A Richter-részvények árfolyamának jövőbeli alakulását nagyban befolyásoló, a nyereségre, illetve az egy részvényre jutó adózott eredménnyel kapcsolatos várakozások még a legnevesebb külföldi befektetési bankok esetében is meglepően nagy szórást mutatnak. A legoptimistább előrejelzés nem kevesebb mint 45 százalékkal múlja felül a legpesszimistábbat. Ha feltételezzük, hogy a külföldi kibocsátás során egy olyan valós árfolyam (fair value) alakult ki, amely az átlagos eredményességi várakozásokat tükrözi, akkor az ebből számított P/E mutató (az ár és az egy részvényre eső eredmény hányadosa) alapján az alábbi ársávok határozhatóak meg: Az 1997-es eredményességi előrejelzések alapján a legpesszimistább változat ma csak 12 100 forintos árfolyamot tartana indokoltnak, míg a legoptimistább előrejelzés mellett jelenleg 17 500 forintos árfolyam is reális lenne. Az 1998-ra vonatkozó eredmény-előrejelzéseknél a legoptimistább megközelítés már 49 százalékkal múlja felül a legpesszimistábbat. Az ezekből számított árfolyamok természetesen még szélesebb árfolyamsávot jelölnek ki (a fenti feltételezéseket figyelembe véve). Az 1998-ra vonatkozó várakozások alapján az ár egy év múlva az előrejelzések középértéke alapján 16 840, míg a legoptimistább előrejelzés alapján 20 890 forint lenne.
Mint látjuk, a várakozások olyan nagy szórást mutatnak, hogy nem kínálnak egyértelmű fogódzót a befektetői döntéshez, hiszen a pesszimista megközelítés alapján a részvény már most is túlértékelt, ha viszont az optimista verziót vallóknak lesz igazuk, akkor a befektetés egy éven belül 48 százalékos hozamot ígér.
Az előrejelzések közötti lényeges eltérések alapja az, hogy az értékelést készítő elemzők különbözőképpen ítélik meg néhány befolyásoló tényező változásának várható kimenetelét. Az egyik lényeges dolog, ami a társaság eredményességére s így a részvényárfolyamára is hatással lehet, a gyógyszerár-támogatási rendszer módosulása. Az aligha kétséges, hogy itthon a támogatások csökkenésére kell számítani, ám ennek mikéntje egyelőre nyílt kérdés. A támogatások csökkentésének a gyógyszergyártókra gyakorolt alapvetően kedvezőtlen hatását akár ki is egyenlíthetik olyan protekcionista intézkedések, amelyek révén a hazai gyártók, köztük a Richter piaci helyzete nemhogy romlana, hanem éppen erősödhet.
A társaság számára természetesen az is fontos kérdés, hogy exportpiacain milyen erős protekcionista intézkedésekre kell számítania. Ezek, főleg Cseh- és Lengyelországban, már jórészt meg is valósultak, a jövőben pedig várhatóan a társaság legfontosabb exportpiacain, a FÁK-országokban is erősödni fognak. Ezt az önmagában véve kedvezőtlen változást azonban a Richter megpróbálja a saját javára fordítani. Már megkezdte azt a beruházást Moszkva mellett, amelynek révén hamarosan belföldi termelőként jelenhet meg a legnagyobb növekedésűnek prognosztizált, óriási orosz gyógyszerpiacon, ahol – marketing- és disztribúciós hálózatának köszönhetően – már most is vezető pozíciói vannak.
További fontos elem a társaság alapstratégiájának megítélése. A Richter az egyetlen jelentős magyar gyógyszergyártó, amely megőrizte önállóságát, s a későbbiekben is stratégiai befektető nélkül kívánja megvalósítani terveit. Vannak, akik kétségbe vonják ennek a mindmáig sikeres alapfilozófiának a helyességét, hivatkozva a kutatás-fejlesztés rohamosan növekvő költségeire vagy az elmúlt időszak megafúziójára (a Ciba Geigy és a Sandoz egyesülése) mint jelzésértékű eseményre.
Mivel részvénybefektetésről van szó, azzal is tisztában kell lennünk, hogy bizonyos árfolyam fölött még a legjobb cég is túlértékeltté válhat; ilyenkor akár kevésbé prosperáló cégek is kedvezőbb befektetési lehetőséget kínálhatnak. A Richter 1997-re prognosztizált eredménynövekedése egyike a legmagasabbaknak a tőzsdei cégek közül. Az is igaz ugyanakkor, hogy a május 23-ig elért 53 százalékos árfolyam-emelkedés szintén az egyik legmagasabb érték, ezért a társaság P/E mutatója is jócskán megemelkedett. Mindez részben magyarázható a Richter több mint figyelemre méltó első negyedéves eredményével, amely szerint a társaság árbevétele dolláralapon 11,4 százalékkal nőtt, legfontosabb piacain, a FÁK-országokban pedig 40 százalékos dolláralapú növekedést ért el az előző év hasonló időszakához képest. Közvetlen konkurensével, az Egis-szel összevetve azonban már nyílik az az olló, amely az alternatív befektetés lehetőségével egy ponton határt szabhat az árfolyam emelkedésének, még akkor is, ha a Richter dominanciáját az 1997-es évben senki sem vitatja.
A Richter piaci portfóliója igen kedvező, hiszen diverzifikáltsága mellett a legerőteljesebben növekvő területeken értékesít a legnagyobb arányban. Termékportfóliójában is megfelelő utánpótlást látunk – elsősorban az Ednytben és a Quamatelben – ahhoz, hogy a kelet-európai piacokon, majd a szabadalmak lejárta után a nyugati generikus piacokon is sikeres lehessen.
A főbb rizikófaktorok elsősorban a társaságot érintő, de nem tőle függő területeken jelentkeznek. A FÁK-piacokon továbbra is meglévő politikai és gazdasági bizonytalansági tényezők, illetve a támogatási rendszerek itthon és a környező országokban várható szigorodása tartoznak ide.
Mindent összevetve azt látjuk, hogy nem lehet teljesen biztos támpontot adni a befektetési döntéshez, hiszen az egyes befektetők ugyanazokat a kérdéseket különbözőképpen ítélik meg. Rövid távú (vagy csak spekulatív) vételre ezért a Richter most kibocsátott részvényei kevéssé javasolhatók. A társaság jól pozicionált helyzete alapján – a rizikófaktorok és a kérdőjelek ellenére is – inkább hosszabb távú befektetés esetén ajánlatos a papírok vásárlása.