Megpezsdült a magyar sörpiac. Az idei szezonban például két ágazati egyesülés is történt: az osztrák Brau-Union égisze alatt május elsejétől egységes szervezetként működik a Soproni és a Martfűi Sörgyár, július elsejétől pedig Dreher Sörgyárak Rt. néven házasságra lépett a SAB két többségi tulajdona, a kőbányai és a kanizsai gyár is. A privatizáció óta ezek az üzemek is túl vannak már a technológiai átalakítások javán, és jelenleg leginkább a marketing-, illetve disztribúciós tevékenységek felfuttatásán dolgoznak. A fúziók nem okoztak különösebb meglepetést, hiszen tudott volt: a két-két gyár mögött azonos tulajdonos áll. Közülük a SAB csak a Kanizsa Sörgyár második hullámú privatizációjakor igyekezett egy darabig “ködösíteni”, a szakma előtt azonban már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy a vevő a dél-afrikai cég. (A külföldi érdekeltségen keresztüli vásárlásnak alighanem az volt az oka, hogy így kikerülhették a Versenyhivatal engedélyezési eljárását, amire szükség lett volna akkor, ha a Kőbányai Sörgyáron keresztül veszik meg a kanizsai céget.) A mostani egyesüléssel végül is az “eredeti” helyzet áll vissza, hiszen 1926-ban a Dreher Sörgyár és a kanizsai üzem egyszer már egyesült. Az 1947-es államosítás után eltűnt a Dreher név az egykori magyar érdekeltségek nevéből. Így akár jelképértékű is lehet, hogy a mostani újraegyesüléssel egy időben – a Dreher-utódokkal való megegyezés után – vette vissza a társaság a Dreher Sörgyárak nevet. Az egyébként piacvezető cég a kilencvenes évek eleje óta elvesztett piaci részesedését prémium söreinek erősítésével próbálja visszaszerezni, merész, 50 százalékos arányt tűzve ki célul.
Az elmúlt évek piaci átrendeződését úgy is összefoglalhatjuk, hogy amit a Kőbánya és a Kanizsa elvesztett, azt megnyerte a két Brau-gyár. A 10 százalékos részesedésről startoló martfűi és soproni üzem a privatizáció óta eltelt időszak nagy nyertese. A Brau-Union ráadásul főként a minőségi sörök forgalmazása terén van lépéselőnyben: az átlagos 22 százalékos részesedésével szemben itt közel 40 százalékot ért el. Az osztrák érdekeltségű cégnél ebben az évben a tervek szerint hozzávetőlegesen 1 milliárd forintot fordítanak különböző fejlesztésekre. A gyárak műszaki korszerűsítésén kívül ebből a pénzből EU-konform rekeszeket, üvegeket vásárolnak. Emellett a cég az eladások növelése érdekében több őszi marketingakciót is szervez.
A csomagolóanyagok korszerűsítésére a Braunak szüksége is lesz, hiszen az idei tavaszon a versenytársak az eddigieknél komolyabb támadást indítottak a minőségi sörök piacán. A SAB által átöltöztetett Dreher beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket: forgalma 30 százalékkal nőtt. Azt még nem tudni, mennyire lesz életképes a júliustól Kőbányán újból palackozandó Tuborg, amely a nyolcvanas évek közepén, licencszerződés révén már felbukkant a hazai polcokon. Az akkor minőségi kifogások miatt eltűnt márka most intenzív reklámkampánnyal tér vissza. A SAB elosztási rendszerének átalakítására is jelentős összeget szán: pár éven belül új, nagy disztribúciós központokat kíván kiépíteni.
A maga 27 százalékot meghaladó piaci részesedésével a belga Interbrew többségi tulajdonában lévő Borsodi Sörgyár második a hazai piacon. Kezdeményezőkészségben viszont az élen jár: a nevéhez fűződik az első hazai dobozos, az első amerikai-típusú és az első olyan 0,33 literes kiszerelésű sör piacra dobása, amelyet itthon palackoztak. A minőségi piacon a cég idén két komoly lépést is tett. Egyrészt behozta a külföldön már jól ismert Stella Artois márkát, s átöltöztette az eddigi csúcstermékét, a Holstent is. Így lassan világosan elkülönülnek a boltokban az olcsó és a minőségi sörök. Az utóbbiak közül idén – az addig egyedüli Amstelt követve – többeket egyedi és új üvegekbe palackoznak, megváltoztatva a címkéjüket is. A rekeszek közül pedig lassan eltünedeznek a kiszolgált, évtizedes ládák. A megújításra a hazai piacon példamutató, a kisebb cégek közé tartozó komáromi Amstel Sörgyár Rt. sikerei vezethették a konkurenseket. Az 1992-től a holland Heineken Brewery többségi tulajdonában lévő vállalat az Amstelre alapozta piaci jelenlétét, amelyet már korábban átcsomagolt. A gyár az elmúlt év végére a hat évvel korábbi 3,5 százalékos részesedését 7,27-ra tudta növelni. Ezzel már megelőzte a Pécsi Sörfőzdét, amely egyelőre az osztrák szakmai befektetőjével sem tudott előrelépni.
A sörpiaci zsongás ellenére a Magyar Sörgyártók Szövetségének ügyvezetője, Béndek György szerint az ágazatban idén legjobb esetben is csak stagnálás várható. Talán sikerül megállítani a hazai sörpiacot 1990 óta sújtó, eddig összességében 26 százalékos zsugorodást. A “szomjoltó” italok piacán legnagyobb konkurensnek az olcsó bor számít, amelynek folyamatosan nő az értékesítése. A másik vetélytárs, az üdítő ebben az évben valószínűleg már kevésbé veszélyezteti a sör pozícióját, mivel a nagy kólagyártó cégek jelenleg fegyverszünetet tartanak az egymás közti árháborúban.
A sörgyárak tehát láthatóan a minőségi termékek piacán igyekeznek megtermelni a tulajdonosok által mindinkább megkövetelt profitot. Ez a részpiac kétségkívül kevésbé érzékeny a “helyettesítő” termékek áraira, ugyanakkor fogyasztókörének bővüléséhez a jövedelmek növekedésére lenne szükség. Az állam borpiaci rendteremtése nélkül javulás az olcsó sörök értékesítésében is csak ettől várható.