A Bokros-csomag néven elhiresült, 1995. márciusi stabilizációs intézkedések részeként – mondhatni: annak kulcselemeként vezették be az előre meghirdetett csúszóleértékelési árfolyamrendszert. Ennek keretein belől 1996-ban a forint valutakosárhoz meghatározott árfolyamszintjét havonta 1,2 százalékkal értékelte is a jegybank. Bár az MNB szerette volna – az infláció általa prognosztizáltnál kisebb mérséklődése miatt -, mégsem kerülhetett sor a havi leértékelési ráta csökkentésére. Így a valutakosárral szemben a forint árfolyamszintjét 1995 decembere és 1996 decembere kőzött 15,8 százalékkal nyirbálta meg a bankok banka. Ez a havi ráta változatlansága mellett is jóval kisebb leértékelést Jelent az 1995. évi 29,1 százalékkal szemben (a csúszóleértékelés idei ütemezéséről lásd írásunkat a 45. oldalon). A forint úgynevezett nominál effektív árfolyama (december/december alapon) az elmúlt évben csak 12,8 százalékkal lett kevesebb, minekutána a valutakosárral szemben) leértékelést mérsékelte a világpiaci keresztárfolyam-változás (a dollár erősödése a német márkával szemben) összességében 3,2 százaléknyi falértékelő hatása.
A hazai devizapiaci leértékelődés(0,2 százalék) elhanyagolható mértékű volt. A forint árfolyama gyakorlatilag egész évben a plusz-mínusz 2,25 százalékos árfolyam-ingadozási sáv alsó szélén tartózkodott. Az MNB folyamatosan vásárolt devizát az alsó sávszélen: az 1996. évi forintkonverzió értéke elérte a 4 milliárd dollárt (1995-ben 8,4 milliárd értékben volt az MNB nettó devizavásárló, úgy azonban, hogy az év első két hónapjában 943 millió dollár értékben devizát kellett eladnia. A forint elleni teljes spekulációs időszakot figyelembe véve 1994 decembere és 1995 februárja között a jegybank 1,4 milliárd dollárt adott el a forintárfolyam védelmében). A tavalyi forintkonverzió viszont azt tükrözte, hogy a forinttal szembeni bizalom tartóssá vált, a nominálkamatok csökkenése ellenére a relatív hozamok vonzóak maradtak, s egyre inkább emelkedett az értékpapírpiacok trendje.