ÁRFOLYAMTÖRTÉNET

A K&H részvényeinek árfolyam-alakulásában a bank 1995-ös, az emlékezetes tőkeleszállításról is döntő közgyűlése jelentette a fordulópontot. A fél- és egymillió forintos címletű törzsrészvények névértéke az ötödölés folytán 100, illetve 200 ezer forintra zsugorodott, míg a 10 ezer forintos elsőbbségi papírok névértéke 2 ezer forintra változott. A néhány évvel korábban még 100 százalékon forgó részvények árfolyama [...]

A K&H részvényeinek árfolyam-alakulásában a bank 1995-ös, az emlékezetes tőkeleszállításról is döntő közgyűlése jelentette a fordulópontot. A fél- és egymillió forintos címletű törzsrészvények névértéke az ötödölés folytán 100, illetve 200 ezer forintra zsugorodott, míg a 10 ezer forintos elsőbbségi papírok névértéke 2 ezer forintra változott. A néhány évvel korábban még 100 százalékon forgó részvények árfolyama ekkor érte el mélypontját: a piac régi névértékre számítva 7-8, az új névértékre számítva 35-40 százalékra árazta be a K&H törzsrészvényeket. A papírok árfolyama a tőkehelyzet rendezése és az egyre határozottabb privatizációs tervek nyilvánosságra kerülése után 1996 őszéig szép lassan, majd ezután egyre gyorsabban emelkedett. 1996 szeptemberében például a vevők a tőzsdén kívüli piacon 52 százalékon keresték a törzsrészvényeket, és valamivel 40 százalék alatt a már évek óta osztalékot nem fizető elsőbbségi papírokat. Eladó ekkor csak a törzsrészvényekre akadt, mégpedig 65 százalékon. Hozzá kell tenni, a K&H részvényei soha nem tartoztak az OTC-piac likvidebb papírjaihoz, mivel a fő tulajdonos állam a bank alaptőkéjének a 87,7 százalékát birtokolta, így a tőzsdén kívüli kereskedelemben csak a magánbefektetők kezében lévő néhány százmillió forintnyi részvénypakett cserélt rendszeresen gazdát. Nem kis részt a Magyar Hitelbank sikeres privatizációján felbátorodva, tavaly november végén a vevők a törzsrészvényekért már 125 százalékot is megadtak; ekkor az eladói oldal 138 százalékon állt. Az elsőbbségi részvények piacán pedig 65-75 százalék között feszültek egymásnak a frontvonalak. Sokan – a gyakorta felmerült, majd ejtett gondolat, a kárpótlási jegyes részvénycsere miatt – ezen az árszinten is kockázatos befektetésnek tartották a K&H részvényeit. Az időről időre csordogáló privatizációs hírek és a bank látványosan javuló eredményei azonban elégséges muníciót szolgáltattak a további áremelkedéshez. 1997 márciusában már 150 százalék fölött forogtak a törzs- és az elsőbbségi papírok is, majd miután áprilisban az egyik illetékes privatizátor 500 százalék feletti privatizációs árfolyamot helyezett kilátásba, a törzsrészvények árfolyama napok alatt 200 százalék fölé emelkedett. A K&H-papírok szárnyalása azonban még itt sem ért véget, hiszen a privatizációs tender múlt szerdai eredményhirdetése előtt a túlfűtött spekuláció 300 százalék fölé hajtotta a törzsrészvények árát. A piacon ekkor már széles körben elterjedtek várható privatizációs rekordárfolyamról szóló hírek, és a jól értesültek egy, a kisebbségi tulajdonosok részére teendő 350 százalékos visszavásárlási ajánlatról is tudni véltek. A privatizációs döntés másnapján a tőzsdén kívüli piacon az előző nap még 400 százalékon is forgó K&H-részvények árfolyama szabadesésbe kezdett és az árfolyam a hét végére valahol 210-230 százalék környékén stabilizálódótt. A szakértők szerint ezen az árszinten már újra lehet fantázia a bank papírjainak a vásárlásában, tekintettel a közelgő tőzsdei bevezetésre.