unilever, Procter and Gamble stb.).
A magasabb feldolgozottságú termékek csekély mértéke, a gép- és berendezésforgalom kis részaránya a CEFTA-kereskedelem sajátosságaként, az Európai Unióval folytatott forgalomtól eltérő jellemvonásként értékelhető. További sajátosság a közvetítői kereskedelem magas aránya. A közvetítői kereskedelem funkciója a fejlett piaci feltételek hiányának pótlása. A nyugati cégek közvetítői tevékenysége a CEFTA-vállalatok között létező bizalomhiány áthidalására irányul azáltal, hogy piacismeretükkel, hitelnyújtási képességükkel és rugalmasságukkal ösztönzik a kereskedelmet.
A CEFTA-kereskedelem bővítésének módja a tagfelvétel. Romániát akkor vették fel, amikor az új román kormány határozott lépéseket tesz a piaci liberalizáció és a privatizáció felgyorsítása érdekében. A közép-európai országok közötti kétoldalú kereskedelem jelentősége a magyar gazdaság számára a korábbi évek drasztikus hanyatlása után újra növekedésnek indult. Az elmúlt évek megmutatták, hogy a térség államai közötti kereskedelmi kapcsolatokban vannak tartalékok, és a KGST összeomlása után nem szükségszerű, hogy csak a nyugati kapcsolatok fejlődjenek. Az átmeneti gazdaságok részesedése egymás külkereskedelmében azonban továbbra is alacsony. Ebben a helyzetben radikális fordulat nem várható. Mégis a földrajzi közelség, a közel azonos gazdasági fejlettség, egymás piacának ismerete, a kölcsönösen egyenrangú kapcsolatok, valamint a térségben megindult gazdasági növekedés abba az irányba hatnak, hogy a CEFTA-kereskedelemből ezen országok számára kölcsönös előnyök származhatnak. Ez még akkor is így van, ha legutóbb a cseh és a szlovák piacokon protekcionista jellegű intézkedések történtek, amelyek átmenetileg kedvezőtlenül hatnak a kétoldalú kapcsolatokra. A cseh és szlovák importadó bevezetése elsősorban az Európai Unió irányába kialakult nagy mérleghiányt kívánja mérsékelni, másodlagosan azonban korlátozza a régión belüli kereskedelmet. Az intézkedés jól példázza, hogy a CEFTA-kereskedelmet érhetik negatív hatások, amelyek elsődlegesen az Európai Unióval kialakult mérleghiányra adott reakciók. A CEFTA fejlődése azonban részben magyarázható az Európai Unióhoz történő alkalmazkodás nehézségeiből is. A CEFTA alapvető feladata a közép-európai kereskedelem növelésén túlmenően az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges növekedés elősegítése.
(A szerző a Kopint-Datorg kutatója)