A bankokban szerzett külföldi befolyás növekedése a világ más országaihoz viszonyítva kivételes helyzetet teremt Magyarországon – talán éppen emiatt kísér mindig kitüntetett figyelem egy-egy tulajdoni helyzettel kapcsolatos jogszabályt vagy törvényi passzust. A banki működés alapelveit tartalmazó, idén január elsején életbe lépett hitelintézeti törvény (hpt) már az Európai Unió (EU) direktíváihoz igazodva – szemben a korábbi pénzintézeti törvény 25 százalékával – 15 százalékban állapítja meg egy tulajdonos maximális közvetlen és közvetett tulajdoni hányadát, illetve az általa gyakorolt szavazati jog mértékét. E megszorítás alól a törvény csupán négy esetben tesz kivételt: ha a hitelintézet tulajdonosa egy másik hitelintézet, egy biztosítóintézet, befektetési társaság vagy netán az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA).
A ma működő 42 bank közül a legutóbbi adatok szerint 13 nem teljesíti a hitelintézeti törvény előírásait. Ezzel azonban nem követnek el jogszabálysértést, hiszen a “banki biblia” szerint a 15 százalékos korlátot túllépő tulajdoni hányad gazdája 1999. december 31-ig ráér elidegeníteni a birtokában lévő pluszrészvényeket. A hpt jó néhány esetben kivételt is engedélyez a bűvös 15 százalékos korlát teljesítése alól. Így például mentesül ez alól az a hitelintézet, amelynek piaci részesedése a lakossági betétgyűjtés, a lakossági hitelezés, a vállalkozások, továbbá a helyi önkormányzatok pénzforgalmi számlavezetése, hitelezése területén eléri a 25 százalékot. Mentességet élvez egyebek mellett az a hitelintézet is, mintegy hároméves átmeneti időre, amelynek fizetésképtelensége az ország vagy valamely nagyobb régió gazdasági érdekeit, netán a bankrendszer megbízható működését súlyosan veszélyeztetné, és a fizetésképtelenség, esetleg a felszámolás másként nem hárítható el – fogalmaz a jogszabály.
A 15 százalékban limitált tulajdonosi hányad meghatározásakor a törvény alkotói magyar és nemzetközi példákból indultak ki. A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a pénzügyi intézmények működésének egyik legfontosabb veszélyforrása a tulajdonosi ellenőrzés hiányossága, továbbá az olyan tulajdonosi szándék, amely az adott pénzügyi intézményt saját vállalata finanszírozására használja. A jogszabály az állam számára sem ad általános jellegű felmentést a 15 százalékos korlát alól. Kivételt csupán azok a hitelintézetek jelentenek (valójában csak 2000-től), amelyekre törvény biztosít külön lehetőséget. Ilyen speciális státuszú hitelintézet ma a Magyar Fejlesztési Bank vagy az Eximbank, de ilyenek lesznek a rövidesen induló jelzálog-hitelintézetek is.
A bankok már megtették a kezdőlépéseket a tulajdonviszonyoknak az ezredfordulóig való rendezése érdekében. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (K&H) múlt heti rendes éves közgyűlésén például az alapszabály-módosítás kapcsán a hpt tulajdonosi viszonyokra vonatkozó előírásának teljesítését is megfogalmazták. De legalább ilyen súllyal szerepelhet az egyes hitelintézetek hamaros teendői között a – szintén a részvények birtokosaihoz kapcsolódó – tőzsdekényszer teljesítése, azaz a társaság papírjainak 1998 végére kötelezővé váló tőzsdei bevezetése. E kategóriában pillanatnyilag négy bankot érdemes megemlíteni: a Postabankot, a K&H-t, a Budapest Bankot és a Magyar Külkereskedelmi Bankot (MKB). A Postabank 500 millió forintos osztalékelsőbbségi sorozattal rendelkezik, amely nyilvános kibocsátású, ám a papírokra éppen a közelmúltban tettek visszavásárlási ajánlatot. A K&H-nak van ugyan osztalékelsőbbségi részvénye, de annak kibocsátása soha nem volt nyilvános. A Budapest Bank és az MKB közül – amelyek nyilvános kibocsátású, osztalékelsőbbségi részvényeihez annak idején kárpótlási jegyekért juthattak a tulajdonosok – az előbbinek valószínűleg már megvan a tőzsdei bevezetéshez szükséges 10 százalékos közkézhányada.
A hpt passzusainak teljesítése felett gyámkodó Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet – bár ez nem tartozik a banktitok kategóriájába – hét lakat alatt őrzi a hitelintézetek tulajdonosi szerkezetére vonatkozó legfrissebb adatokat. Igaz, a 15 százalékot eddig nem teljesített bankok között szerepelnek azok is, amelyek még eladósorban vannak. A privatizáció kedvező hatása azonban már így is jól érzékelhető a szektorban, és a tavaly év végi gyorsjelentések adatai szembetűnő változást mutatnak az 1995-ös esztendő számaihoz képest (erről lásd külön írásunkat).
A befektetők és betétesek védelmének érdekében született hitelintézeti törvény, jóllehet éppen e cél érdekében húzta meg 15 százalékban az egy befektető kezében tartható tulajdonosi részvényhányad mértékét, egyben az univerzális bankok létrejöttét is előrevetíti. E jogszabály léte azonban csupán beleilleszkedik egy megkezdődött folyamatba, amely egyre inkább a globalizálódó bankrendszer jeleit mutatja. Igaz, a hpt egyik nem titkolt célja az, hogy “hulljon a férgese”, azaz csak az életképes hitelintézetek maradjanak meg a piacon, de ezzel sok olyan kicsinek a reményei is kútba esnek, amelyek, speciális tevékenységi körükkel, idővel sajátos szereplői lehetnének a szektornak. A globalizálódás eredőjeként – s ezt több szakember meggyőződéssel vetíti előre – néhány éven belül legfeljebb négy-öt “megabank” uralja majd a hazai hitelintézeti piacot, ám ezek szerteágazó tevékenységükkel szinte valamennyi pénzügyi szolgáltatásban jeleskednek. Nem kizárt, hogy speciális kicsik is maradnak, ezeknek azonban nap mint nap kemény harcot kell vívniuk, hogy a nagy halak meg ne egyék őket. Mérettől és tulajdonviszonytól függetlenül az ezredforduló magyarországi bankjai előtt álló legfontosabb kihívás már nem az lesz, hogy mennyire állnak helyt itthon, hanem az, hogy hogyan szerepelnek a nemzetközi megmérettetésben.