A makrogazdasági irányítás sikereként értékelte a Állami Tervbizottság elnöke, Csen Jinhua a tavalyi “arányos növekedést”, és az infláció 6,1 százalékra történt visszaszorítását. Kína legfőbb tervezője különösen a “pénz- és valutaügyek arányos restrikciós politikáját”, a kínálat és kereslet kiegyenlítését, és a fokozott piaci árellenőrzés hatékonyságát tartotta kiemelésre érdemesnek. A 9. Ötéves Terv (1996-2000.) fontos első évében szerinte a tervszámok alapvetően teljesültek, illetve túlteljesültek.
A GDP 9,7 százalékkal emelkedett, az ipar növekedésének mértékét pedig 12,7 százalékra becsülik. Ismét problémákat okoztak viszont a központi kormány pénzügyei. A magas költségvetési deficit mellett a bankok rossz hitelei tovább nőttek. Főleg számos állami üzem magas vesztesége tartozik azon “jelentős tényezők közé, amelyek a gazdasági fejlődést és a társadalmi stabilitást befolyásolják”.
Néhány pozitív termelési részlet az elmúlt esztendőről: az energiatermelés 1,26 milliárd tonna szénegyenértéket ért el – ez a tervezettnek a 106,2 százaléka. Az áramtermelés 1075 milliárd kilowattórára nőtt (ugyancsak 6,2 százalék a terv felett); az acéltermelés 101,1 milliárd tonnára bővült, a gabonánál pedig 480 millió tonnás rekordtermést takarítottak be. Az ipari beruházások 18,2 százalékkal voltak magasabbak az előző évinél.
A 289,9 milliárd dollárra rúgó külkereskedelmi forgalom 12,3 milliárd dolláros többlettel zárt. (Ez nyugati számítások szerint jóval magasabb, mert Kína a mérlegében nem veszi figyelembe a Hongkongon keresztül történő magas reexportot.) A közvetlen befektetések tavaly 42,4 milliárd dollárra (12,2 százalékkal) nőttek. A devizatartalékok az év végén 105 milliárd dollárt tettek ki, ami 31,4 milliárdos emelkedésnek felel meg. A nemzeti valuta árfolyamának stabilitása, és 1996-ban bevezetett részleges konvertibilitása szintén pozitív hatással volt a mérlegre. A tervjelentés folyamatosan javuló életszínvonalról számolt be. Az egy főre jutó nettó jövedelem vidéken (9 százalékkal bővülve) átlagosan 1936 jüanra, a városokban pedig (3,3 százalékos reál-javulással) 4377 jüanra emelkedett.
Az idei terv a gazdaság 8 százalékos növekedési rátáját, illetve a kiskereskedelemi árak 6 százaléknál alacsonyabb emelkedését sorolja a legfontosabb célok közé. Az összinvesztíción belül a berendezés-beruházásoknak 32 százalékot kell kitenniük. A költségvetési deficitet 4 milliárd jüannal csökkenteni kell. A külkereskedelmi forgalmat a kormány – “kiegyensúlyozott kereskedelmi mérleg” mellett – 310 milliárd dollárra akarja növelni. A bankjegykibocsátásnak 120 milliárd jüan alatt kell maradnia.
A városokban a nyilvántartott munkanélküliséget “3 százalék körül kell tartani”. (Független megfigyelők a tényleges munkanélküliséget a városokban már most jóval magasabbra teszik; a vidéki – legalább 150 milliósra becsült – állástalan tömeget pedig a statisztika egyáltalán nem említi.) A jövedelmeket városban és vidéken egyaránt 5 százalékkal szeretné növelni a kormány.
Kína a folyó évre 1,37 milliárd tonnányi szén és 153,5 millió tonnányi kőolaj kitermelését, 1145 milliárd kilowattóra áram előállítását, 100 millió tonna acél és 26,6 millió tonna műtrágya előállítását tervezi. Az összes ipari beruházást 2530 milliárd jüan értékben kalkulálják; ebből 1807 milliárd esik az állami szektorra. Külföldi beruházásokat főleg a mezőgazdaság, az infrastruktúra, az erőforrások sokcélú hasznosítása és a csúcstechnológia céljára keresnek. Ezeknél a kormány a Közép- és Nyugat-Kínába irányuló közvetlen tőkebefektetéseket részesíti előnyben.
Államháztartási tervezetében a kínai pénzügyminisztérium 1997-re is 57 milliárd jüanos deficittel számol. A mezőgazdasági kiadások 13,8 százalékkal lesznek az 1996-os szint felett. Ebben az évben is aránytalanul magas a katonai költségvetés: erre 80,6 milliárd jüant irányoztak elő, reálértékben 12,7 százalékkal többet, mint 1996-ban.
A költségvetési hiány csökkentését igencsak megnehezíti, hogy az államnak további 4 milliárd jüannal kell finanszírozni a gabona- és gyapotfelvásárlást; az eddiginél több pénzt kell fordítani a szegénységgel sújtott országrészek fejlesztésére; s a nemzeti kisebbségek által lakott területek transzferfizetései is emelkednek. A béremelések és Hongkong visszavétele ugyancsak járulékos eszközöket követel.
Miközben a tervszámok alapján összességében stabil és finanszírozható gazdasági növekedést prognosztizálnak 1997-re, megmaradnak a hatékonysági és finanszírozási problémák. A sürgős gondok jó része – mint például a végletesen eladósodott állami üzemek szanálása, illetve privatizálása – továbbra is halasztódik. A szubvenciók miatt az államháztartás hatalmas összegeket fog veszíteni. Ezért a tervhivatal és a pénzügyminisztérium nagyobb takarékosságra, a kiadások csökkentésére szólított fel mindenkit, mondván: Kínának “megkettőzött erővel, egyetértésben, keményebb munkával kell előrelépnie”.