Nem panaszkodhatott az állam a tulajdonában lévő Szerencsejáték Rt. (SzRt.) tavalyi eredményeire. A társaság árbevétele, 29 százalékos növekedéssel, megközelítette a nettó 29 milliárd forintot, miközben adózás előtti eredménye 3,3 milliárd forintra nőtt; adó és osztalék formájában összesen közel 12 milliárdot fizetett be az állam kasszájába.
Átütő sikerről árulkodnak a tavaly bevezetett két termék, a Kenó és a Telemázli forgalmi adatai: a kenó 4, a telemázli pedig 2,1 milliárdot hozott első, még nem teljes naptári évében. Ehhez hozzátartozik, hogy a még mindig tetemes előnnyel bíró ötös lottón tavaly nyolcszor volt telitalálat, így forrásként nem szolgálhatott halmozódás, mint 1995-ben vagy az idén. Dr. Pongrácz Antal, akit a cég alapítói értekezletén eddigi vezérigazgatói posztja mellett a társaság elnökévé is választottak, külön kiemelte a Telemázlit, amellyel sikerült feléleszteni a Magyarországon szerinte 1995-re teljesen összeomlott sorsjegypiacot. Az 1993-tól 1995-ig tartó időszak piaci tapasztalatai azt mutatták, hogy a fogadók elvesztették bizalmukat a sorsjegyekkel szemben: ezt a kisszériás forgalomba hozatal, az alacsony nyeremények és a csekély marketingmunka egyaránt okozhatta. Amíg azonban 1995-ben a teljes magyar sorsjegypiac 1,2 milliárd forintot hozott, addig 1996-ban már 2,8 milliárd forintnyi sorsjegy kelt el – s ennek döntő része a telemázlin kívül is az SzRt. játéka volt.
A Telemázli marketing-stratégiájának fő eleme a televíziós nyilvánosság és ezzel egy kétlépcsős nyerési szisztéma bevezetése volt, amivel ez a játék markánsan eltért a piacon addig megjelent sorsjegyektől. Az SzRt. sorsjegypiaci térnyerését a konkurensek azzal is magyarázzák, hogy a szerencsejáték-törvény módosítása nyomán csak az rt. tulajdonosa, a Pénzügyminisztérium adhat ki új sorsjegyengedélyeket. A tárca pedig eddig nem írt ki ilyen koncessziós pályázatot. Dr. Pongrácz Antal szerint nem a törvénymódosítás révén szereztek piacot, a jogszabály-módosítás csak reagált a piacon kialakult, az állam számára bevételkiesést okozó helyzetre. 1995-re ugyanis egyértelműen kiderült, hogy ennyi sorsjegyet a piac nem bír el.
A sorsjegyágazat mind az állam, mind a játékszervezők számára akkor működhet eredményesen, ha kevesebb, de nagyobb forgalmú játékból válogathatnak a sorsjegyhívők. Az elnök azzal sem ért egyet, hogy az AustriaLotto kimúlását az okozta, hogy szervezői a törvénymódosítást követően hátrányosabb jogszabályi körülmények között működhettek, mint korábban. Szerinte inkább az történt, hogy a korábbi szabályok összességében az AustriaLotto számára kedvező előírásait egyenlítette ki a törvénymódosítás. Úgy látja: a forgalom tavalyi 29 százalékos növekedése, amely az rt. történetében először reálemelkedést is jelentett, nem a konkurens cégek, játékok elmaradásával magyarázható, azok forgalma ugyanis már 1995-ben is igen csekély volt. Dr. Pongrácz Antal a növekedést inkább a sikeres új játékoknak tulajdonítja. Ezekkel ugyanis új vásárlókat sikerült megnyerniük. Erre példa a Kenó is, amely fix, előre kiszámítható összegű nyerési lehetőségével a hét minden munkanapján esélyt kínál a fogadásra és a nyereményre. Ez ráadásul a fogadóhálózat hatékonyabb kihasználására is alkalmat ad. A cég vezetése az új játékokon túl a további technikai fejlesztésben és a hatásos marketing-munkában látja a növekedés okait.
Tavaly a Szerencsejáték Rt. befejezte a több mint 900 végpontos on-line terminálhálózatának telepítését. A Magyar Postával kötött szerződés értelmében 2100 postahivatalban is árulnak. Az off-line bázisokkal együtt így jelenleg összesen négyezer helyen érhetők el a játékosok számára nagyobb biztonságot garantáló számítógépes fogadási lehetőségek és további négyezer ponton árulnak sorsjegyet. Dr. Király György vezérigazgató-helyettes, a játékszervezési igazgatóság vezetője ehhez hozzátette, hogy az on-line rendszer eddig körülbelül 800 millió fogadást kezelt, és még egyetlen hibát sem tapasztaltak a rendszerben. A technikai fejlesztésen túl tavaly 36 központi promóciós akciót hirdettek, amelyek szintén jelentősen hozzájárultak a forgalomnövekedéshez.
Nyugati felmérések szerint a játék sikerének biztosítéka mindig lélektani hitelének mértéke. Ez a törekvés gyökeres szakítást tett szükségessé a társaság 1994-ig követett stratégiájával, s ennek nyomán látványosan megnőtt a cég játékainak televíziós jelenléte. Nyugat-Európában felmérések szerint az emberek 3-4 százaléka hiszi azt, hogy a játék valamilyen formában manipulált. Magyarországon 1995-ben ugyanez a szám – részben a sajtó akkori, az ötös lottó halmozódása mögött “bundát sejtető” híradásainak következtében – 20-30 százalékra volt tehető (az 578 milliós nagynyereményre pedig 13 álnyertes jelentkezett). Mára a kételkedők aránya 10 százalék alá csökkent; a lapzártánkig még mindig megnyerhető 722 millió forintos rekord-nyereményösszegről mind ez idáig nem jelent meg a sajtóban “leleplező” írás, és csupán egy álnyertes jelentkezett. Ebben része lehet a televíziós jelenlétnek az állandó show-műsorokkal, az “Álljon meg egy millióért”-játéknak és a Szerencseperceknek is.
A szerencsejátékok rekláméhes, reklámigényes termékek. Ma a cég nagyságrendileg többet költ erre, mint korábban – igaz, van is miből. Ez a tétel jelenleg eléri az összforgalom 4 százalékát, a nyugat-európai 3-4 százalékos gyakorlat felső határát. Ez a tény arra utal, hogy a nyugat-európai viszonyokhoz képest még mindig alacsony a forgalom, ugyanakkor magasak a reklámköltségek. Dr. Pongrácz Antal Finnországot említette példaként, ahol a szerencsejátékot szervező monopolcég ötször nagyobb árbevételt produkál; a televíziós műsoraiért dollárra átszámítva ugyanannyit fizet, de ezért háromszor több műsoridőt kap, mint a Szerencsejáték Rt. Ám hozzáfűzte: a cég tévés pozíciói számottevően javultak a Magyar Televízióval kötött idei szerződésben. Ugyan 1996-ról 1997-re további 30 százalékkal növekedtek az állami televíziónak fizetendő díjak, de öt helyett az idén már nyolc műsort indíthattak. Ez azt jelenti, hogy amint megjelenik a Huszonegyes szerencsesorsjegy és a Tippmix nevű bukméker-fogadási játék, rögtön megindulhat a kísérő műsor is. Azt az elnök-vezérigazgató nem kívánta felfedni, hogy ez hosszabb távú elkötelezettséget is jelent-e állami partnerével, hiszen – mint mondta – egyelőre nincsenek jelen a versenytársak. Várhatóan azonban a Szerencsejáték Rt. a versenyhelyet kialakulásával abba a – mainál kedvezőbb – helyzetbe fog kerülni, amelynek előnyeit a nyugat-európai cégek régóta élvezik. A korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a televízióban megjelenő műsorok minőségére is. Ez olyan fegyvertényt jelentett a díj mértékének megállapítását megelőző alkufolyamatban, hogy a korábbi, összesen ötperces, az ötös lottó számhúzásában kimerülő műsornál alkalmazott díjtarifát az 1995 végétől folyamatosan bevezetett új műsoroknál annak ötödére sikerült leszorítani. A mai állapot szerint mind a nyolc, valamennyi szakmai kritériumnak megfelelő műsorukat – saját költségükön – más-más produceri irodával állítják elő.
A cég fejlesztési programja azonban az elmúlt év tecnológiai fejlesztéseivel, új játékaival még korántsem ért véget. Az idei alapítói értekezleten a tulajdonos Pénzügyminisztérium nevében Medgyessy Péter elfogadta a 2000-ig szóló üzleti stratégiát. A dokumentum megfogalmazza, hogy lépni kívánnak a sorsjegypiacon, a totót és a góltotót valamilyen formában meg kell újítani, és be kell indítani egy új bingójátékot is. Elképzeléseik szerint évente legalább egy-egy új játékkal állnának elő, így 2000-re 8-10 vezető termék képezné a piaci kínálatukat.
Vannak viszont bizonyos szerencsejáték-fajták, amelyekbe a Szerencsejáték Rt. stratégiai elképzelései alapján nem kíván beleszállni. Ilyen például a lovi. A korábban a tulajdonába került három lóversenycéget 1994-ben visszavette tőle az ÁPV Rt. A lóversenyfogadással Pongrácz Antal szerint azóta is alapvető gondok vannak, lényegében folyamatos deficitfinanszírozás zajlik, aminek a végeredménye szükségképpen az agónia és a biztos csőd. Úgy látja: ebben a helyzetben arra a másfél esztendőre, amíg elkészülne a fogadások rendszerét szabályozó szoftver, amíg az égetően szükséges felújítások megtörténnek, be kellene zárni az ügetőt és a galoppot. Ezután a lélegzetvétel után, megújult gazdálkodással szabadna csak újraindítani a lóversenysportot, rábízva a versenyszervezést a lovasszakmára, a fogadásszervezést pedig egy profi fogadásszervezőre. Kérdésünkre, lehet-e az utóbbi a Szerencsejáték Rt., azt válaszolta: a tulajdonos ugyan dönthet így, ő azonban ezt nem fogja kezdeményezni, mivel az ehhez szükséges pénzt olyan játékokba is befektetheti a cég, amelyekkel a lóversenyénél nagyobb profitot hozhat.
A cég tradicionális piacáról szólva Dr. Pongrácz Antal úgy vélte: a hazai számsorsjáték-piacon még egy új játékkal telítődhet a piac, és elérhetjük az árszínvonal-változásnál magasabb arányban növekedő vásárlóerő felső határát. Ám emellett igen sok hazai célcsoport van, amelyet még meg kívánnak hódítani. Nem találtak még igazán egymásra a tehetős és nagyon elfoglalt vállalkozókkal: többek között erre a célcsoportra találták ki az idén a telefonos fogadást. A fiatalok szintén kiaknázatlan lehetőségeket hordoznak: a tapasztalatok szerint ők inkább a játékautomaták, mint a lottó- vagy az intellektuális sportfogadókat vonzó totószelvény elé ülnek le. Ezzel együtt nem feltétlenül elegendő a hazai fogyasztók igényeire aspirálni akkor, amikor ennyi innováció gyülemlik fel egy cégnél. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy bármely országba “kulcsrakész” szoftver-megoldásokat, teljes show-kat tudnának szállítani egy-egy új játék bevezetéséhez. Ez a filozófia odáig is elvezethet, hogy egy, valamivel talán fejletlenebb országban nekilássanak egy teljes fogadórendszer, szerencsejáték-iparág meghonosításának.
A tavaly december 13-a óta működő telefonos fogadási rendszer jelenleg az SzRt. felmérései szerint a világ legkorszerűbb megoldása. Az OTP (illetve várhatóan további bekapcsolódó bankok) számláiról hat másodperc alatt emelik le a fogadó megfelelő engedélyére a fogadás ellenértékét, és a kisebb nyereményeket, szintén papírmunka nélkül, a bankszámlára fizetik ki. A Szerencsejáték Rt. mérnökei által kifejlesztett rendszer olyannyira piacképes, hogy az SzRt.-vel eddig szoftver-beszállítói kapcsolatban álló svéd EssNet cég most mint vevő jelentkezett érte, és a közeljövőben előreláthatólag saját termékpalettájába is illeszti ezt. Előnyét és a világon mindenütt aratott gyors sikerét a fogadó kényelme magyarázza. Nincs szelvény, amelyet akár a fogadó, akár – elméletileg – a társaság elveszíthetne, másrészt sem a fizetéssel nem kell bajlódni, sem a nyeremény átvételével. Ilyen körülmények között még az sem fordulhat elő, ami korábban már nemegyszer megtörtént: hogy a fogadók milliós nyeremények átvételéről feledkeztek meg. Noha a rendszer még csak próbaüzemben működik és eddig nem is kapott különösebb nyilvánosságot, híre “szájhagyomány útján” meglehetősen széles körben elterjedt. Dr Király György szerint míg átlagosan a fogadók körülbelül 10 százaléka választja az öthetes lottószelvényt, addig ez az arány a telefonon játszóknál lényegesen magasabb. Ez azt jelenti, hogy havi egy telefonnal a játékos öt hétre előre adott magának még egy esélyt.
Ezeknek az ügyfeleknek fele új vagy nem rendszeres játékos, tehát nem egyszerűen a meglévő piac átrendeződésének lehetünk tanúi. Ez a játékszervezési igazgatóság számításai szerint a rendszer teljes beindítását követően akár 1,5-3 milliárd forintos többletbevételt is jelenthet. A tapasztalatok szerint telefonkagylóval a kezünkben játékkedvünk is különösen megnő: míg a lottózóban átlagosan 290, a telefonos “fogadóirodában” 450 forintot hagynak ott a játékosok. A telefonos fogadási rendszerbe egyébként az OTP-fiókokban és a fogadóirodákban lehet bejelentkezni: az illetővel kötött szerződésben megjelölik azt a bankszámlaszámot, amelyről, illetve amelyre az aktuális összegeket átutalják. Kérésre titkos kódot is adnak. A játékos a szerződéskötés hetének szerdájától fogadhat, tone üzemmódú telefonkészülékkel. A tárcsázott – mindenhonnan helyi tarifával hívható – telefonszámon bankszámlaszámával azonosítja magát, majd egy hang által irányított menürendszer segítségével megteszi tétjeit; a procedúra végén a számítógép megmondja a teljes fogadási összeget, és rákérdez, valóban akarunk-e ennyit rászánni szerencsénkre. Amennyiben igent nyomunk, a rendszer hat másodpercen belül teljesíti kívánságunkat, és leemeli az összeget a bankszámlánkról.
A Szerencsejáték Rt. saját innovációjához tartozik a PC-alapú, úgynevezett semi-on-line terminál is. Olyan helyeken, ahol a forgalomi nagysága nem teszi lehetővé a 2 millió forintos on-line terminálok telepítését, ott azok ezekkel a sokkal olcsóbb gépekkel helyettesíthetők. Olcsóságuk ára az, hogy míg az on-line terminál másodpercek alatt, a semi-on-line csak bizonyos napszakokban adja le telefonvonalon a lemezén tárolt fogadásokat. Biztonsági téren csak néhány tízezrelékkel marad el “nagytestvérétől”. Ezzel a technológiával a tervek szerint rövidesen kiváltják a kézi feldolgozást és az off-line rendszert is. A 2000-ig szóló tervekben teljes átállás szerepel az on-line szisztémára. A semi-on-line terminálok jelenleg totó-, a góltotó, a joker és lottójátékok adminisztrációjára alkalmasak, de a játékszervezési igazgatóság ígérete szerint hamarosan a napi játékok kezelésére is képessé teszik a rendszert.
A kaszinóiparról szólva Dr. Pongrácz Antal soknak ítélte a 20 kaszinóengedélyt a hazai piachoz képest, a két és fél évvel meghosszabbítható ötéves koncesszióidőt viszont rövidnek. Véleménye szerint az engedélyek számát jelentősen csökkenteni, a koncesszióidőt pedig a háromszorosára növelni kellene. Ekkor már nagyobb alapterületű, tágabb szórakoztatást – beleértve az éttermeket vagy a játékautomatákat is – nyújtó szórakozóhelyek jöhetnének létre.
A fiatalok számára elképzeléseik szerint egyrészt a játékautomaták, másrészt az interaktív televíziós vagy az internetes számítógép- szerencsejátékok jelenthetnek vonzerőt. Abba a hagyományos játékautomata-iparágba, amely egy vendéglátóipari egységben elhelyezett néhány szerencsejátékot jelent, és amely a Szerencsejáték Rt. számára egy kisebb, 1993-ig tartó “kaland” erejéig megmutatta ennek veszteséges oldalát, nem kívánnak beszállni. Terveik szerint, meglévő kaszinóikat is felhasználva, on-line rendszerű, elektromos hálózaton levő monitorokkal ellátott szerencsejátékokat vezetnének be. Legalább 3, legfeljebb 5 ezer terminállal számolnak, egy gerinchálózatra kötve, ezért adózásuk tiszta és világos, és megteremtődnek a jackpot-lehetőségek is a kumulált nyeremények kifizetésével.
A sportfogadás területén a totónál stabil, lassan apadó játékosréteggel számolnak. E játék tavalyi forgalmi tendenciái katasztrofálisak – mondta Dr. Király György -, amit elsősorban a magyar foci újabb mélyrepülésének tudhatunk be. Hazánkban is a legkedveltebbek az olasz mérkőzések – Itáliában a totó is virágzik. A bukmékeri fogadások területén Nyugat-Európában elsősorban a fix-odds jellegű fogadások terjedtek el. Példájuk nyomán nálunk a hamarosan bevezetendő Tippmixben is viszonylag széles, magyar és nemzetközi palettáról, 120 mérkőzésből lehet majd tippelni 1-14 meccss kimenetelére, és a kisnyereményekhez már akár a következő napon is hozzájuthat a fogadó. A kor szellemének megfelelően általában ez váltja fel az olyan totalizatőr típusú játékokat, amilyen nálunk a totó. A 120-as mezőny nemcsak a magyar és nemzetközi futballmérkőzések eredményeit, hanem mindenfajta labdajátékot, atlétikát és a Forma-1-es futamok helyezéseit is magában foglalja majd, a világ minden táján. E játék elindításához azonban még törvénymódosításra van szükség. Ezenkívül meg kívánják újítani a góltotót is – a tervek szerint e három játék jelentené a cég sportfogadási portfólióját.
Mint azt Dr. Király György elmondta, 1998-ban várhatóan egy nagyobb volumenű, televíziós bingó-játékot vezetnek a piacra. Most gyűjtik a nemzetközi referenciákat. Mint mondta, az adatgyűjtés során azt is figyelembe kell venni, hogy a világ különböző országaiban nagyon különböző játékok futottak ilyen név alatt. Leszögezte viszont, hogy a bingó név önmagában nem alapozza meg a sikert. Elemzik, hogy a játék előreláthatólag melyik fogadói csoportnak szól, az igazgatóság munkatársai pedig intenzív vizsgálatokat végeznek Nyugat-Európában. Előreláthatólag szeptemberre tudják letenni a menedzsment grémiumának asztalára a jövő évi bingójátékról szóló részletes elemzést. Legkorábban 1998 őszén indulhat a játék – mondta.
Mindezek felett azonban a cég érez magában annyi “fölös” energiát, hogy az országhatárokon kívülre is tekintsen: Kazahsztánban az ország nemzeti lottójának megszervezésére kiírt tenderen – számos nagy tekintélyű cég előtt nemzetközi – az élen végeztek, így velük indulnak meg a tárgyalások. Ám a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatója leszögezte: csak akkor invesztálnak az üzletbe, ha a fogadóország megfelelő pénzügyi konstrukciókat, biztosítékokat és biztonságot garantál számukra. Az üzlet 10 millió dollárnyi invesztíciót követelne meg a Szerencsejáték Rt.-től, és – mivel az itthoni tapasztalatokat adaptálnák Kazahsztánban – jó megtérüléssel kecsegtet. Emellett üzleti terveik között szerepel más országok, elsősorban a volt KGST- és FÁK-országok piacainak megnyerése is. Ezekben a semi-on-line terminálok jelentenék a biztonságos rendszer és gazdaságos működtetés feltételeit.
Ezekből a tervekből is látszik: az SzRt. már mind kevésbé remélheti azt, hogy forgalom- és eredménynövekedésének dinamikus növeléséhez elegendő lesz a magyar piac. Pongrácz Antal szerint ugyan még itt is van számukra kiaknázatlan lehetőség, egy-két éven belül azonban lehetőségeik határához érkezhetnek, amikor már elsősorban a vásárlóerő bővülésétől várhatnak csak újabb reálnövekedést. Ezért fontos számukra a külföldi piac, ahol eddig még nem méretett meg magyar szerencsejáték-cég. A kazah lottótender megnyerése és a játék reménybeli beindítása azt mutatja: olyan területen is van magyar exportlehetőség, amely eddig aligha fordult meg a gazdasági szakemberek fejében.