Látszólag vitába keveredett egymással a gazdálkodó szervezetek első országos összeírása idején az adatvédelmi biztos és az akciót lebonyolító Központi Statisztikai Hivatal. Az történt, hogy az ombudsman irodájához panaszt intézett az összeírók által felkeresett cégtulajdonosok némelyike, mivel nem tetszett nekik, hogy a KSH érdeklődik a “jövedelmük és a tb-folyószámlaszámuk iránt”. Székely Iván, az adatvédelmi biztos munkatársa nem habozott a nyilvánossághoz fordulni: közleményben tudatta a panaszok beérkezését és bejelentette, hogy vizsgálatot indít.
Az adatvédelmi biztos hitvallása így hangzik: “Az ombudsman hivatala nem egy demokratikus intézmény. Ha van egyetlenegy magyar állampolgár, akinek tíz és fél millió magyar állampolgárral szemben is igaza van a jog szerint, akkor nekem ennek az állampolgárnak az érdekében akkor is fel kell lépnem, ha tíz és fél millió ember ezt rossz néven veszi.” Majtényi László tiszteletre méltó álláspontja szerint ugyanakkor saját intézménye “az erkölcsi ítélőerő és a jog kevercse”; az adatvédelemnek és az információszabadságnak is eléggé kidolgozott doktrínái vannak.
Függetlenül attól, hogy egyik vezetője miként jellemzi az ombudsman hivatalát, demokratikus országokban szokás meghirdetni – még inkább gyakorolni – az állampolgárok információhoz való jogát. Ezt a “doktrínát” Majtényi László munkatársa sajátosan értelmezi. Szűkszavú közleménye kiragadta “szövegkörnyezetükből” a hozzá érkezett panaszokat (amelyek felmerülése nyilvánvaló jelenség a milliós nagyságrendű felmérésnél). Székely Iván tudatosan vagy akaratlanul (a hiteles tájékoztatás szempontjából egyik változat rosszabb, mint a másik), nem közölt olyan közérdekű tudnivalókat, amelyek a kifogást emelő cégtulajdonosok számára megvilágították volna az érem másik oldalát.
Az érem másik oldala, hogy az egész összeírást az adatvédelmi biztos aktív közreműködésével készítették elő. Majtényi László az Országos Statisztikai Tanács tagjaként szemmel tarthatta a cégszámlálás munkálatait – lévén, hogy a testület minden év őszén áttekinti a következő esztendőben esedékes adatgyűjtéseket, kiszűri az esetleges párhuzamosságokat, felméri az adatvédelemre háruló feladatokat. A biztosnak az idén nyáron például az lesz a hivatala, hogy őrködjék afelett, nehogy a cégek közléseinek feldolgozása során egyedi adatok kiszivárogjanak. Majtényi László szófukar munkatársa vizsgálatot hirdetett (hiszen ez a dolga). De mivel jobban ismerte az összeírás kérdőívét, mint a panaszosok, hiteles tájékoztatásukon csorba esett, hiszen nem tért ki rá: ő tudja, hogy nem a jövedelmet, hanem a nettó árbevételt tudakolják tőlük (aminek csak áttételesen van köze a jövedelemhez); hogy nem a TAJ-számot, hanem a tb-törzsszámot kérdezik.
Megtehette volna – ha nem az objektív tájékoztatás érdekében, akkor erkölcsi ítélőerejét tanúsítandó. Ő azonban továbblépett. Újfent nyilatkozott. “Aki eddig is engedelmes volt, az ne változtasson szokásán, míg aki eddig tudatosan vagy véletlenül, de hamis adatokat közölt, most is tehet így” – fogalmazta meg álláspontját a Figyelő 1997. július 17-i számának 19. oldalán. Mert hát a válaszadás megtagadása bírsággal jár, a pontatlan adatszolgáltatás nem – hangzik az okfejtés. Kiegészítve azzal, hogy “igaz, a KSH szerint a pontosság a gazdálkodók érdeke”. Valóban csak a KSH véleménye lenne, hogy fontos az adatok hitelessége? Vajon honnan veszi Majtényi László, hogy tíz és fél millió a magyar állampolgárok száma? Minthogy eléggé elképzelhetetlen, hogy személyesen igazoltatta volna az ország területén tartózkodó embereket, alapos a gyanú, hogy kiindulópontjául a KSH adatai szolgáltak – amelyek a cégek összeírásánál is nagyobb vállalkozásból, a népszámlálásból származnak.
Éppen ezért gondolatébresztő Székely Iván megállapítása az adatszolgáltatásról. Ha komolyan vesszük, hogy tiszte az erkölcsi ítélőerő és a jog kevercsének képviselete, jó lenne megtudni, milyen (etikai értelemben vett) szándékok vezérelték, amikor kimondta a nyilvánosságot: a hamis adatszolgáltatást a törvény nem bünteti. Szavait úgy is lehet értelmezni, hogy rámutat valamire, ami kibúvót, felmentést jelenthet a terhesnek érzett válaszadás alól. Lehet, hogy így gondolja, lehet, hogy nem – ki tudja? Mert információt alig közöl.
A cégszámlálás szempontjából Székely Iván második megnyilvánulásának időpontja szerencsésebb volt, mint az első közleményé. Június végén még javában tartott az összeírás; július derekára lezárult. A Magyarországon bejegyzett 1,1 millió vállalkozás egyharmada fellelhetetlen; a válaszadást megtagadók aránya átlagosan 2 százalék volt – vagyis akinek a cége él és működik, azoknak az elsöprő többsége nem osztotta az adatvédelmi aggályokat.
A statisztikai szolgálat nem dolgozik egyedi adatokkal, nem is kereskedik velük. A cégösszeírás céljait jó előre tudatta: a működő és a nem működő cégek felmérése, naprakész statisztikai regiszter összeállítása, új tevékenységi besorolás elkészítése, amely összhangban áll az EU-ban és az OECD tagállamaiban megszokott osztályozással. Mivel a KSH adatokkal dolgozik, elemi érdeke, hogy a visszaélésnek a leghalványabb gyanúja se merüljön fel, tehát napi együttműködésre törekszik az adatvédelmi biztossal. A statisztikai adatok akkor lesznek megbízhatóak, ha a közlések pontosak – miként az is biztos, hogy az adatvédelem napszámosai akkor lesznek hitelesek, ha nem szűkszavúak. Ha nemcsak arról adnak ki közleményt, hogy panasz érkezett hozzájuk, hanem kitérnek arra is, hogy ezek tartalma hogyan viszonyul a hatályos jogrendhez. Különben egyedi esetek feszülhetnek szembe tíz és fél millió emberre érvényesnek hirdetett normákkal. Esetleg az a látszat keletkezhet, hogy az adatvédelmi biztos vitában áll a KSH-val.
HOLKA LÁSZLÓ
a KSH munkatársa