Elégedetten állapították meg a kormánytagok elmúlt heti ülésükön, hogy a Postabankban “kedvező folyamatok zajlottak le, helyreállt a betétesek bizalma, megindult a betétállomány növekedése”. Bár máig sem került nyilvánosságra az Arthur Andersen auditor cég nemzetközi számviteli szabályok szerint elvégzett, 1996. évi könyvvizsgálata, azt a miniszterek eredményesnek nevezték. Ugyanígy vélekedtek a bank idei évi rendes közgyűléséről, valamint a június végi alaptőke-emelésről is (Figyelő, 1997/27. szám). Kiss Elemér kormányszóvivő mindazonáltal szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a Postabank nem vette igénybe valamennyi lehetőségét azok közül, amelyeket a kormány korábbi döntése lehetővé tett a számára. (Mint azonban táblázatunkból kiderül, a hitelintézet még így is bőven részesült könnyítésekben.) Az állami segítségek sorát gyarapítja a Postabank tulajdonában álló, úgymond viszonylag nehezen mobilizálható vagy értékesíthető vagyontárgyak ÁPV Rt.-vel való elcserélése is. Bár a vagyonkezelő szervezet lapzártánk után hagyta jóvá a banki csomagért átadandó befektetések listáját, a Figyelő megbízható forrásokból származó értesülései szerint a több mint 30 darabos állami portfolióban döntően olyan ipari és kereskedelmi cégek, áram- és gázszolgáltató vállalatok, valamint tőzsdei társaságok szerepelnek, amelyekben az állam a meglévő kisebbségi részesedést még nem pályáztatta meg, illetve nem ígérte el. Nem szerepelnek viszont a csomagban stratégiainak minősített, így hosszabb távon állami kézben maradó társaságok tulajdoni érdekeltségei.
E körülbelül 17 milliárd forint értékű portfólióért a Postabank – egyes befektetései mellett – négy-öt olyan ingatlant is felajánlott, amelyeket nemrégiben éppen az államtól kapott a Teve utcai rendőrségi székházért. Mivel a felek kölcsönösen nincsenek (teljesen) tisztában a kapott portfólió értékével, ezért a megállapodás szerint egy nemzetközi auditor legfeljebb 2 hónapon belül független vagyonértékelést hajt majd végre. Ez azonban csak az elszámolást érinti – a csere ettől függetlenül, már most megkezdődik. A kormányszóvivő szerint mindkét fél jó minőségű vagyonelemeket visz az üzletbe, amit – mint megtudtuk – az állam oldaláról úgy kell értelmezni: viszonylag gyorsan, illetve csak lassabban értékesíthető darabok egyaránt lesznek a kollekcióban. Mindenesetre lapunk úgy tudja, hogy az ÁPV Rt.-nél nem hajlandók visszavenni a “babaruhát”, ha a felajánlott elemek esetleg nem nyernék el a Postabank tetszését.
A bank egyszer már erőteljesen érdeklődött a kisebbségi portfólió iránt (Figyelő, 1996/31. szám), így sok meglepetést nem okozhat számára az állami csomag “felbontása”. Akkor a mostaninál jóval méretesebb, közel száz céget számláló portfólió az ÁPV Rt. új vezérkarának belépése miatt csúszott ki a hitelintézet kezéből (Figyelő, 1996/45. szám). Hasonló “csúfság” viszont ezúttal biztos nem esik meg a Postabankkal.