A törvény értelmében szerencsére csak négy évig lehetek rektor – mondja némi malíciával Palánkai Tibor, jelezvén: esze ágában sincs oktatói-tudományos munkásságát egy ciklusnál hosszabb időre háttérbe szorítani. Rek-torsága nem lesz sétagalopp. A BKE jelenlegi működési költségeinek csupán 60 százalékát fedezi a központi költségvetés, a fennmaradó összeget saját forrásból kell előteremteni. Az állami szerepvállalás növekedésére a jövőben sem lehet számítani – a felsőoktatás piacosítása tehát olyan tartósnak ígérkező kihívás, amely minden intézménytől saját stratégiát követel. Az új rektor nem gondolja, hogy elődjétől alapvetően eltérő utakon kellene járnia a szükséges pénzek előteremtésében, a már eddig is meglévő lehetőségeket azonban még jobban ki akarja használni. A szóba jöhető finanszírozási csatornák közül négyet említ: az egyetem vállalkozói és tanácsadói tevékenységét, a tandíjakat, a pályázati forrásokat és a ma még gyerekcipőben járó szponzori támogatásokat.
A vállalkozói és a tanácsadói tevékenységet elsősorban azért tartja fontosnak, mert az számottevő jövedelemkiegészítést nyújt a oktatóknak, s ily módon segíthet a jó nevű szakemberek megtartásában. Ami a tandíjat illeti, az alapképzésben nem kívánják kihasználni a minisztériumi rendelet nyújtotta lehetőségeket, vagyis, ha emelik is a hallgatók által fizetendő összeget, az nem éri majd el a 10 ezer forintot – a legfrissebb elképzelések szerint a jövő évtől ennek felét kell majd fizetni. A részidős, a másoddiplomás és a posztgraduális képzésben ugyanakkor nagyobb tandíjemelésre, az oktatás piacosítására számíthatnak a diákok. A leendő rektor meggondolandónak tartja azt is, hogy az alapképzésben is vállalkozzanak térítéses képzésre, ennek azonban határt szab az oktatói és a tantermi kapacitás. Palánkai Tibor helyesli azt a kormányzati elképzelést, hogy a felsőoktatásban az állami források jelentős részét pályázati rendszerben osszák szét. Emellett az európai keretekre is jó esélyekkel pályázhat az intézmény. A szponzori tevékenységet ösztönözni kívánják, ezek a források azonban ma még nagyon bizonytalanok.
Mindezzel együtt Palánkai Tibor új szerepében nem menedzsernek készül: az egyetem, mint mondja, nem vállalat, hanem kutató-oktató műhely. A gazdálkodást persze komolyan kell venni, hiszen az intézménynek az államtól szinte teljesen függetlenné kell válnia. Elképzelhető tehát erősítés a gazdasági-gazdálkodói pozíciókon. Félreértések elkerülése végett azonban siet hozzátenni: szó sincs a vezetői gárda lecseréléséről.
A rektort megválasztó egyetemi tanács üléséről kiszivárgott értesüléseink szerint Palánkai Tibort főleg a közgazdasági és a társadalomtudományi kar támogatta. Az ellenjelölt Mészáros Tamásra pedig – aki korábban a gazdálkodási kar dékánja volt, majd a tb nyugdíjbiztosítási önkormányzatát is vezette – főleg a gazdálkodási kar szavazott. Az új rektor persze az egész egyetemnek, nem pedig egy-egy karnak akar a vezetője lenni, egyébként pedig – teszi hozzá diplomatikusan – a másik jelölt is kitűnő rektor lett volna. Palánkai Tibor mindazonáltal elismeri: a főleg üzletembereket, vállalati, banki szakembereket képző gazdálkodási karról valóban megfogalmazódtak bizonyos aggályok vele szemben, mindenekelőtt az erőforrások elosztására vonatkozóan. A problémát azonban korántsem tartja kezelhetetlennek. (Értesüléseink szerint a gazdálkodási kar azt kifogásolja, hogy miközben a források jelentős részét ők szerzik, az elosztásnál a többi karral azonos elbírálás alá esnek.) A gazdálkodási kar kétségkívül a legnagyobb súlyú, ezzel a most megválasztott rektor is tisztában van, noha ő mindhárom karnak egyforma jelentőséget tulajdonít. Nem kívánja tehát leépíteni a többi kart, ellenkezőleg: a társadalomtudományi képzést erősíteni szeretné. A piaci orientáció egyébként sem jelenthet egyoldalúságot: a vállalatoknak az elméleti közgazdászokra éppúgy szükségük lehet, mint a társadalomtudományi szakos diplomásokra.
Az egyetem az utóbbi években, Andorka Rudolf vezetése alatt kitűnő presztízst vívott ki magának Európában. Jelzi ezt, hogy a Community of European Management Schools (CEMS) nevű szövetségben a rendszerváltó országok intézményei közül a BKE az első és eddig egyetlen teljes jogú tag. Vendégprofesszorként oktatván külföldi egyetemeken, Palánkai Tibor határozottan állítja: a Közgáz hallgatói felveszik a versenyt a külföldiekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a színvonal emelésére és a tudásszint egységesítésére. Fontos lenne az is, hogy a hallgatók többsége legalább egy félévet külföldi egyetemen tanulhasson. A professzor mindenesetre négy év múlva – amikorra az EU-tagság valóban karnyújtásnyira kerülhet – egy “tényleges európai egyetemet” szeretne átadni utódjának.
Az 59 éves, közgazdász végzettségű Palánkai Tibor 1960 óta oktat a közgazdasági egyetemen, tudományos pályafutását azonban 1968-tól, az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől számolja. Kandidátusi értekezését – az európai integráció témakörében – 1973-ban védi meg, 1986-ban pedig a fejlett országok világgazdasági alkalmazkodásából írja a nagydoktori, egyszersmind az akadémiai értekezését. Angolul, oroszul, franciául és németül beszél. Többször járt ösztöndíjasként az Egyesült Államokban és Angliában, a ’80-as évek óta pedig belga, finn és olasz egyetemeken is tanít. 1977 és 1983 között tudományos rektorhelyettes, majd 1996-ig a világgazdaságtan tanszék vezetője, jelenleg a stratégiai és a habilitációs bizottság tagja. Korábban egy évig tagja volt az ÁV Rt. igazgatóságának (jelenleg a Mol Rt.-nél tölt be hasonló pozíciót), s az Integrációs és Stratégiai Munkacsoportban is dolgozik koordinátorként.