Az EU-csatlakozás jegyében ez év januárjától megszűnt a vas- és acélhulladékok exportkorlátozása. A fizetési nehézségekkel küszködő legfőbb megrendelő, a Diósgyőri Acélművek (DAM) Rt. így kiszolgáltatottá vált. A kormány ezért tavasszal úgy határozott, valamilyen módon mégis korlátozza az acélhulladékok kivitelét. A DAM vezetői azt mondják: a kereskedők irreális, a világpiacinál 20 százalékkal magasabb áron adják el nekik a hulladékot – a kereskedők számlákkal, szerződésekkel bizonyítják az ellenkezőjét – ráadásul a külföldi vevők előleget is fizetnek a kereskedőknek.
A pénzügyi tárca illetékese elhárítja a felelősséget az exportot technikailag korlátozó jogszabály kapcsán, mondván: a PM-rendelet az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium nyomására született. Az ipari tárcánál ugyan nem tagadták, hogy a hónap közepén ismét egyeztető tárgyalásokat folytattak a kérdésről a kereskedőkkel, ám mivel szerintük a szakosított vámkezelés (Figyelő, 1997/29.) bevezetése nem korlátozó intézkedés, nincs szükség a rendelet módosítására. Ennek ellenére hajlandók az augusztus elsején hatályba lépő rendeletben megjelölt hat helyett nyolcra, vagy akár kilencre bővíteni az igénybe vehető vámhivatalok körét a módosításban.
A gesztust a Versenyhivatalban nem értékelik igazán. Nagy Márta elnökhelyettes úgy véli, a puding próbája az evés. Néhány hónap elteltével megvizsgálják az ügyet. Mivel azonban a hivatalnak nincs döntési joga, ezért ha szükséges, kezdeményezési jogával él, és az Alkotmánybírósághoz fordul azért, hogy ne érhesse a magyar gazdaságot – az országhatáron kívülről – a protekcionizmus kellemetlen vádja.