A törvény módosítása mindenekelőtt korlátozott számlavezetésre és betétgyűjtésre hatalmazza fel az Eximbankot, mely így a hitelhez kapcsolódó külkereskedelmi forgalom pénzügyi lebonyolítását külső segédlet, más hitelintézet bevonása nélkül is elvégezheti. Azaz az intézmény eztán azon társaságoknak, amelyeknek hitelt nyújt, számlát is vezethet. E tevékenysége azonban limitált, csak egyéb szolgáltatásaival együtt nyújthatja, ráadásul elsősorban jogi személyeknek, hiszen termékeit is ezek körében ajánlja. Következésképpen még csak nem is a főszámláit vezeti ügyfeleinek, a nála lévők csak az adott ügylet bonyolítására – hitel felvételére, törlesztésére, akkreditívek nyitására – szolgálnak. Mint ahogy e lépéssel nem is a jövedelmezőség javítása a cél (bár a hitelezés Eximbank által vállalt kockázata mellett a finanszírozás úgymond “kezeléséből” eddig a számlavezető kereskedelmi bankoknak csurrant-cseppent), hanem a kölcsönzés biztonságán igyekeznek vele javítani – szögezte le a Figyelőnek Nyíri Iván, az Eximbank és a Mehib vezérigazgatója. S hogy ez jó eszköz lehet, az is mutatja: a rossz ügyletek majd mindegyike – a bank egész működése során “begyűjtött” 4-5-ből úgy négy – visszavezethető arra, hogy a bank nem tudta figyelemmel kísérni, hogyan rendezi finanszírozási ügyeit az illető kliens.
A betétgyűjtésre vonatkozó engedély egyfelől a bank pénzpiaci “térülését-fordulását” könnyíti, hiszen ott a pénzfelvétel egy része betétnek minősül. A forrásszerzés ezen módján kívül a tevékenység törvényi nevesítése lehetőséget ad az ügyfelek betéteinek elhelyezésére is, melyek az exporthitelek egyik biztosítékaként szolgálhatnak. A bank a számlavezetésért és a betétek kezeléséért hangsúlyozottan csupán a költségeit fedező jutalékot kér.
A két új tevékenységgel az eddigi hitel- és garancianyújtás tehát egész kis szolgáltatási csomaggá bővül, ám kérdés, hogy a kereskedelmi bankok riválist látnak-e majd a hagyományosan az általuk már túl kockázatosnak ítélt ügyletek finanszírozását vállaló intézményben. Mindenesetre az Eximbank pénzpiaci limitjét az utóbbi időben két-háromszorosára emelték a “szomszédvárak” – büszkélkedik Nyíri Iván -, ami a társaság banki működésének jelentékeny elismerése. Minderre főként az adott okot, hogy az Eximbank mérlegfőösszege a legutóbbi félév végére a tavaly év véginek közel duplájára, mintegy 23 milliárd forintra gyarapodott.
A számlavezetés és betétgyűjtés megindulásához előzetesen azonban – a törvénymódosítás megtörténte mellett – a személyi és tárgyi feltételek megteremtése, a szervezeti háttér kiépítése is szükséges. A bank a számlavezetési terület létrehozásáról már döntött, önnön szervezetébe már beleálmodta, a mostani feladata tagokat is toborozni hozzá. A technikai feltételek közé pedig többek között a zsirórendszerhez való csatlakozás tartozik. Mindennek a költsége ma még nem tervezhető – a bank egyelőre igencsak változó ügyfélköre ilyesfajta tapasztalatokat nem eredményezett -, a ráfordítások valójában csak a bérköltségekkel közelíthetőek. Október végére azonban már ki kell kristályosodnia, hogy a kamat- és díjpolitikára mindeme változások hogyan nyomják rá a bélyegüket.
A módosításban a továbbiakban főleg olyan kitételek szerepelnek, amelyek a bank korábbi “jogosítványait” megerősítik – magyarázza Csató Mária, az Eximbank jövő hónap közepén kinevezendő vezérigazgató-helyettese. Így például a bank a hitelintézetek számára nyújtott refinanszírozási hitelek keretében továbbra is mentesül az időközben nagy kockázati korlátra keresztelt nagyhitel korlát alól. Ennek az előírásnak az értelmében a kereskedelmi bankok más hitelintézetekhez a szavatolótőkéjük legfeljebb 25 százalékának megfelelő összeget helyezhetnek ki. Az Eximbanknak kockázati kitettségét más eszközök enyhítik, ilyen limitje tehát nincs, hiszen hitelezésének egyik módja éppen ez: belföldön refinaszírozási, külföldön vevőhitelkeretet nyújt bankoknak. A hitelintézet egyébként tavaly így 1,3 milliárd forintot helyezett ki, idén pedig ennek közel a három és félszeresét. Közvetlenül vállalkozásoknak 1996-ban öt, idén az első félévben 10,5 milliárd forint kölcsönt nyújtott.
Ugyanígy, pusztán hangsúlyosabbá teszi a módosítás azt, hogy amikor az Eximbank behajtásra “fanyalodik” azt az állam nevében teszi. Ez természetesen abban az esetben érvényes, ha a nyújtott garancia költségvetési hátterű (a kiadott garanciák 98 százaléka, tavaly 17 milliárd forintnyi egyébként ilyen), és azt be is váltják. Ilyen esetekben a bank válságkezelési “testülete” igyekszik a fedezeteket és biztosítékokat érvényesíteni, de ezt korántsem a bank, hanem egyenesen a költségvetés számlájára teszi.
Eredetileg a törvénymódosítással igyekeztek megoldani, néhány kérdést azonban a hitelintézeti törvény tisztázott, egyes változtatásokra pedig külön utakon került sor. Korábban a törvénymódosítás egyik passzusát például arra szánták, hogy az Eximbank számára tulajdonjogot biztosítson. Az intézmény ugyanis az 1994-ben született változat szerint sem más vállalkozásban részesedést, sem vagyontárgyat nem tudhatott magáénak, és ingatlana is csak éppen annyi lehetett, ami a banküzemi céloknak megfelelt. Ha úgy esett tehát, hogy valamely hitelezés balul ütött ki, és például a kölcsön felvevője csődbe ment, az Eximbanknak az így tulajdonába jutott ingóságot és ingatlant azonmód el kellett volna adnia. Ezt a korlátot gondolták a törvénymódosítás előkészítői eredetileg úgy feloldani, hogy legalább a hitel-tőke konverzióra ilyen esetekben sor kerülhessen.
Közbeszólt azonban a két intézmény esedékes – tavalyi – tőkeemelése. A kormány a költségvetési törvényben rögzített, az Eximbank és a Mehib számára összesen négymilliárd forintnyi tőkejuttatást hosszú halogatás után végül csak részben – egymilliárd forint erejéig – váltotta készpénzben valóra. A fennmaradó másfél-másfél milliárdot – melyekkel az intézmények elérték jelenlegi méretüket, az Eximbank jegyzett tőkéje 6,5, a Mehibé 3,5 milliárd forint – viszont piacképes értékpapírokban teljesítette. Ehhez azonban az kellett, hogy az Eximbank a részvényeknek a törvény szava szerint is birtokába juthasson, így az 1994-es törvény vonatkozó része soron kívül átesett a felújításon. Mégpedig oly módon, hogy időkorlát egyáltalán nem került bele, azaz az Eximbank – ez esetben talán éppen szerencsétlenségére – vég nélkül tulajdonolhatja piacképesnek mondott papírjait.
Az ikerintézmény Mehib tevékenysége két módosítás nyomán vehet majd jókora “fordulatot”. Az átszabott törvény egyfelől immár a belföldi hitelbiztosítás eddig “tiltott gyümölcsét” engedélyezi számára, másfelől a kockázati fogalmakat helyezi vadonatúj alapokra. Az előbbi változtatás következtében háromszereplőssé bővül a belföldi hitelbiztosítás piaca, a Mehib felzárkózhat a Hermész és az ilyen szolgáltatást is nyújtó Hungária Biztosító mellé. Mi több, amint Nyíri Iván jósolja, a Mehib az élre tör, és jövő év végére – már amennyiben a törvény után a kormányzati irányelvek és a Pénzügyminisztérium ugyancsak szükséges rendelete idejében megszületik és legkésőbb január elsejével hatályba is lép – a lefedett piac felét uralja majd. E biztosítási terület megnyílásával – vélekedik a vezérigazgató – a Mehibnek is jár végre az a lehetőség, ami a többi, nem állami biztosító intézménynek, azaz ledolgozhatja a versenyhátrányát a társaság.
Belföldi hitelbiztosításra igény eddig is volt, számos ügyfél ugyanis szerette volna valamennyi hitelbiztosítását egyhelyütt elintézni. A Mehib tehát ezentúl hitelbiztosítási csomagot nyújt (önmagában belföldi biztosítást nem is árusíthat) és példá-ul az exportszállításokhoz szükséges beszállításokra is szerződik majd – mondja Botos Balázs, a Mehib vezérigazgató-helyettese. Mindenesetre a belföldi biztosítás volumene nem haladhatja meg az exporthitel-biztosításét.
Mindettől nem csupán az összes biztosítását illetően vár növekedést, hanem arra is számít, hogy megnő az exporthitel-biztosítási kedv. A tevékenység katalizátor hatását a vezérigazgató úgy becsüli, hogy általa mintegy 20 százalékkal nőhet az exporthitel-biztosításoknál a fedezetbe vétel mértéke. (Ez a biztosítási szerződés keretein belül az éppen esedékes szállításokon érvényes biztosítást jelenti.) Előkészületként, jóllehet kész konstrukció még nincs, a Mehib megállapodott vezető viszontbiztosítójával, a Nederlandsche Creditverzekering Maatschappijjal (NCM), hogy az exporthitel-biztosításokhoz hasonlóan 50 százalék erejéig a belföldieket is viszontbiztosítja.
Mindehhez persze az is szükséges, hogy a politikai és kereskedelmi kockázatok helyett piacképes és nem piacképes kockázatokra váltson a Mehib. Ezáltal olyan ügyletek, amelyek eddig a kereskedelmi kockázatok csoportjába estek – azaz nem állt mögöttük költségvetési kezességvállalás, csak a biztosító saját kockázata -, ehhez viszont túl rizikósak voltak, mostantól a nem piacképes kategóriába esnek. Amíg tehát korábban egyik kategóriába sem lehetett ezeket besuvasztani, most kínálkozik számára hely. Így szélesebb kapu nyílhat például az Oroszországba, Ukrajnába irányuló export biztosítása előtt. A két kategória elkülönítésének az az alapja: kap-e a piac az alkalmon, hogy biztosítsa, illetve viszontbiztosítsa az ügyletet, vagy sem. Ha nem, költségvetési fedezet kell mögéjük, melynek idei kerete 130 milliárd forint, összesen ennyi kockázatot vállalhat a Mehib a büdzsé terhére. A fogalmi átrendeződés következményeként e limitet mind jobban ki tudja használni a biztosító – vélekedik Nyíri Iván. Így a tavalyra szabott 110 milliárd 45 százalékos, az idei keret várhatóan több mint 60 százalékos kihasználtsága után a jövőre tervezett 170 milliárd ennél is nagyobb hányadára vállalhat nem piacképes ügyletet a Mehib.