Két alapvető különbség mutatkozik a B kategóriában forgó, illetve az első vonalban jegyzett tőzsdei részvények kereskedelmében: előbbiek likviditása messze elmarad A-kategóriás társaikétól, és (a negyedéves helyett csupán félévente előírt jelentési kötelezettség miatt) a kibocsátó társaságok működését is jóval nehezebb nyomon követni. A cégek reális értékelését tovább nehezíti a sokszor nehezen átlátható tulajdonosi struktúra, és a meghatározó tulajdonosok szövevényes érdekviszonyai. Nem véletlen, hogy a nagyobb külföldi befektetési alapok általában távol tartják magukat e papírok piacától. Az alacsony napi forgalom miatt, az árak abnormális felhajtása nélkül nem is tudnának komolyabb, egy-két millió dolláros pozíciókat felvenni. Így ez a piac inkább a tehetősebb hazai magánbefektetőknek, és néhány Magyarországra specializálódott külföldi befektetési társaságnak a terepe. A B kategóriában ugyanis a likvidebb papíroknak – talán a Csopak, a Globus, a Mezőgép, és a Skála-Coop T sorozatú részvénye sorolható ide – is csak ritkán haladja meg a napi forgalma a 10-20 millió forintot. A második csoportnak – Agrimpex, Aranypók, Balaton Füszért, Domus, Eravis, Horizon-Multiplan, Kékkúti Ásványvíz, Második Deviza Factory, Novotrade, Pannon-Váltó, Pannonflax, Questor Értékpapír – még kisebb a likvidítása; a harmadikba tartozó, úgynevezett alvó részvényekre pedig – Bonbon Hemingway, Garagent, Nitroil – csak mutatóba akad néhány üzlet.
Az itt szereplő részvények túlnyomó többsége egyébként jóval kockázatosabb befektetésnek minősíthető, mint a közismert magyar blue chippekbe történő invesztíció: a papírok kereskedelme sokkal inkább spekulatív jellegű. E társaságok kapitalizációjukat és méreteiket tekintve jóval kisebbekek az A kategóriában szereplőknél, és általában saját piacaikon elfoglalt pozícióik sem olyan biztosak, így jóval kiszolgáltatottabbak a gazdálkodási környezetükben bekövetkező negatív változásoknak. Hogy miért érdemes mégis e társaságokat figyelni? Elsősorban az itt szereplő részvények árfolyamának a hatalmas ingadozása miatt. Az elmúlt egy évben a tőzsdei kereskedés során feljegyzett legmagasabb és legalacsonyabb árak szemrevételezése során kiderül, hogy e papíroknál a százszázalékos ármozgás egy éven belül szinte természetes, de – a Pannonflax példája mutatja – nem elképzelhetetlen a négyszáz százalékos áremelkedés sem (lásd táblázatunkat).
Más kérdés, hogy a hatalmas ármozgások kihasználása nem egyszerű. A B-kategóriás részvények igazából a türelmes befektetőknek kínálnak esélyt komoly nyereségre. A sikerhez ugyanis nem elég azt megállapítani egy papírról, hogy alulértékelt; ki is kell várni, amíg ez az árfolyamok emelkedésében is megjelenik. Pontosan a mostani csúcstartó Pannonflax példája mutatta, hogy egy-egy alulértékelt papírral hosszú hónapokig, esetleg évekig nem történik semmi. Ez alatt az időszak alatt pedig a befektető lemarad jó pár más vonzó befektetési lehetőségről, és állnia kell a finanszírozás költségeit is. Ugyanakkor aki idő előtt kiszáll befektetéséből, az kétszeresen is maga alatt vágja fát. Egyrészt saját papírjai eladásával még lejjebb szoríthatja az árat, másrészt később – ha eredeti elképzelése igazolódni látszik- nagy valószínűséggel már csak drágábban tudja visszavásárolni részvényeit. Egy-egy papír átértékelése ugyanis az alacsony likvidítás miatt robbanásszerűen következik be. Hogy valamelyik társaság életében éppen “helyzet van”, annak a legbiztosabb jele a többszörösére emelkedő forgalom, illetve a megugró árfolyam. Legutóbb például a sokáig 1600-1800 forintos sávban mozgó konzervipari társaság, a Globus esetében történt hasonló. Itt az árfolyam röpke két hét alatt egészen 2800 forintig szökött fel, és a korábban heti 20-40 millió forintos adásvételt produkáló részvény a múlt hetet például több mint félmilliárdos forgalommal zárta. A piaci pletykák szerint egyébként a mintegy 60 százalékos emelkedés mögött egy titokzatos vásárló áll, akinek a színrelépésével hamarosan jelentősen átrendeződhet a társaság meglehetősen kalandos tulajdonosi szerkezete. Más kérdés, hogy egy már beindult papírba beszállni kétszeres kockázat. Jó példa volt erre a Skála-Coop részvénye. A Centrum felvásárlásnak a bejelentésekor, a spekuláció hatására a papír ára három nap alatt 1800 forintról egészen 2800 forintig emelkedett, utána azonban – dacára minden pozitív hírnek – az árfolyam újra visszaállt a régi szintre.
A B-kategóriás mezőnyben fantáziát látó befektetőknek tehát leginkább az a stratégia lehet célravezető, ha apránként bevásárolnak egy jócskán alulértékelt részvényből, majd türelmesen kivárják, amíg a piac újraértékeli a papírt.